Ajándékozás – zöldebben

Azt mondják: “Ajándék lónak ne nézd a fogát!”

Vagyis, amit ajándékba kapsz, azt fogadd el és örülj neki vagy add tovább, ne ócsárold, ne kritizád, mégis van, hogy amit kapunk, nem felel meg az elképzeséseinknek. Mit tegyünk ilyenkor, mit ne? Illetve mit tegyünk, mondjunk, hogy eleve megelőzzük az ilyen “baleseteket”? 

Ha te kapsz

A mennyiben az ajándék megfelelő, olyan, amit vártál, amire vágytál minden szép és jó, többnyire, mindenestre, legalább örülünk neki, de meddig? Valóban nem illő szemtől szembe kritizálni és bántani a másikat akkor se, ha esetleg mégsem találta el, mire vágysz, de esetleg – ha van befolyásod arra, hogy azt kapd, amit szeretnél, akkor meg is előzheted a félresikerült ajándékvásárlást. 

Családi kupaktanács

Családon belül már megegyeztünk, hogy vagy megvesszük megunknak, ami kell és ajándékba fogyó dolgokat kérünk/adunk. Születésnapra, névnapra és egyéb sátoros ünnepekre (nőnap, anyák napja, apák napja is lebomló vagy fogyó dolgokat). Eleve a legszűkebb körben adunk “értékesebb” dolgokat vagy a nagyobb ajándékok árát összedobjuk (bicikli, roller és hasonlók ára), mindenki annyit ad bele, amennyit rászán, és /vagy tud. Nincsenek elvárások és ismerjük egymást régóta, de mindenki és az igényei, helyzete is változik időről időre, ami természetes. A gyerekek nőnek, mi felnőttek is változunk. A legjobb mindig megbeszélni, kinek mire van szüksége. Ha ez nem megoldható, segíthetűnk kívánságlistával, amin kisebb és nagyobb értékű dolgok is vannak, így senki nem kerül abba a helyzetbe, hogy csak túl nagy vagy túl kicsi dolgokat kérünk. Így meglepetés lehet, ki mit választott, de olyat kapunk, amire vágyunk. 

 Fogyó dolgok

Részben Bea Johnson könyvéből is merítettem az ötlete, illyetve megerősített abban, hogy nem szégyen ilyet kérni, főleg azoktól, akik kevésbé ismernek. Tea, kávé, bor, csoki, gyümölcs, egészséges nasi, lekvár, fenntartható nyalánkságok, magok (ha valaki nem allergiás), egy szép napló, határidőnapló, toll – akár névvel logozva, gravírozva szép ajándék. A tollbetét fogyóeszköz, de önmagában nem túl üdítő ajándék, de ha speciális tollat veszünk, akkor viszont érdemes hozzá 1-2 pót betétet is adni. Nem túl személyes, de kedves. Ugyanígy egy bögre vagy kis cserepes virág kaspóval is az a kategória, hogy a legtöbben örülnek neki. Valakitől már én is eleve ilyet kérek a családban is, mert praktikus és idővel elfogy. Többnyire valami finom kávét, zöld teát, finomságot szoktam kérni, rábízom az ajándékozóra a választást. Így egyrészt mindig van ezekből itthon (kivéve bor, azt ritkábban kapunk, kérünk, mert ritkán iszunk alkoholt), másrészt az ajándékozóról is leveszi a terhet, hogy futkosson speciális dolgok után. Előnye, hogy nincsenek évekig ferde szemmel és rossz szájízzel nézegett tárgyak. Hátránya, hogy nem nagyon marad tárgyi emlék, de számomra mondjuk sokkal inkább a gesztus és az elfogyasztás élménye, a gyakorlati haszna fontosabb, továbbá az, hogy ezek a termékek idővel valóban elfogynak és csak átmenetileg foglalnak helyet. 

