Mi lenne, ha nem lenne szemeted?

A hazai piacon megjelent, rendrakással és lomtalanítással kapcsolatos könyvek közül is sok arra koncentrál, hogy dobj ki minél több tárgyat, végső soron szemetelj, rakj mindent a kukába. Csak kevés tanít meg arra, hogy utána miért és hogyan őrizd meg a rendezett állapotot és arra is, hogyan előzd meg azt, hogy valaha is akkora lomkupac vegyen körül, amit már csak dózerrel lehet eltolni. Még kevesebb olyan mű van, amely egyáltalán szót ejt arról, hogy miért NE A KUKÁBA dobj mindent. Sőt, mi lenne, ha egyáltalán nem termelnél szemetet?

Vaskos irodalom a lomokról

Az elmúlt bő 15-20 év során rendrakásról szóló könyvek, cikkek, TV műsorok árasztották el a hazai és a külföldi boltokat, polcokat, TV-csatornákat. Szinte minden héten legalább egy TV műsor lefut ebben a témában különféle címekkel. Ezeknek néha már a címe is meglepő: Extrém gyűjtögetők, Kényszeres gyűjtögetők, Tiszta udvar, rendes ház és még folytathatnám a sort, Debbie Travis műsoraival vagy a nagy átalakítós műsorokkal. A könyvek között is akad bőven mindenféle. A feng shui szempontjából vagy más aspektusból, de a lomtalanítást és a rendrakást veszik górcső alá. Felmerülhet a kedves olvasómban is a jogos kérdés: egyáltalán miért van szükség ennyiféle műsorra és könyvre ebben a témában? Sokak számára talán megdöbbentő lehet az is, amit ezekben a műsorokban láthat, vagy a könyvek lapjain olvashat. Emberek ezreinek, de sokkal inkább hiszem, hogy millióinak okoz ma gondot világszerte a felhalmozott felesleges holmi, lom, szemét. Mára ez a probléma valóban világméretűvé nőtte ki magát. Ezt már csak abból is sejtem, hogy a világ szinte minden táján tollat ragadnak az írók, hogy foglalkozzanak a témával, de főleg a gazdagabbnak mondható vagy fejlettnek elismert országokban. Elsősorban az amerikai kontinens északi felén, Európában és Japánban.

Ez már kóros

A fogyasztói társadalom embere ma ilyen-olyan okokból folyamatosan halmozza a tárgyakat és tevékenységeket maga körül, gyakran olyan szinten, hogy az már az élhetőség rovására megy. A témával kapcsolatos műsorok néha megdöbbentő képeket mutatnak olyan otthonokról, ahol ember magasságig vagy legalább derékig, térdig járnak a lomokban az emberek a saját otthonukban. A legnagyobb gond az, hogy ez ma már bizony nem csak Amerikára, Kanadára vagy Európa nyugati felére jellemző, hanem begyűrűzött hazánkba is. Ez az érthetetlen és kóros halmozási szenvedély és vásárlási láz – egyre ismertebb és igen kifejező néven: boltkór – egyszerűen megfertőzte a fejlett és csatlakozni vágyó országokat. Mára az emberek otthonára ki lehet tenni a „Megtelt” táblát egyre több helyen, míg a világ más tájain ma is az éhínség tizedeli a lakosságot. A fogyasztás „kultúrája” mára addig jutott, hogy a Föld nevű bolygó fejlett országaiban lassan egy tűt nem lehet leejteni, annyi felesleges dolog gyűlt össze sok háztartásban és a szemét-telepeken. Ott tartunk, hogy a fogyasztói társadalom legsúlyosabb betegségei között ma nem csak a rákot vagy a keringési problémákat említhetjük, hanem a vásárlási és halmozási kényszert, a „boltkórt”.

Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér!

Ökológiával foglalkozó szakemberek kiszámolták, ha mindenki annyira nagy lábon élne, mint az USA és Kanada, akkor nagyjából 5 Föld bolygóra lenne szükségünk, hogy kielégítse az igényeket. Majd elnevezték ezt ökológiai lábnyomnak. Hazánk ökológiai lábnyoma is egyre nő, annak ellenére, hogy a „gazdasági válságnak” nevezett időszak (kb. 2008-tól) kissé visszavetette a fogyasztást. Ezzel együtt folyamatosan, évről évre nő az egy főre eső kidobott szemét mennyisége. Persze, mi is volt ez  a legutóbbi válság és miről szólt? A hitelekről. Azért ütött be, jórészt, mert az emberek hiteleket vettek fel, és azok – főleg a valuta alapú hitelek – bedőltek, a törlesztő részletek hirtelen megugrottak az árfolyamok változása miatt. Fogyasztási lázunk odáig nőtt, hogy már saját pénzünkből nem tudtuk kielégíteni – még ha javarészt lakáshitelről volt is szó. Ez pedig, hosszú távon nem fenntartható. Még akkor se, ha sokak szerint komoly spekuláció is áll a háttérben. Mégis rámutat ez arra, hogy bizony tovább nyújtózkodunk, mint ameddig a takarók ér.

