Megetetett társadalom 2. : Nem félünk az ubitól!

Aki olvasta Eric Schlosser: Megetetett társadalom (magyar nyelven HVG Könyvek, 2003) című könyvét, és eljutott addig a részig, ahol a feldolgozott darált húsok „tisztaságáról” írt a szerző, valószínűleg hamar ejti a vádat az ubi és a csíra ellen… 

Részletekbe most itt inkább nem mennék, de kétségtelenül mély nyomokat hagyott bennem az olvasmány és az ipari feldolgozású állati termékektől hosszú időre elvette a kedvemet, főleg a gyorséttermek menüitől. Egy biztos: a kijózanító, tényfeltáró iromány közelebb vitt még egy lépéssel ahhoz, hogy minél inkább a hazai és lehetőleg természetes ételeket válogassak össze és azt is megértettem…

…Hogy kerül az E. coli a zöldségekbe?

Leginkább állati ürülékkel, maradékkal, nem megfelelően megmosott zöldségekről, olyan deszkáról, edényből, amiben korábban húst tároltak, húst vágtak és nem mosták el kellően.. A műanyag edényeken és vágódeszkákon, a mosogató edény felületén ejtett apró karcolásokban a kutatások, felmérések szerint több baktérium tenyészik mint a „perem alatt”… Vagyis, ha nem megfelelően elmosott edényben tároljuk a zöldséget, vagy a hússal együtt, vagy nem figyelünk a feldolgozásra akkor az is okozhat gondokat, főleg melegebb napokon. Még otthon is vannak kockázatok, nagyüzemi étkezdékben, intézményekben, éttermekben, nagy konyhákon, rendezvényeken pedig még több rizikót vállalunk.

Így kerülhetett a kórokozó azok szervezetébe is, akik megbetegedtek az utóbbi időben vagy valamilyen más élelmiszer okozta, amit még nem azonosítottak be. Jó eséllyel, ha a fogyasztó tudja vagy tudni véli is, hogy mitől lett beteg, lehet, hogy akkor sem fogják elárulni. Ennek okáról szintén igen sokat ír a Megetetett társadalom című könyv: sok  élelmiszerlánc vagy multi érdeke is lehet, hogy ez ne derüljön ki és persze a tévécsatornák se szívesen vesztenének szponzorokat. Így lehet, hogy a spanyol ubi vagy a ki tudja honnan származó csíra lesz végül a bűnös… Különös! Ha kiderülne a kórokozó valód származási helye, abból nyilván nagyon nagy botrány kerekedne így a “tudósok” és persze a hírmondók inkább “nem tudják” a valódi forrást. A néző meg izguljon és féljen, lehetőleg mindentől…

Hogyan tudjuk elkerülni az ilyen baleseteket?

– Lehetőleg főzz otthon, vásárolj magad, megbízható helyről, csak annyit, ami rövid idő alatt elfogy, ami szükséges.

– Tartsd tisztán a konyhát: edényeket, késeket, deszkákat tisztítsd le alaposan, főleg hús feldolgozása után.

– Ha fogyasztasz húst, már a vásárláskor is figyelj arra, honnan származott az állat és ha lehet arra is kérdezz rá, hol és hogyan dolgozták fel. Vásárolj ismerős gazdától, ha teheted, akinek a tisztaságában megbízol, és akiről tudod, hogy jó körülmények közt, szeretettel nevelte az állatait, jól táplálta őket, egészséges állatokat nevel.

– Tojást, tejet, tejterméket is vásárolj egyszerre csak annyit, amennyi rövidebb idő alatt elfogy és szintén részesítsd előnyben a helyi vagy környékbeli gazdákat, piacon. Tájékozódj arról, hogyan tartották az állatokat.

– A zöldségfélét mosd meg alaposan és vágd más deszkán össze, mint a húst, hűtőben tárold külön a húsféléktől. Alaposan mosd meg és ha kell, hámozd meg. A piacon/boltban válaszd az egészséges, nem sérült darabokat, vagy vágd ki a hibákat. Ha a bio vagy háztáji zöldséget túl drágának találod, vagy nem jutsz hozzá mindig, akkor is vegyél inkább közelről szállított vagy legalább hazai terméket.

