Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 2 rész

A modern orvostudomány előnyei és hátrányai

Nem tagadom, a modern terhes gondozásnak és diagnosztikai eszközöknek, ha azokat megfelelően alkalmazza megfelelő szakember, odafigyelve, valljuk be, vannak előnyei, és minden bizonnyal előnyben vagyunk anyáinkkal, nagyanyáinkkal, vagy korábban szült nővéreinkkel szemben, akiknek az idejében a jelenlegi technológia még nem állt rendelkezésre. A technika azonban nem minden, azt tudni is kell használni, megfelelő képzettségű ember kezében hasznos eszközök. Sajnos nem mindig kerülnek jó kezekbe és a hozzáállás, a rutin és a ráfordított idő, energia, figyelem is fontos része az alapos diagnosztikának. És az emberi tényező: az érzelmek sem elhanyagolhatók.  Az alábbi összefoglalót egyfajta tájékoztatónak szánom azok számára, akik még előtte vannak az alábbi vizsgálatoknak, saját élményekkel és meglátásokkal fűszerezve.

 

Diagnosztikai eljárások kisokosa „dióhéjban”

Az ultrahang

Nyilvánvalóan minden leendő anya és apa repesve várja az első ultrahangos vizsgálatot, amikor először láthatja gyermekét egy olyan aprócska korában, amilyen korban csak az utóbbi években lehetséges. Már az utolsó menstruációtól számított 7-9. héten, amikor legtöbbünknek épp csak pozitív lett a tesztje, nagyon érzékeny készülékkel, hüvelyi ultrahanggal (továbbiakban csak UH) már hallható a szívhang, de ekkor még tényleg csak a legérzékenyebb eszközökkel. Kb. a 10. héttől a hasfalon keresztül kezdenek vizsgálni, majd a 12. és a 18-20. héten ún. genetikai UH-on ajánlott mindenkinek részt venni, kortól függetlenül. Ez utóbbi esetben érzékenyebb műszerekkel és elméletileg nagy tapasztalattal rendelkező orvosok vizsgának olyan részleteket a magzaton, melyek esetleg bizonyos gyakori betegségekre, genetikai, vagy anatómiai eltérésekre utalhatnak. Hazánkban leginkább a Down-kór körül verik a legnagyobb port – állítólag növekvő előfordulása miatt –  és néhány más ismertebb betegségre utaló jeleket figyelnek. Valójában a génekhez csak annyiban van köze, hogy az említett betegségek mutáció és vagy öröklődés szerint „terjednek” szülőről a magzatra. Szó sincs teljes genetikai feltérképezésről még egyéb eljárások esetén sem. Egyes klinikákon és diagnosztikai központokban külön szívultrahang is van a 20. hét után – itt csak a magzat szívére és a keringésére koncentrálnak – és a későbbiek folyamán – ha minden rendben van, akkor elvileg már csak 1-2 UH vizsgálat van a szülésig.
Azt illetően, hogy az UH, mint képalkotó eljárás hogyan hat a magzatra, egyelőre megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a magzat energetikáját erősen zavarják az UH hullámok és a túl hosszú ideig tartó vizsgálódás akár a magzatvíz hőmérsékletének emelkedését is okozhatja, mások szerint semmilyen negatív hatása nincs. Amennyiben a készülék rezgést bocsát ki és a mi sejtjeinkben, szervezetünkben is van egyfajta rezgés, a magam részéről sem tartom kizártnak, hogy finomfizikai szinten hat az anyai és a magzati szervezetre is. Ami a rezgéseket illeti, fizikából és biológiából is tanulja a legtöbb ember hazai pályán, hogy létezik, nem holmi ezoterikus fantazmagóriáról van szó. Hasonló elven működnek a mikrohullámú sütők és a mobiltelefonok is, csak más-más frekvencián és dózisban használják ugyanazt az energiát, más-más célokra. Nos ezek hosszú távú és nagy dózisú hatásáról is számos vita folyik jelenleg. Azt is tudni lehet, hogy az emberi szív is egy bizonyos frekvencián dobog/rezeg és az emberi szervezetben, a sejtekben is vagy egyfajta feszültség: a defibrillátor sem véletlenül elektromos készülék…. Ha túlterheljük a szervezetünket, ha sok időt töltünk elektromos berendezések közelében, az mára szinte köztudottan megvisel bennünket, valakit jobban, valakit kevésbé (engem eléggé)… Ezek alapján amondó vagyok, nem árt csínján bánni ezzel az eszközzel és nem feltétlenül kell hagyni, hogy boldog-boldogtalan hosszú ideig és túl sűrűn kukucskáljon belénk.

