1.       Kihívás: Refuse – vagyis Mondj nemet! – 1. rész

1. lecke: Ne fogadd, el ne vidd haza ingyen se! 

Az első kihívás a tudatos vásárlás és a haszontalan tárgyak elutasítása. Ez bizony néha nem könnyű, főleg, ha  azokat ingyen kínálják nekünk vagy ajándékba hozzák.

Az elmúlt bő egy hónap alatt, ami Bea Johnson előadása óta eltelt, rá kellett jönnöm arra, hogy a zacskó mizéria, ami a hazai kereskedelmet még mindig uralja, csak a jéghegy csúcsa – már ami a háztartásba kerülő kacatokat illeti. Többeknél olvastam, hogy nagyjából ezzel kezdték a hulladékmentesítést több-kevesebb sikerrel (többen inkább kevesebbel). Bea is említett néhányat az alábbi kategóriák közül, de áttekintve a saját listámat ledöbbentem, milyen sok forrásból jöhet kacat, ha nem figyelünk.
A cikk végére tettem egy gyakorlatot, de ne csalj. Fusd végig a listát, legalább a címek, alcímek , kategóriák szintjén és alkosd meg a saját listádat, amire ezentúl nemet mondasz.

Mi lesz a sorsa?

Ami a “legszebb” az egészben, hogy ezeknek a kacatoknak a java ingyen vagy ajándékként jut be az otthonunkba és nagyon résen kell lenni, időben elugorjunk előlük. Kivéve persze, ha pont ezek egyikéért egyébként is fizetnénk és éppen jókor talált meg minket a tárgyat átadó személy.

Bevallom, néha ez még nekem is nagyon nehéz, főleg, ha jó cuccokról van szó, amiket egyébként nem annyira terveztem, de igazán kár lenne értük. Aztán persze van, hogy meg is bánom, mert túladni rajtuk sem mindig könnyű. Az a  jobbik eset, amikor persze szó szoros értelmében bevonzom ingyen azt, amit keresek. Nem egyszer fordul velem elő, hogy tényleg sikerül ingyen vagy ajándékba megkapni azt, amit egyébként is megvennék. Viszont tényleg van egy lista, amit jobb nem begyűjteni, nem elfogadni, mert tipikus kacathegy generálók.

Elsőként azokat a kategóriákat sorolom fel,  amiket tényleg jobb, ha nem fogadunk el ingyen se. Ez azért is nehéz, mert gyakran kedves, jóindulatú rokonok, ismerősök lepnek meg velük, néha kedves idegenek kínálják. De ugye a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve…

Szóval, mielőtt lecsapnál a legújabb ingyen lehetőségre, állj meg egy pillanatra és képzeld magad elé, milyen sorsa lesz annak a jópofa  ingyen bigyónak pár nap, pár hét vagy pár hónap múlva? Évekről már ne is beszéljünk! Ismerős a szitu, hogy hónapok, évek múlva kikerekedett szemmel szeded elő egy eldugott mappából vagy polcról, fiókból, dobozból és nézed, hogy „Ez meg mi a frászkarika”? Jobb esetben a rendeltetése még könnyen azonosítható, vagy nem járt le a szavatossága.