– A főtt ételt hűtsd le vagy készíts annyit, ami egyszerre elfogy, főleg melegebb napokon.

Főleg melegebb időszakban, több napig, akár hűtőben nem megfelelően tárolt étel is okozhat megbetegedést. A kórokozókat pedig sem a sütés, sem a víz nem tudja megölni.

Fertőzött állat trágyájával, trágyalével locsolt, nem megfelelően megtisztított zöldséggel is bekerülhet az emberi tápcsatornába a kórokozó, vagy akkor, ha ugyanazon a deszkán vágjuk, amelyiken előtte a húsárut, ha a nagy levelek közt megtapad vagy a zöldség rücskös héján a kis résekben.

Félkész vagy kész ételek címkére írt szövegeket is alaposan olvasd el. Nézd meg az összetevőket és a származási helyet is.

Miért jó tudni, mit eszel?

A nem megfelelő kezelés, feldolgozás során tehát az állati eredetű termékek fertőződhetnek szalmonellával, E. colival és más baktériumokkal, melyek aztán valóban súlyos és heves lefolyású fertőzéseket okozhatnak. A vágóhidakon a feldolgozás szalagon zajlik, meglehetős gyorsasággal ahhoz, hogy igazán körültekintő munkát tudjanak végezni a zsigerek eltávolítása közben. A többit inkább nem részletezem…  Akit érdekel a folytatás és elég erős az idegzete, gyomra, olvassa el a könyvet. A többieknek a fantáziájára bízom, vagy jobb, ha bele sem gondoltok. (De gondoljatok rá, jobban jártok!) A gyors termelési tempó a haszon növelése érdekében egyre csak gyorsul…

Bár a könyv az amerikai körülményekről ír és állítólag az EU-ban szigorúbbak a szabályok, és elvileg hazánk EU tag, túl messze nem eshet a leírtaktól a folyamat… A multik révén azonban nem tudhatod mindig biztosra, hogy az a gyorséttermi menü, amit megveszel, vagy a fagyasztott áru, vagy konzerv honnan jött. Lehet, hogy Csehországban vagy Lengyelországban csomagolták, vagy itthon, de az alapanyagot Kínából vagy Brazíliából szállították és megint más kérdés, hogy a tehenet vagy a csirkét, amit levágtak hozzá, milyen körülmények közt nevelték, vágták le, dolgozták fel. Ha biztosabbra akarsz menni, lehetőleg kerüld ezeket a menüket.

Globalizált éhezés

Globalizáció ide vagy oda, az élet és számos példa azt mutatja, hogy a nagyüzemben megtermelt és feldolgozott élelmiszer egyre több forrás szerint messze jár attól, hogy tápláléknak legyen nevezhető és sajnos nem oldja meg az éhezés elleni küzdelmet sem. Sőt, inkább tovább növeli, mert a silány ételekből már a jómódú ember se jut elegendő tápanyaghoz. A mennyiség a minőség rovására megy, és bármilyen gyors ütemben és nagy mennyiségben kerül is a boltokba a végtermék, továbbra is azok fogyasztják el, akik meg tudják fizetni. Hatalmas profitot hoz mindez a gyártulajdonosnak és forgalmazóknak, hiszen a leszorított felvásárlási és előállítási árak mellett hatalmas árréssel tudják eladni a létrehozott élelmiszereket. De nem mindenkinek olcsó ez a gyors-élelmezés.

Míg Amerikában vagy más nyugati országokban a gyorséttermi adagok egyre nagyobbak és relatíve olcsónak számítanak, így tömegek élelmezését tudják ilyen módon megoldani, addig itt hazánkban is már egy középkategóriás étterem áraihoz közelít a 1000-1500 forintos menü árakkal a legtöbb gyorsétkezde – és ez csak egy étkezés. Ha egy négy tagú család gyorsétteremben akarná minden nap megvalósítani az összes napi étkezést akkor fejenként 3-4000 Forintba kerülne legalább. Négy főre számolva ez akár 10-12 000 Forint is lehet – vagyis egy felnőtt családtag napi keresete sok családban nem lenne elég csak étkezésre!

Ebből a pénzből piacon egy nagy kosár friss, vitaminban gazdag zöldséget és egyéb friss árut veszel, amiből a család akár egy héten át jóllakik! Próbáld ki!