Egy bizonyos mennyiségen túl pláne! A heti, vagy akár  a napi több UH vizsgálat bizony komolyan befolyásolhatja a közérzetét egy arra érzékenyebb személynek – legalábbis engem eléggé megviselt, bevallom. Konkrétan totálisan kiütött, és padlóra küldött az, amikor egyik alkalommal napi 3 UH-os vizsgálatot végeztek rajtam. Ténylegesen fizikailag is rosszabbra fordult az állapotom minden tekintetben, bár tagadhatatlanul a lelki tényezők is közrejátszottak.  Ez nyilván egyéni, kire hogy hat, de szerintem és a családom valamint számos ismerősöm szerint is ilyen mértékű túlterhelés egy nap alatt már túlzás.

Az sem mindegy, hogy ki végzi a vizsgálatot. A hazai gyakorlatban sokszor nem orvosok, hanem ún. szonográfusok ülnek a készüléknél, akik megtanulták ugyan kezelni a gépet és azt, hogy mit kell nézni, de nem feltétlenül képzett orvosok, míg sok orvos, nem tudja igazán jól kezelni mai napig a technika eme vívmányát. Akad hazai szinten azért néhány kiváló, kifejezette erre szakosodott orvos is.  Az ő magatartásuk és kommunikációs stílusuk sem mindig hibátlan, esetenként egyenes arányban változik a keresetükkel (sajnos). Néha orvos és szonográfus együtt figyeli a monitort, néha pedig valóban rendkívül képzett és rutinos orvosok kezébe kerül az eszköz.

Ami a dignosztikai értéket illeti: általában aláíratnak veled egy nyilatkozatot minden alkalommal, mely szerint ez a képalkotó eszköz sem fed fel minden hibát és nem 100 %-os diagnosztikai eszköz. Valójában sokszor nem csak az eszköz pontosságán múlik a diagnózis, hanem azon is, vajon a kezelője tényleg tudja-e, mit hogyan kell látnia. Sok múlik a mérések módján, pontosságán és azon is, hogyan közlik az eredményt a kismamával, akármi is legyen az. Mert akármit is látnak a vizsgáló személyek, az eredményt papírra kell vetniük és össze kell foglalniuk szavakban is.

Vérkép elemzés

Egyes jeleket vérvétel és vérkép elemzés használatával ellenőriznek. Hazai gyakorlatban számos betegséget szűrnek ilyen módon. Kb. a 16. hét környékén az AFP (alfa-fetoprotein) az egyik – mára többek szerint nem túl korszerű vizsgálat, könnyen mutat fals eredményt, így tőlünk nyugatabbra már sok helyen csak egy marker (jelző) a sok közül, hazai gyakorlatban még mindig sokat nyom a latba az értéke egyes klinikákon. Elsősorban a velőcső-záródási rendellenességekre (volt ) hivatott utalni. Mára a modernebb központokban már más markerekkel együtt veszik figyelembe.

Ezen kívül még számos más betegség kiszűrésére használják a vérvételt: vérbaj (Wassermann), hepatitis, cukorbetegség vizsgálatára minden kismama számíthat kortól függetlenül, de gyakran a pajzsmirigy hormon szintjét is ellenőrzik, mivel egyre gyakrabban fordul elő rendellenesség a nőknél ebben az időszakban (Magyarországon a nők kb. 80 százalékát érinti az alul- vagy túlműködés). Ha valakinek már a várandósság előtt volt valamilyen betegsége, arra mindvégig fokozottan ellenőrizni fogják, legfőképp a cukorbetegség és a pajzsmirigy betegségei esetén.