Csak a gyerekek kapnak…
Szintén egyeztetés kérdése, hogy nálunk leginkább csak a gyerekek kapnak már 1-1 ajándékot főleg   karácsonyra. Felismertük, hogy sok-sok utánajárás és fenntarthatatlan többletkiadás a mindenki vesz mindenkinek – vagy a ráfordítható összegek elaprózása vagy adósság a vége, ami senkinek se jó igazán, nem beszélve az ilyen áron beszerzett tágyak tömegétől, amine vagy örül a másik, vagy nem. Kicsi gyerekek, munka mellett mindenre és mindenkire is gondolni nem könnyű. Kezdődött már korábban is a nagyobb, közös ajándékollal majd azzal, hogy leülünk együtt vacsorázni és az így van jól. Örülünk annak, hogy van étel, ital, meleg a házban és együtt vagyunk még. Persze, apróságok, finomság-kosár mindig kerül, sütünk, főzünk valamit. Sok családban – lássuk be – már az ünnepi vacsora előteremtése is kihívás és kövezzetek meg, ha nincs igazam, az utóbbi 1-2 év élelmiszer árai sokszor hétköznapokban is egyre több családnak jelentenek kihívást. Egyszerűen nem várható el idősödő nyugdíjas szülőktől, hogy hóban, fagyban, jégen futkossanak még mindenkinek is ajándékok után. Ahogy nő a család, bizony így se egyszerű mindenki igényét kielégíteni (gyerekek elképzelései vs pénztárca…).  Ahol nem gond, ott nyilván megoldják, de ahol gond, sok ember válláról vesz le nagy terhet egy ehhez hasonló megegyezés. 

A Karácsony eredetileg a fény ünnepe volt, aztán a keresztény vallások társították Jézus születésével, akinek a valódi születésnapja ismeretlen, de kézenfekvő volt a téli napforduló után 2-3 nappal betenni, mert akkor már, ha lassan is, de hosszabbodnak a nappalok és ha picit is, de ismét egyre tovább van fény. Ezt nem rém régen hallottam ebben a formában, de lényegében így van. A karácsony és már vallási ünnepek nem arról szóltak eredetileg, hogy megvesszük a fél plázát, csak hogy a szomszédra és az előző évekre rálicitáljunk. Nem régen egy plakáton döbbentem meg – aki már látta, tudja kié: “Még megfizethetőbb karácsony…” Mi van? Tényleg itt tartunk, hogy már nyíltan kimondjuk,hogy erről szól? Már reklámok szintjén se veszik a fáradtságot, hogy ünnepi feelingről meghittségről szóljon az üzenet, hanem így telibe betolják az arcunkba.. Ezt így hazafeé a munkából, a buszmegállóban állva a novemberi délutánban sikerült meglátni. Ennyi. Ezzel együtt hiszem, hogy rajtunk múlik, mit varászolunk ezen az ünnepen az otthonunkba. Dönthetünk, hogy nekünk miről szól, ez az ünnep vagy bármelyik.

A gyerekeknek megvesszük, amit gondolunk és összedobjuk az árát. Nekik még fontos, hogy legyen valami meglepetés, de többnyire annyi igényük van, hogy abból választunk, ki se fogyunk, mindenkinek jut valami, hogy mit szerezzen meg, vagy elintézzük és titokban eljuttatjuk egymáshoz időben, megvannak a megoldások – online rendelés estén pl melyik címre kérjük, ki és hol vegye át. Szerencsére teljesíthető dolgok, többnyire. A gyereknek meglepetés, hogy mit kap meg a kívánságlistáról, nekünk meg segítség. Persze, lehet, hogy éppen ezzel ültetjük el bennük a szokást, hogy ez az ajándékokról szól, de valljuk be, a legtöbb gyerek nagyon csalódott lenn, ha nem kapna semmit. Felnőttként már ezen felül tudunk emelkedni sokan, főleg, ha mi hoztuk a döntést, hogy nem kell, hogy erről szóljon. 

Amikor az ajándékot nem találják el minden segítség ellenére sem..

A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, ahogy mondani szokás. A legjobb családban is megesik néha, hogy nem találják el egymás igényeit, vagy tudjuk, de arra nem futja, nem hajlandó rá a másik, nem érkezett meg, elfogyott, stb. És ilyenkor jön az improvizálás. Mégiscsak jön a Gizi néni, a Józsi bácsi és a Pistike és a Julika is… Nekik is kéne valami. Mindez, lehetőleg december 23-án derül ki. Majdnem olyan vígjáték ez is, mint a Reszkessetek betörők minden karácsonykor, vagy a Mindenáron nagy karácsony. Amikor benne vagyunk, nincs sok kedvünk nevetni, de persze, kívülről ez biztso vicces valakinek. 

Legtöbb esetben meglepetésnek szánt, próba nélkül vett dolgokkal fordul elő, hogy a méret nem stimmel. (Ezeket egyébként elintézzük azzal, hogy megveszem, rápróbálom a gyerekre vagy megadom a méretet, vagy lebeszélem az illetőt, ha lehet arról, hogy megvegye, ha bizonytalan. Ahogy nő a gyerek, egyre kevésbé veszünk neki bármit látatlanban, pláne kényesebb dolgokat. Így kisebb a tévedési esély, kevesebb a felesleges vásárlás, hulladék – végső soron. 

