Életmód

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 1 rész

Az elmúlt néhány hónap nem telt eseménytelenül az életemben. Augusztus elején derült ki, hogy most, 35 felett pár évvel érkezik hozzánk első csemeténk. Az örömteli hírt mindenki ujjongva fogadta, és természetesen azóta is örülünk, de fel kellett ismernem, hogy kis hazánkban akkora hűhót csapnak – főként az egészségügyben – ekörül, mintha legalábbis a Marsra készülnék, vagy halálos beteg lennék. Pedig szó sincs ilyesmiről. Mégis, a világ megőrülni látszik, ha egy 35 év feletti nő várandós lesz és az ember lányának  jóformán egy perc szusszanása sincs attól a perctől, hogy kiderül az állapota és elmegy az orvosához. De miért éppen a 35 év a vízválasztó? Hiszen ma már legtöbben egészségesen élünk és egzisztenciálisan is legtöbbször ebben a korban érünk el odáig, hogy felelősséggel vállalhatunk utódot, kellőképpen érettek vagyunk szellemileg és lelkileg is…

Létezik-e 35 felett is háborítatlan várandósság?

body-beautiful-at_0Attól a perctől kezdve, hogy kiderül, várandós vagy és elmúltál 35 az átlagos rutin vizsgálatokon felül – 35 alattiaktól és számos könyvből, kiadványból tudom, hogy azért az se piskóta – még legalább egy tucatot kapsz a nyakadba, mintha pusztán attól, hogy akár 1 nappal elmúltál 35 éves, valami hatalmas mérföldkövön léptél volna át és egyszeriben halálos beteg lennél Kb. olyan ez, mint a 2012-es „Világvége” körüli cirkusz, valószínűleg semmiféle kataklizma nem lesz idén december 21-én, mégis sokakat a frász kerülget e dátumtól – ha mégis, 22-én lehet reklamálni :))) Ha lesz is valami, az nem valami egyszeri nagy kataklizma les. Egy folyamat részesei vagyunk, napról napra éljük a változásokat és rajtunk is múlik, hogyan fogjuk megélni, bármi is lesz vagy nem lesz. Ugyanígy, napról napra változik az emberi szervezet, nem egyik napról a másikra egy nevezetes dátumon dől el minden. Legalábbis szerintem…

Boldog-boldogtalan össze-vissza akar vizsgálgatni, minimum heti 2 napot a rendelőintézetekben és hasonló létesítményekben kell(ene) töltened… Én legalábbis néha már így érzem, pedig relatíve egészséges vagyok, és leendő gyermekem is 99 százalékban az (az orvosok szerint – de erről később majd részletesen, hogy mit is értenek ez alatt). A hazai „kincstári” egészségügyi „napirendet” figyelembe ez meglehetősen nagy kihívást jelenthet annak, aki ezt egy „normál” (értsd: napi 8 órás, szigorú munkarendű) munkahelyen megoldani. Nos, ebbe már bele se merek gondolni.

Évek óta szabadúszó voltam vagy meglehetősen rugalmas munkarendben dolgoztam, most  részmunkaidős közalkalmazott tanár vagyok, heti 3 munkanapon kell megjelennem a munkahelyemen, ebből 2 napon eleve csak délelőtt + felkészülés az órákra. Az első 1-2 hónap még a nyári szünetben ért, így volt időm arra számos „rutin” vizsgálatra, amire ilyenkor sort kell keríteni és egy ideig magam dönthettem, kinek mennyit mondok az állapotomról. A vizsgálódások nagy részét szerencsére szabadság kivétele nélkül „élvezhet(t)em”, de bele se merek gondolni, hogy más munkáltatónál ezt hogyan tudtam volna az első perctől kezdve menedzselni. Jelenlegi munkarendem is megengedi, hogy relatíve zökkenőmentesen eljussak a “kötelező” ellenőrzési pontokra.

De mi végre mégis ez a sok-sok vizsgálat? Miért válik a 35 feletti kismamából egy csapásra „kísérleti nyúl”, ha hagyja és egyáltalán kell-e hagyni? Tény, hogy ebben az országban egyre inkább úgy kezelik az egész várandósságot, mintha legalábbis valami súlyos állapotba kerülnél – és nem csak az első 3 hónapban, amikor elméletileg még „sérülékenyebb” a magzat, hanem jóval utána is. És ez még messze nem a szülés… Miért van az, hogy egy elméletileg boldog és örömteli időszakot feszültséggel terhes és már-már zaklatás szintű macerává akarnak egyesek változtatni? A 21. században miért van még mindig ennyi szanaszért szórt vizsgálat, ahelyett, hogy 1-2 alkalommal vérmintából és 1-1 alapos ultrahangból  megállapítanák, hogy rendben van-e minden és kész? (Mint kiderült, erre is van lehetőség: integrált teszt a neve, igaz, egyelőre ez nem ingyenes.) Egy olyan időszakban, amikor több pihenésre és regenerálódásra lenne szükséged és igényed, miért tesznek ki átlagon felüli tortúrának mégis?

