Re-ruha bemutató a Múzeumok Éjszakáján

Re-ruha és Ökosztüm pályázatok nyertesei a múzeumok Éjszakáján

Június 20-án, sok honfitársammal, de elsősorban néhány családtagommal együtt, én is a nyakamba vettem a várost és nekiindultam a Múzeumok Éjszakájának. Első állomásunk az Iparművészeti Múzeum volt, ahol az események elsősorban az organikus és öko dolgok körül forogtak.

 Itt most nem a kifutón vonultak végig a modellek, hanem , egy összművészeti performance keretében mutatták be a darabokat a Budapest Kortárstánc Főiskola táncosai. A bemutatón egyszerre volt fontos a fény-, a hang-, a mozgás-, a térélmény. A a múzeum üveges csarnokában egy hatalmas papír “örvény” volt felfüggesztve, mely a Világhálót volt hivatott jelképezni, alatta tükör-színpad és körülötte, zöld gyeptéglák koronázták az este nagyon-zöld hangulatát. A táncosok és a közönség szinte összeolvadtak egy nagy forgatagban.

A bemutatón az: Ökosztüm, Re-ruha: „Gondold újra a ruhatárad” pályázaton díjat nyert tervezők munkái, valamint A Stern által „divatpápának” titulált, erősen nonkonformista, avantgarde szellemű Király Tamás, és a Manier (Németh Anikó) modelljei „vonultak fel”. A modellé avanzsált táncosok hajkoronáit Hajas-tanítványok hozták létre, de hasonló organikus kreációkra az este folyamán bármely vállalkozó szellemű vendég szert tehetett. Persze, akadt olyan is, akinek már a szédítő kavalkádtól is égnek állt a haja – nevezetesen az én férjemnek biztos (hiába, pasiból van!) -, de azért szép számmal voltak lelkes jelentkezők.

A bemutató a környezettudatos gondolkodás fontosságára kívánta felhívni a figyelmet, újrahasznosított anyagokból: műanyag fólia, film, papír, textil, szívószál stb. felhasználásával készült modern, haute couture*, néha már-már kissé űrbélinek ható, újragondolt, és helyneként igencsak elgondolkodtató alkotásokat. A cél ezúttal nem a hordhatóság volt, hanem inkább a látvány és az alapanyagok újraértelmezése, a sokoldalúság, sokféleség – gondolom…

Vörös fólia ruhás keleti táncosnő, kis tündérlányok, harcos férfiak, átlátszó fóliába burkolt nimfák, filmszalagból szőtt ruhában lejtő táncosnők és űrruhába öltözött fiatal nők látványa képviselte a világ sokféleségét. Sajnos, ezúttal nem nagyon tudta senki a tervezőkön és néhány beavatotton kívül, melyik alkotás kié, és mi az üzenete de nyilván, nem ez volt a cél. Mindenki jött-ment a térben, így talán ez az előadási forma volt a legkézenfekvőbb. Pedig, el kell ismerni, nagy munka volt néhány modellben! Reméljük, sokan voltak, akik így is tudták értékelni ezt a típusú magas-szabászati és modern zenei és táncos alkotóművészetet. Talán az sem véletlen, hogy nem fedték fel az alkotókat, hanem felolvadtak, mint csepp a tengeren, a Világháló nagy óceánjában… A cél talán éppen a benyomáskeltés, a gondolatok felébresztése volt ezúttal.

Bő fél óra fotózás (Fotók: A bemutató képei) után körbejártuk a múzeum többi részét is. Igen bőséges volt a napi tárlat-kínálat, így végül elszakadtunk a performance élményétől. A múzeum földszintjén a bemutató mellett organikus építészeti kiállításnak, bio-büfének, Fair-trade kávézónak és teázónak, ökopiacnak, Organikus múzeum shop-nak adott helyet. Aki saját pohárral érkezett, ajándékot kapott, állítólag, de mi erről sajna lecsúsztunk. Kutyafuttában indultunk otthonról, így bevallom, a pohárról megfeledkeztünk, de végül nem is fogyasztottunk semmit. Az öko-piacot sem nem találtam meg. A 2. emeleten PET palackból gyárthattak homokórát a gyerekek, stb.

Aki elég kitartó volt, vagy épp időben érkezett, részt vehetett a gerilla-kertészek város-zöldítő akciójában is este 10-től. Majd éjfélkor „megállították” az időt és kezdődhetett az időtlen, felhőtlen organikus szórakozás… Mi ezt már nem vártuk meg, mert a családi kupaktanács úgy döntött a fejem felett, más múzeumokban is van még mit látni… Hátra volt még az este java és vártak még ránk más múzeumok is. Az este jellege és az elsodródás elkerülése végett velük tartottam. maradtam volna, meg nem is….

Remélem, hogy a jövőben más, hasonló megmozdulás is lesz, ahová valószínűleg egyedül megyek, vagy legalábbis a család nyugisabb és öko-divat iránt érdeklődőbb, nyitottabb tagjaival…  Szeretem őket, talán épp ezért :)))

*A francia kifejezés szószerinti fordításban „magas varrás”-t jelent , a divatban a magas szintű művészi, gondolatébresztő kreációk, melyeknek nem feltétlenül a hordhatóság a legfőbb ismérve, sokkal inkább azért jönnek létre, hogy alkotóik felhívják valamire a figyelmet: egy jelenségre, eszmére, filozófiára, a világ eseményeire, vagy egyszerűen csak magára az anyag végtelen felhasználási lehetőségeire, vagy egyszerűen csak provokálnak… .