Ajándék kívánságlista megrögzött ajándékozók számára…

Ha olyan a helyzet, elfogadni sem kötelező mindent, vagy megtartani. Ha jó kapcsolatban vagy az ajándékozóval, de pl nem jó a méret, szín, beszéld meg vele tapintatosan, ha tetszik is, amit adott, jelezd, hogy csak a méret a gond, kérdezd meg, ki lehet-e cserélni. Ruha esetén én deklarálom már régóta, hogy ne vegyenek nekem próba nélkül, cipőt pláne próbálnom kell. Ne szórják el a pénzüket. Megvan a saját stílusom. Bizsut, sminket, piperét is beszerzem, illetve van elég – de egy finom illatú házi szappannak mindig tudok örülni. Lényegében nekem is van egy tágabban értelmezett kívánság listám, amiről választhat az, aki ragaszkodik ahhoz, mindenáron vegyen valamit, így nehezebben tud melléfogni. Egyébként ma már számos applikációban is meg lehet osztani ilyeneket – és ha rendesen kezeljük – kihúzzuk, ami már megvan, vagy nem baj, ha van több belőle, akkor ez segítség annak is aki veszi. Nyilván, minden családban, társaságban megvannak a sajátos szokások, ezek csak példák arra, hogyan előzzük meg a kínos perceket és a felesleges vásárlást. Így olyan kulcsszavakat is becsempészhetünk, mint a Fair Trade és hasonlók. 

REFUSE (visszautasítás): Ha mésis becsúszik valami, ami nem tetszik…

Van, hogy, amit kapsz, nem jó. Nem igazán tetszik (nem találták el az ízlésedet) vagy tetszik, de nem fér el nálad (pl kapnál egy zongorát vagy nagyobb bútort), akkor vagy add tovább (ha ritkán találkoztok és nem kérti számon az illető, mi lett az ajándékal, vagy könnyen továbbadható, kevésbé személyre szóló dolgot kaptál). Akár köszönd meg a kedvességét és finoman utasítsd el az ajándékba szánt dolgot, nem szeretnéd magad lekötelezve érezni,, nem tudod viszonozni, stb. Lehetsz udvariasan is őszinte: túl nagy ajándék (akár méretileg is), nem passzol az otthonodba, alkatodra, személyiségedhez, de ha úgy érzed, ezzel megbántanád az illetőt, akkor fogadd el és add tovább – ha nem is azonnal, idővel.

Ha az ajándékozó ismer, de mégsem eléggé és ilyet vesz, az róla szól, nem rólad, de egy beszélgetést is elindíthat az, ha nem fogadod el és röviden elmondod, hogy miért. Minimalizmusra törekszel, költözni készülsz (nem kell hozzátenni, hogy mikor, tervezni mindig lehet), Zero Waste életmódra akarsz váltani – vagyis nem ellene szól, hanem úgy általában a tárgyakat nem annyira viszed haza. Vannak ilyen “kegyes” indokok, amivel ki lehet bújni a kéretlen és kevésbé tetsző ajándékok alól, ha nem mondhatjuk meg az igazat. Az is opció, ha elvisszük, de az is, hogy nem. Persze, ha látod, hogy az illető nagyon szívből adja, akkor fogadd el, aztán meglátod… 

 Egyszerűen mond ki a varázs-mondatot: 

“Köszönöm, hogy gondoltál rám, de ezt most nem fogadhatom el… ” 
“Köszönöm, most ezt nem tudom hazavinni…” – Én például sokszor nem egyenesen hazafelé megyek, így ez teljesen igaz. 
“Otthon nem nagyon tudom hova tenni…” 

Indoklás nélkül. Pont. Nem kell hazudni, se szépíteni. 

Ez a Zero Waste Otthon 5R szisztémájának az első sarokköve: Refuse – azaz Visszautasítás. 

REDUCE – Csökkentsd a felesleget és REUSE – Újrahasználat

Nem kell mindent, minden áron megtartani, csak mert kaptad. Ha az ajándéndékozó számon kérheti rajtad, hova lett, arra is vannak megoldások, de sokszor sose kérdeznek rá és nem is kell felhozni. Fogadd el, köszönd meg gondskodj a további sorsáról az ominózus tárgynak. Hidd el, sokkal frusztrálóbb – még elrejtve is – egy neked nem tetsző darab, mintha nem fogadod el, vagy továbbadod.