Áldott állapot vagy teher?

Hajdanán ez az állapot szimplán örömteli, boldog állapot volt az esetek többségében, hiszen egy új élet fogant és született 9 hónap után, bővült a család. A nők java része otthonában, szerettei körében fogadta az új jövevényt, és ha minden jól ment – márpedig többségében jól ment, hiszen nem halt ki az emberiség, sőt! – akkor a család örült és jöttek sorban a lurkók… Igaz, a nők korábban lettek anyák, mondják sokan, de felteszem egy egészségesen élő mai 35 éves nő, akinek a gyermeke természetes úton fogan meg és jó körülmények között él, jobb helyzetben van mint akár egy fél évszázaddal ezelőtt egy tinilány.  Optimális esetben egy nőnek, aki tervezte a családalapítást és valóban családba (ez alatt azt értem, a gyerek ismerheti édesanyját, édesapját és szerető légkör veszi körül, nézőpontom szerint a házassági anyakönyvi kivonat nem feltétlen fontos kellék, bár mi rendelkezünk vele) is érkezik a gyermek, minden bizonnyal inkább áldás egy gyermek megfoganása és érkezése. Miért hívják mégis ezt az állapotot sokan terhességnek? Valóban várunk rá jó esetben, ezért jobban szeretem a várandósság szót, mint a terhességet, de valóban nevezhetjük áldásnak is, főleg, ha már régóta vágytunk rá. Így nem tartom túlzásnak valóban áldott állapotnak nevezni ezt az állapotot, főleg egy relatíve problémamentes esetben.

És ugyan mi a baj az életkorral a mai világban, ilyen fejlett tudományos háttérrel és relatíve jó életkörülmények között? Mind a kellő egszisztencia, mind egyéb feltételek sokszor csak erre a korra teremtődnek meg hazánkban, de aki jó karban tartja a szervezetét, legalább olyan egészséges lehet, mint fiatalabb nőtársai. Sőt, ha magamból indulok ki, relatíve jó formában voltam a várandósság előtt, relatíve sokat mozogtam, egészségesen táplálkozom évek óta, és még ha vannak/voltak is kisebb egészségügyi problémáim alapban azok kontroll alatt voltak vagy időben orvosolva lettek és köszönöm, jól voltam/vagyok. A “mikor kell egy nőnek szülnie? ” kérdéssel pedig, jelentem,  végképp ki lehet kergetni a világból…  Egyáltalán ki szerint és miért „kell”? Ugyan ki dönti ezt el? Ki tudja ezt jobban, mint egy nő szervezete és az anyatermészet? Illetve ugyan ki szólhat bele ebbe azon a két emberen kívül, aki úgy dönt, vállalja egy gyermek világra hozatalát? Az ember a 35. születésnapján nem válik ketyegő bombává egyszerre, minden bizonnyal, adott egészségi és fizikai állapotát az ember évek során éri el és bizony sok múlik azon, mennyire figyelsz oda magadra! Nem egyik napról a másikra és főleg nem egy „standard” , valaki által kitalált évjáratban hipp-hopp változik meg minden. Miért éppen 35 évesen?

691064_4A kérdés egyébként nem csak bennem merül fel. Victoria Clayton-Stuart Fischbein-Joyce Weckl (egy orvos, egy bába és egy újságíró édesanyától) szerző trió Terhesség félelem nélkül című könyvében sok hasonló és teljesen más kérdésre is frappáns válaszokat kapsz. Most még olvasgatom az egyik könyvtári példányt, de vélhetően meg is lehet vásárolni és nem is drága könyv (kb. 2000 Ft, 262 oldalas, kb. A5 méretű könyv) A könyv amerikai szerzőktől származik, de sok esetben hazai vonatkozásokat is beleszerkesztettek a szerkesztők és számos esetben a felmerülő kérdések nem ismernek országhatárokat. Mindegy, hogy az ember lánya melyik országban és és kíván életet adni, a felmerülő kérdések sokszor ugyanazok vagy nagyon hasonlók.

Folytatás következik…

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás