Jövőkereső 1: Jólét vagy jól-lét?

Míg az SzVT vitaest inkább a gazdasági oldalról közelítette meg a fenntarthatóság témáját, április 20-án a Jövőkereső konferencián inkább a társadalmi, szociális és testi-lelki-szellemi-érzelmi aspektusból vizsgálták az előadók a kérdést.

A legfontosabb kérdések: hogyan hat a modern életvitel egészségünkre, környezetünkre? Mi tesz bennünket boldoggá? Milyen jövőre számíthat a magyar társadalom, ha nem változtat a jelenlegi életén, milyen kilátások vannak?

A Jövőkereső, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése, a konferencián az előadók és résztvevők elsősorban arról beszéltek,  mi a fontos jelenleg a magyar emberek számára? Milyen témák foglalkoztatnak bennünket? Melyek a legfontosabb értékek, prioritások az életünkben? Hogyan hat ránk a globalizáció és a fejlett társadalmak értékrendje?

A jelenlegi válsághelyzetben a magyarok szellemi, lelki és testi egészségének fenntartásáról, a megelőzésről, az egyéni és a társadalmi jól-létről is szó esett. A legfontosabb feladatunk, különbséget tenni a jólét és a jól-lét fogalma között.

A legtöbb előadó és felszólaló szerint ugyanis a fenntartható fejlődésről a legtöbb embernek ma még a jólét fenntartása vagy éppen a globalizáció elleni tüntetések, a globális felmelegedés és egyéb környezetvédelmi problémák jutnak csupán eszébe, pedig nem erről vagy nem csak az utóbbiakról van szó. A jól-lét fogalma sokkal inkább a testi-lelki szellemi életminőségről szól, arról, hogyan érzünk. A gazdasági és energiaválság, az elszegényedés, gyakran a nem megfelelő munkakörülmények, a munkanélküliség az egyes emberek egészségére, életmódjára, szellemi-lelki jól-létére is hatással van.

A globalizáció és a jólét megbetegít?

A gyakran egész napos zárt térben való tartózkodás, az információs társadalom keltette igények, az ipari termelés és a pénzközpontú világ súlyos terhet ró az emberek és az egész társadalom egészségi állapotára, leginkább az idegrendszerünkre, valamint a keringésünkre, az immunitásunkra hat negatívan. Az elszegényedés, az anyagi javak előteremtésének kényszere miatt sokan nem törődnek magukkal eléggé – és egymással sem. Persze, minden mindennel összefügg, csakis egységes rendszerben vizsgálható, nem elszeparálva. Mindezek kölcsönhatásban vannak egymással: a társas lét és a mozgás hiánya, a testi-lelki-szellemi munkaképesség megváltozása, a fontosság-érzésünk nem különülhet el egymástól és mindez az egészségünkre is hat. Aki magányos, nincs ideje másokra és magára, könnyebben megbetegszik és munkaképtelenné válik, elveszítheti a munkahelyét egészségi állapota miatt – és így tovább, egy lefelé vezető spirálba csúszhatunk. És ennek az ellenkezője: a szolidaritás, az empátia, a kiegyensúlyozott élet segíthet a nehéz helyzeteken átlendülni.

Társadalmi válság – fogyó nemzet

A jelenlegi társadalmi berendezkedés, az egyre súlyosabb társadalmi és anyagi válság sokszor a szaporodási kedvet is előnytelenül befolyásolja. Gyakran épp az erősen elszegényedett rétegek vállalnak nagyobb arányban gyermeket, míg a jólétben élők kevésbé. Így a ma születő gyermekek egyre nagyobb számban nőnek fel előreláthatóan szegénységben, rossz egészségügyi és szociális körülmények között. A tartós és szinte minden eddigi rekordot felülmúló munkanélküliség rendkívül rossz hatással van a társadalomra: sérül az önérzet, az önbecsülés és a biztonságérzetünk is. A munkaadók egyre rövidebb időszakot tartanak munkavállalásra ideálisnak, jelenleg ott tartunk, hogy gyakorlatilag a 25-45 éves kor közötti munkavállalókat tartják megfelelőnek, ami azt jelenti, hogy a „kiöregedett” munkavállalóktól előbb-utóbb megszabadulnak és így kénytelenek idő előtt inaktívvá válni. Ez sajnos az általános egészségi állapottal is összefüggésben van. Sokan a megélhetési források beszűkülése miatt egyre kevesebbet tudnak magukra fordítani, és így valóban munkaképtelenné is válhatnak, depresszió és fizikai betegségek miatt. A megoldás a munkaképes időszak kiterjesztése lenne: a fiatal pályakezdőknek is el kell tudni kezdeni dolgozni és az idősebbek munkaerejét sem szabadna alábecsülni.

Sajnos, még ezen a szűk intervallumon belül is vannak differenciák: például a női munkavállalók visszatérése gyermekvállalás után még mindig komoly problémát jelent. Bár sokan tagadják, hogy azért nem vesznek fel valakit, mert esetleg a közeljövőben vállalna gyermeket, sajnos tagadhatatlan, hogy a „szülő” korban lévő nők és kismamamák elhelyezkedési esélyei messze alulmaradnak a velük egykorú férfiakétól, ami nyilvánvalóan szintén hatással van a gyermekvállalási kedv visszaesésére. Az egyenlőség kérdése azonban más szempontokból sem teljesen megoldott, ami még tovább fokozza az egyébként is nagy társadalmi és szociális különbségeket és az ebből fakadó gazdasági és szociális hátrányokat, növeli a feszültséget.

A konferencián elhangzott beszélgetések, előadások egyben figyelmeztetnek arra, hogy a jelenlegi globalizált világban elérni kívánt gazdasági jólét nem mindenki számára és nem végtelenségig elérhető. Az a társadalom, mely értékeit az anyagi jólétnek, a versengésnek rendeli alá, elveszíti a másokkal, a közösséggel szembeni szolidaritását. A gazdasági növekedés, illetve egyes rétegek gazdagodása, a jólét nem feltétlenül szolgálja a társadalom egészének jól-létét. Mindenkinek joga és igénye lenne a növekedésre, ám ezt a bolygó és a környezet hosszú távon nem tudja már biztosítani. Ha továbbra is ilyen ütemben éljük fel a készleteket, a javak kimerülnek, és későbbi generációk számára nem marad semmi.

(Forrás: „Jövőkereső” konferencia és tájékoztató 2010. április 20.)