Tudat alatt gyötörni fog, ha mondjuk lehangoló vagy nem passzol. Ha kínos lenne megmondani, hogy túladtál rajta gyorsan vagy beadtad a zaciba, elárverezted, vagy hasonló, akkor vannak erre is jó dumák. Vagy marad a rejtve tárolás egy raktárban: 
– hallottam már olyat, hogy amikor jött az illető látogatóba, elővették a tányérkészletet, aztán máskor meg el volt dugva (Vigyáztak rá 😀 )
– vagy jöhet a “leverte a szomszéd macskája/gyereke, mikor beszökött/átjött Pistikéhez a múltor…”
– akár be is engedhetjük néha a szomszéd macskát/Pistikét vagy nem túl értékes, és némi zsebpénzért szívesen megsemmisíti, a macska némi kosztért is
– simán oda is adhatjuk valakinek/zacinba/adományba
– jöhet még a “betörtek egy hónapja és pont azt vitték el…” (nagyon csúnya festmény – nem kell megmondani, hogy te tukmáltad rá a betörőre azzal, hogy valószínűleg nagyon értékes, csak vigye innen ..)
– a “valaki kölcsönkérte és az a fránya nem hozta vissza..”
– a “festéskor leesett/költözéskor elejtették a múltkor”… 

Fogd rá a nyuszira és igyál még egyet! Nem szép dolog, de valakinek nehéz lenne megmondani, hogy valójában nagyon-nagyon csúf volt a váza vagy a festmény, vagy a takaró, ami most már a menhelyen melegít egy fázó ebet… Lehet, tudat alatt még a lelkiismeret is furdal, hogy nem mered megmondani, de ha jót tettél vele, kevésbé fáj. Ajánld fel adományba, segíts vele rászorulókon, ha olyan. 
Természetesen ez csak arra vonatkozik, mikor valaki tényleg olyat ad(na), ami nagyon nem passzol, hozzád, de ezt semmi szín alatt nem vallhatod be egy kényes kapcsolatban. (Évente kétszer jön az anyósod/apósod/ idős nénikéd) és hatalmas sértődés lenne abból, hogy a családi ereklye nem tetszett, de van az a szint.

Ha nem akarod megsérteni, add a rászorulóknak vagy ne fogadd el. Egyre többen kérik egyébként, hogy a születésnapjuk alkalmából inkább adakozzanak azok, akik adni akarnak valamit – én is évek óta indítok a facebookon ilyen akciót, de felhatalmazok arra bárkit, hogy amit nekem szánnak, adja olyanoknak, akinek nem jut. 

Értékes – és/vagy nem etikus ajándékok
Nyilván az ajándékozóval ápolt kapcsolatunk is meghatározó. Kevésbé értékes, esetleg fogyasztható ajándékok esetén simán add tovább olyannak, aki örül. Volt, hogy kaptam olyan kávéport, amit nem ihatok, mert allergiát okozott korábban, más családtag/kolléga meg örült neki. Mindenki jól járt. Értékes vagy értékesnek tűnő dolgok, örökségek esetén más a szitu, ott gyakran az ajándékozó személye és a vele való kapcsolatunk is meghatározó – na meg esetleg a NAV 🙂 (bizonyos öszeg felett elvileg adóköteles is lehet). Nyilván, nagyobb  értékű ajándék esetén más a helyzet, de bavallom, ez engem legtöbb esetben “nem fenyeget”, hogy vagyont érő dolgokat akarjon valaki rám hagyni. Nem kell küzdenem a lekifurdalással, hogy nerc bundát, kígyóbőr táskát vagy netán “véres” gyémántot akarna valaki adni, ami nem férne össze az elveimmel. Ok, ez szarkazmus volt, de ma már egyre többen vannak, akik hasonló elvek miatt maguknak sem vesznek ilyet és nem is kérnak, nem is fogadnak el ilyen holnit. Nekem legalább ilyen szempontból könnyű dolgom van, meg se kísértenek vele. A legtöbb ilyen dolog ráadásul bizalmi ajándék vagy akár nyomonkövetett vagyontárgy, úgyhogy továbbértékesíteni se egyszerű.