Kombinált és integrált tesztek

Elsősorban a 35. évet betöltött nőknek ajánlott vizsgálatok a Down-kór és még néhány egyéb rendellenesség relatíve hatékony (90-95%) szűrésére és a drasztikusabb beavatkozások elkerülésére vagy elodázására alkalmasak. A kombinált teszt kettő, az integrált teszt 3 vizsgálatból áll. Az első szakasz a 12. héten egy vérvételből és egy genetikai UH vizsgálatból áll, a kombinált teszt ezzel ki is merült, az integrált teszt esetében a 16. héten egy újabb vérvételre kerül sor és a vérmintákat az utóbbi esetben egy angol laborba küldik (legalábbis a fizetős esetben). Több marker alapján mérlegelik az egyes lehetséges betegségek előfordulásának kockázatát. Hátránya, hogy relatíve későn kapsz eredményt és nem 100%-os, valamint még mindig elég kevés betegséget szűrnek ki, továbbá az, hogy ezek általában nem ingyenes tesztek, átlagosan 25-30 000 Ft-ot kérnek értük. A legtöbb fizetős diagnosztikai központ további vizsgálatokat is felajánl a kismamáknak: genetikai tanácsadás és 18-20. heti genetikai UH-ot főleg, valamint a 16. héten esedékes vérképből az „alapon” kívül más betegségek szűrésére is van lehetőség. Ikrek esetén gyakori a fals eredmény így általában további vizsgálatokra ad alapot. A közepes vagy magas kockázati értéket mutató leletek esetén, akár valódi akár fals (hamis) pozitív az eredmény, szintén további vizsgálatokat ajánlanak. 35 év alatt sem árthat, ha van rá kereted, és korábban volt vetélésed vagy a családban előfordultak genetikai rendellenességek.

Corionboholy vizsgálat és amniocentézis

Viszonylag nagy „találati” pontossággal rendelkező vizsgálatok, de egyik sem teljesen veszélytelen. Az egyik esetben a placentából vesznek mintát és a hasfalon vagy a hüvelyen keresztül végzik a 12. hét környékén (corinboholy vizsgálat), a másik esetben a magzatvízből (amniocentézis). Mindkét esetben felmerül a vetélés 0,5-1 százalékban és további kockázatokat is rejtenek ezek a vizsgálatok, így elméletileg csak indokolt esetben alkalmazzák vélt vagy valós problémák igazolására vagy kizárására. Nos, a hazai gyakorlatban igencsak megosztják a véleményt ezek a vizsgálatok és legfőképpen az indokoltság vagy indokolatlanság kérdése az, ami esetemben totálisan borzolta a kedélyeket. Sokan rettegnek ezektől, egyesek szerint alaptalan a félelem, mások szerint nem. Bár az előző részben említett könyv biztonságosnak találja, ne feledkezzünk meg arról, hogy amerikai íróktól származik, egy teljesen más környezetből…

Tény, egyes klinikákon boldog-boldogtalat belehajtanak ezekbe, mintegy kísérleti nyulakként kezelve a kismamákat, és ahogy személyes beszámolókból többektől hallottam, nem feltétlenül jellemzi kifejezett precizitás a hazai berkeket, aminek főleg a hazai kincstári taposómalom feeling a fő oka. Biztos vannak országok, klinikák, ahol ezek az eljárások mára szinte veszélytelenek – bár kellemetlenek (a hasfalon, vagy a méhszájon keresztül egy hatalmas tűvel vesznek mintát!). Bár bizonyára vannak olyan szakavatott, rutinos és biztos orvosi kezek, amelyekre talán rá mernéd bízni magad, de megvallva az őszintét, én inkább elkerültem. Bármilyen jó is elvileg a hazai orvosi oktatás, nehezen tudok/tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy a magzatburkot átdöfve egy hatalmas tűt hatomnak be a testembe oda, ahol nem egykönnyen megteremtett utódom biztonságban növekszik. Bár UH vezérlés mellett végzik a műveletet, így elvileg a magzatot nem érinti, azt nehezen hiszem el, hogy ő semmit nem észlel ebből, utána pedig nem véletlenül kell napokig pihenni… Számos komplikáció adódhat a vizsgálatok során, és a levett mintából is csupán néhány betegségre szűrnek még mindig, leginkább azokra, melyekre más vizsgálatok szerint nagy az esély. Ami az esélyek nagyságát illeti: az orvosok már akár 1 azaz egy százalék esetén is –  Down-kór esetén legalábbis -felajánlják a vizsgálatot, vagyis akkor, amikor 99 százalék esélye van annak, hogy a gyereknek az ég világon semmi baja. Nagyjából ennyi a vetélés esélye is a vizsgálat elvégzése után, annak hatására.