Nyilvánvalóan minden országban és ember esetén megvan a háttere annak, hogy ki miért fogyaszt annyit, hogy lassan feléljük a Föld javait, de nagyjából az ipari forradalomra és a II. Világháború utáni fellendülés időszakára tehető ennek a kezdete. A rádió, a TV, az Internet és más egyéb média megjelenése a reklámokkal is fokozta a fogyasztás kényszerét, de nem feltétlenül csak ennek tudható be. Korábban évszázadokon át számos tárgy szállt apáról fiúra, a használati tárgyakat tartósra tervezték, annyira, hogy több nemzedéket kibírtak, kiszolgáltak. Majd a XX. század derekától egyre gyorsabban elhasználódtak és minden eldobhatóvá vált. Beköszöntött a fogyasztás és a pazarlás kora és ez a mai napig tart. Ennek pedig a másik oldala az, hogy a sok eldobható és gyorsan elhasználódó tárgyból egyre nagyobb szeméthalmok keletkeznek. És ha már nem fér el a szeméthegy a fejlett országokban, vagy nem akarjuk látni, egyszerűen átszállítjuk oda, ahol még van hely, mert az emberek nem szemetelnek – mert nincs miből. És akkor a tervezett elavulásról még nem is szóltunk.

Az igazán nagy gond az, hogy majdnem mindegy, hogy hány műsort nézünk végig, és hány könyv jelenik meg, amíg azok abban látják a háztartásokban felgyűlt lomok kezelését, hogy kidobjuk és akkor van hely az újnak. Ez ugyanis nem oldja meg alapjaiban a problémát. Az elmúlt években  felismertem, hogy a számos rendrakással kapcsolatos könyv, újságcikk és műsor nagyjából addig megy el, hogy segít rendet tenni a totálisan kaotikussá és rendetlenné vált otthonokban, de csak nagyon kevés említ valóban környezettudatos megoldásokat, arról nem beszélve, hogy a lomfelhalmozásra való hajlamot többnyire nem szünteti meg végleg. A bemutatott családok, emberek zöme a műsor után visszaesik a korábbi állapotba, de legalábbis tovább vagy újra vásárol.

A hazai piacon megjelent, rendrakással és lomtalanítással kapcsolatos könyvek közül is sok arra koncentrál, hogy dobj ki minél több tárgyat, végső soron szemetelj, rakj mindent a kukába. Csak kevés tanít meg arra, hogy utána miért és hogyan őrizd meg a rendezett állapotot és arra is, hogyan előzd meg azt, hogy valaha is akkora lomkupac vegyen körül, amit már csak dózerrel lehet eltolni. Még kevesebb olyan mű van, amely egyáltalán szót ejt arról, hogy NE A KUKÁBA dobj mindent és miért. Eddig talán kettő vagy három említett olyan fenntartható alternatívákat a szeméthegy eltüntetésére, mint mondjuk a szelektív gyűjtés és az adományozás, az amerikai műsorokban pedig nagy kedvenc a garázs vásár. Ez utóbbi itthon is kezd meghonosodni, de erről majd még lesz szó.

A lényeg azonban az, hogy ez a blog nem egy újabb lomtalanítós-rendrakós irodalom, illetve másképpen az, mint a legtöbb. Azt is megmutatja, hogyan előzd meg, hogy felgyűljön a lom és azt is, hová tedd azt, ami összegyűlt, hogy ne a szemétégetőben végezze, rengeteg kárt okozva ezzel is a környezetben. Szeretném, ha a kedves olvasó alapjaiban tudna a szokásain változtatni. Nem csak megválni a lomoktól, hanem megállni, hogy újabbakat halmozzunk fel. Egy biztos, ha nekivágsz, ígérem, a végére fenekestől felforgatom az eddigi elképzeléseidet a lomokról és a felhasználás lehetőségeiről.

Mi lenne, ha nem is termelnél szemetet?

Persze, bármikor abbahagyhatod az olvasást, ha úgy érzed, a korábbi szokásaidon nem akarsz változtatni, mert az túl nagy meló lenne. Ha bármelyik ponton soknak érzed, tedd le és pihenj. Nem kívánok versenyre kelni a többi lomtalanításról és rendrakásról szóló anyaggal. Teljesen más alapokra helyezem ezt az egész kérdéskört. Nem az a fő kérdés, hogyan szabadulj meg minél több lomtól, hanem az, hogy hová tedd és utána hogyan ne legyen többé gondod vele. Ismerd fel, hogy milyen szokások vagy események révén került hozzád és hogyan előzd meg a további halmozódást? Közben pedig tudatosabbá válhatsz önmagad és a környezted iránt. Azzal, hogy a házon kívül tudod a felesleget, még nem oldottál meg mindent. Messze nem. Sőt, itt kezdődik a lényeg. Mindegy, hogy per pillanat mekkora rend vagy rendetlenség van az otthonodban. A hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogyan engeded el mindezt, amikor arra sor kerül. Kidobni valamit könnyű, megelőzni azt, hogy valamit ki kelljen dobni, sokkal nehezebb. A hangsúly a változáson van: nem arról van szó, hogy ezen túl a lomokon és a szeméten kell ülnöd, hanem azon, hogy megtanuld, hogyan ne termeld meg a szemetet, illetve, ha mégis van, mit tegyél vele, hogy lehetőleg ne károsítsa a környezetet.