RECYCLE – újrahasznosítás, ROT – Rthasztás/komposztálás

Ajándék esetén leginkább a csomagolás és a romlandó áru esetén jön ez a két megoldás szóba. Ha meg tudod beszélni az ajándékozókkal, kérd, hogy lebomló és/vagy újrahasznosítható csomagolást és beltartalmat adjanak neked. Üveges, fém, fa csomagolás, termék…. Persze, ezt előre deklaráld mindenkinek. Ha valaki nem áll kötélnek, azért ne légy vele túl szigorú elsőre, ha nem tudhatta, hogy ilyen kérésed van. Sokan nem gondolják még ma sem, hogy sok, nem tartós és eldobható, nem is újrahasznosítható  műanyag vagy vegyes anyagú termék/csomagolás mekkora gondot jelent a környezetnek. Műanyag csomagolások közül a 3-as, 6-os, 7-es jelzésű műanyagok (a terméken kis háromszögben jelzett szám) nem újrahasznosíthatók. ha te tisztában vagy vele, jelezheted az ismerősöknek azzal, hogy publikálsz olyan tájékoztatókat, infografikákat a privát oldaladon is melyekből tudhatja bárki, hogy milyen hulladéknak mi a sorsa. Senki sem úgy születik, hogy tudja, de idővel talán beépül a köztudatba. Addig is nekünk kell türelmesnek és felelősségteljesnek lenni, akk tudjuk, megosztani az információt és a kapott dolgokat felelősen kezelni. 

Ha te vagy az ajándékozó
– mérd fel, hogy a másiknak mire van szüksége, minek örülne – ne feltétlenül csak tárgyakban gondolkodj. Adhatsz úgy is, hogy azzal segítesz valakin (hazai vállalkozók termékeit veszed, pl. feltéve, hogy az  aki kapja, örül neki. Számos lehetőség van arra, hogy csökkentsük az ünnepek körül keletkező hulladék mennyiségét, mind az az ajándékok, mind a csomagolások terén. 

Így év vége felé már folyamatosan elkezdem az ajándéknak valókat megvenni, ami nem romlandó és eláll – akár névnapig, születésnapokig. Nálunk majdnem minden hónapban van valakinek valami névnap vagy szülinap, néha halmozódások is, így kb folyamatosan kell valakinek valami, így kb folyamatos vásárlásban vagyunk. Nekem nem annyira van igényem ajándékokra, de másoknak ettől még tiszteletben tartom az igényét. Megegyezhetünk egy összeghatárban is, mennyiért vásárolunk egymásnak, amit be tudunk vállalni – vagy jelképes ajándékozásban. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni, kisebb  meglepetések, tényleg nem vagyok a nagy ajándékok híve, kézügyességem miatt is szerencsés vagyok, és van, hogy tényleg én alkotok meg ezt-azt, de azt is elfogadom, ha valakinek épp nem arra van igénye, amit én állítok elő.

Van, hogy élményre fizetünk be 1-1 családtagot, de az se mindig működik. Hiába a törekvés, hogy persze, adjunk élményt, de – főleg a gyerekeknek – azért igénye van még valami fizikai meglepetésre is. 

Ötletek kisebb ajándékora:
Nem vagyok a nagy ajándékok híve, de pl egy nevesített tollnak, cuki/szép bögréknek,  filceknek nálunk majdnem mindenki örül, vagy tudjuk, mire vágyik. Könyvutalvány, ajándékutalvány is jó – nem pénz, de ha nem ismered az ízlését, mégis érték. Nagyjából arra törekszünk, hogy minden alkalomra fejenként 1-1 dolgot vegyünk. Ez kevésbé ró terhet mindenkire, de megvan az érzés, hogy adtunk és kaptunk.

Vásárolhatunk használtan is 
Sok használt holmin nem látszik, hogy használt volt. Jó állapotban van, de megfizethető. Nincs rajta az ára, nem tudja a másik, hol etttünk rá szert: 

• jó állapotú antikvár könyvek 
• sokszor sporteszközök
• ruhák, kiegészítők (táska, öv, bizsu)
• dísztárgyak, kisebb bútorok
• kisebb műszaki cuccok – bár ez utóbbi gatrancia miatt lehet necces

Korábban csere-eberéken is szereztem pár holmit, amit aztán továbbadtam. A rendelteltetésszerű újrahasználat, tovább-használat nagyban megnövelheti egy ermék életciklusát és megelőzhetjük, hogy újra le kelljen gyártani.

Ha mégis kell valami nagyobb..
Néha van, hogy egy nagyobb dologra adjuk össze többen a rávalót: sporteszköz, számítógép, hobbi felszerelés miegymás. Praktikusabb, mint sok csip-csup dolgot összevásárolni – mellesleg – sajnos hiába mondom, csak becsúszik olyan is időről időre. Minden évben kerül még mindig pár olyan dolog is, ami kb hulladéknak jó, ráadásul rövid úton, de azért javult a helyzet. 

Tudatosabb vásárlással, ajándékozással sokat tehetünk azért, hogy kevesebb legyen a hulladék, ne a vásárlás legyen a szórakozás…