Persze nem akarok senkit ijesztgetni, és nem zárom ki, hogy bizonyos esetekben a vizsgálatnak ma is van létjogosultsága. Ha valakinél valóban nagy a kockázat, vagy egyéb vizsgálatok valós vagy fals pozitív eredményt mutatnak, talán jobb elvégezni. Esetleg, ha valakinek végképp nincs pénze fizetős vizsgálatokra és nem is tud kérni anyagi segítséget, akkor azt mondom indokolt lehet ez a megoldás, de akkor is érdemes tájékozódni, hogy melyik klinikán elviselhetőbb és melyik orvos az, aki ebben nagyon-nagyon profi.

Idehaza egyébként – tudtommal – mindössze néhány klinikán gyakorolják és mára a kockázatossága miatt sokaknak az integrált és a kombinált tesztek jelentenek menekvést a felesleges szurkálódás elől. Azt javaslom, aki csak teheti, előbb válassza az integrált tesztet és csak ténylegesen indokolt, legalább közepes, vagy inkább magas kockázat esetén engedjen ilyen – szerintem – igen durva eljárást alkalmazni magán és magzatán.

A corionboholy vizsgálatról mások, akik átélték és jó kezekben (fizetős kategóriában az Istenhegyi klinikán), azt nyilatkozták, hogy elviselhetőbb, mint a magzatvíz mintavétel és eredmény is hamarabb lett (4 nap a 3 hét helyett!). Igaz, ezt a vizsgálatot hamarabb is végzik általában, mint az amniocentézist. Állítólag 2 perc az egész.

Nálam a biztosítékot az verte ki, amikor összesen egy azaz 1 db fals pozitív minor jel! alapján kitalálták, 1% esélye van a Down-kórnak, holott az integrált teszt egyértelműen alacsony kockázatot (1:15 000) mutatott. Az egyik szonográfus az egyik klinikán benézett valamit és máris a nyakamba akartak varrni egy last minute (20. hetes!) amniocentézist. Komoly lélekjelenlétre volt szükségem, hogy erre nemet mondjak és komoly családi támogatásra. A legdurvább, hogy még csak annyit se mondtak utólag, hogy “Bocs”.

Első körben elmentem még egy last minute 20. hetes fizetős genetikaui UH-ra (14 000 Ft-unk bánta), hogy megerősítse vagy kizárja a korábbi 3 (egy napon!) történt UH eredményét. Szerencsére cáfolta és inkább a fizetős központban ellátó orvosnak hittünk a korábbi alacsony kockázat és kiváló 12. hetes genetikai UH jegyében.

Ahogy a legtöbb betegségnek, a Down-kórnak is vannak markáns, nagy jelei és ún. minor (kisebb) jelek, ez utóbbiból azonban több kell, mint 1 és legalább egy közepes vagy magas kockázat – a védőnő és több orvos szerint is! – és/vagy legalább 1 nagyobb, markáns jel, hogy valóban indokolttá tegyen egy olyan vizsgálatot, mint az amniocentézis. Számomra 1% rizikó biztosan nagyon-nagyon kevés, hogy belemenjek, főleg az eljárás kockázatát tekintve, ami szintén min. 1%  vetélést és még további más kockázatot jelent (burokrepedés, fertőzés, bevérzés a placentán stb.) Ezzel együtt én amondó vagyok, mindenki súlyozza ezt a saját sorsa és ítélete szerint, hogy számára mi mekkora jelentőséggel bír, mit képes és hajlandó elviselni az anyává válás oltárán és mekkora áldozatra hajlandó. De sose feledd:

Mindig van jogod nemet mondani

Folyatás következik