„Ingyen se kell”  lista – a teljesség igénye nélkül

1. Reklám újságokat, ha lehet, már eleve haza sem hozom, vagy gyorsan vissza is adom. Szerencsére a környező bevásárló központok reklám anyagai és ingyenes napilapok nem nálunk csapódnak le. 2 lakásos családi házban lakunk és nyugdíjas szüleimnek meghagyom az örömöt, hogy játsszanak a prospektusokkal – néha persze belenézek, lent náluk. Egyre ritkábban gyűjtök be ilyesmit. Ha mégis, akkor rövid úton a szelektívben, kreatív hobbi alátétként vagy alapanyagként végzik, ha nem lakkozott, kezelt papír, akkor gyújtósként. Rendezvényeken néha begyűjtünk ezt azt, amit elteszek emlékeztetőnek egy időre, de néha ki is szórom őket. Építési és lakberendezési katalógusok terén nem mindig sikerül elég szigorúnak lenni. Ha rám tör a kreativitás, akkor viszont ezeket befogom a kreációkba. Legjobb stratégia el se fogadni, haza se vinni. Ma már szinte mindent meg lehet találni online is. Általában 1 hét, vagy 1 hónap alatt elévülnek. Ingyenes kerületi hírújságot se gyűjtök be. Papír tálas kép – ezeket pár éve készítettem, de magazinokból is lehet.
2. Néha magazinokat is kapok, ezekkel sajnos nem mindig bánok el ilyen könnyen. Temérdek női és életmód magazinom áll még mindig, szépen sorba rakva megjelenés szerint, mappákba rakva, amit korábbi munkahelyről, referencia példányként hoztam haza. Más részük lakberendezési, stílus vagy hobbi magazin. Ezeket viszont legalább használom. Egyszer egy nagy halom baba magazint tovább is adtam, amiből több példány volt. Valamit persze féltve őrzök, a szabásmintás magazinokat főleg, mert kreatív ember lévén nagyjából 16 éves korom óta varrok felnőtt ruhákat, egyebet már korábban is alkottam varrótűvel. Más magazinokra sajnos igaz, hogy viszonylag hamar elévülnek. Nagyon kevés olyan magazin van, aminek a hírei, cikkei, anyagai még évek múltán is használhatók.
3. Névjegyek és üdvözlő kártyák, meghívók – nos, ez az a kategória, amit nyomtatva már ritkán adok, és szerencsére egyre ritkábban kapok, de akad bőven. Újabban rászoktam ezek újrahasznosítására. Az üdvözlő kártyák szép borítékait is elteszem, ha nem írtak rá semmit. Bár saját névjegyem van, ez a maximális papír alapú reklámhordozóm és nem szórom két kézzel. A születés és névnapi üdvözlő kártyák egy részét már magam készítem minta kiszúrókkal, meghívót szerencsére keveset kapok. 1-2 esküvői, ballagási meghívó még az a klasszikus kategória, amit az ember hagyományosan papír alapon ad át. Minden más azonban nagyjából felesleges – bár kiadványszerkesztőként ezt még nehéz kicsit elfogadnom. Amit lehet, online küldök el már én is, mert belátom, így kevesebb fát kell kivágni.
4. A reklám bigyókat, vacak ingyen ajándékokat – ha csak lehet, én magam nem hozom haza, de sajnos néhány családtag kevésbé ellenálló ezekkel és a talált tárgyakkal szemben. Nos, volt már pár közelharcom a rokonsággal a gyereknek szánt műanyag bigyók kapcsán is, amitől persze még nehezebb utólag megszabadulni.
   Kivételt képeznek a porcelán bögrék, melyek gyakran a munkahelyen végzik, hogy legyen állandó bögrénk és persze fogyó eszközök. Ha a reklám bögréket személyre akarod szabni, kerámia festékkel tedd egyedivé. Munkahelyen tolltartónak is befoghatod, vagy virágoknak.A reklám tollakkal hasonlóan vagyok. Tovább lehet passzolni és rendszeresen el is tűnnek, kifogynak, eltörnek, de a diákok is gyakran otthon felejtik, elhagyják, szóval fogynak. Könnyen jön, könnyen megy.
   Kulcstartók és egyéb „hasznosságok” is gyakran mennek a csere börzékre vagy az ismerősöknek és tűnnek el a süllyesztőben. Ezt a kategóriát aztán tényleg a legjobb kerülni, mert csak gyűlik, gyűlik, gyűlik….
   A jópofa hűtőmágnesek a praktikus kategóriát képviselik, és azzal a gyerek is szívesen játszik, néha eltörnek, néha fogynak…
   Ide sorolhatók a termék minták, fesztiválos és kiállítási bigyók, utazási szuvenírek, nippek, csecsebecsék is.
   Szigorú vagyok? Igen. És így is több van a kelleténél, régebbről.
5. Az „ingyen” dolgok közé sorolom most már időnként a cserébe hozott jószágokat is. Bár egy időben nagy csere-bere rajongó voltam, idővel felhagytam vele, mert a legtöbb esetben sikerült olyat is elhozni, ami aztán próba lehetőség híján nem lett jó senkire és nagyon nehezen tudtam csak megszabadulni tőlük vagy azóta is jobb sorsukat várják újrahasználandó textilek formájában. Bármennyire is az volt a szabály, hogy csak annyit hozz haza, amennyit vittél, gyakran nem egyedül mentem és akivel mentem, ő annyit vitt, hogy nem tudta „levásárolni” a pontjait vagy eleve rám gondolt pár beszerzésével. Sajnos idővel kevesebb energiát és időt is tudtam a család mellett erre szánni így végül adomány lett a nagy részéből vagy feldolgoztam kreatív célokra.
6. A kéretlen ajándékok halmozódásának is véget vethetsz, ha a rokonokat megkéred, hogy olyan dolgokat vegyenek, amire valóban szükséged van, vagy abba szálljanak bele anyagilag, vagy fogjanak össze többen. A legjobb forma a kívánság lista, amire csupa olyan konkrét dolgot írsz fel, amire tényleg vágysz, különböző értékben. Így mindenki kiválogathatja azt, amit be tud vállalni. Így akár még meglepetés is lehet, melyiket kapod. Esküvőkön a nászajándék lista már sok helyen működik. Ez is hasonló. Ha végképp nem akarsz tárgyakat, kérj szolgáltatást vagy élményt, kényeztetést: masszázs, fürdő, kozmetikai vagy fodrász alkalmat. Férfiaknak is lehet olyat kitalálni, amit élvezni fognak. A masszázs vagy szauna, bátrabbaknak valami extrém sport vagy kalandpark, vagy hasonló is jó meglepetés lehet. Mozi vagy színház jegy, egyéb szórakozás, sport eseményre való belépés. Főleg, ha év közben erre nem sok lehetősége nyílik. A közös kikapcsolódás vagy, ha éppen az szükséges, egy kis kényeztető egyedüllét néha többet ér, mint bármilyen tárgy.Nálunk ez már többé-kevésbé működik. Néhány rokonnal már megegyeztünk, hogy csak a gyerekek kapnak ajándékot pl. Karácsonyra, és akkor is fejenként egyet vehetnek és többnyire megbeszéljük, mi legyen az – a meglepetés a gyereknek szól, nem a szülőnek. Néha összefogással veszünk a gyereknek is 1-1 értékesebb sporteszközt, így próbáljuk elejét venni az apró vackok halmozódásának. Sajnos így is van, aki ezt nem veszi elég komolyan. A család egy részének a “nevelése” a legnagyobb kihívás ebben az esetben, mert valaki nem érti meg, hogy semmi szükség a kacatokra.
   Persze, ha már tényleg mindene megvan a gyereknek, el lehet vinni játszóházba, kalandparkba, állatkertbe stb. Így kevesebb kacat gyűlik össze. Én egy engedményt adtam a gyereknél: a ruha, zokni, cipő nem számít egyelőre igazi ajándéknak, még akkor se, ha ajándékba kapja, feltéve, hogy okosan vásárolnak. A gyerekek egy bizonyos korig gyorsan nőnek, így az néha jól jön, hogy nem mindent nekem kell megvennem. Persze, egy bizonyos kor után már lehet, hogy ezzel ki is lehet pipálni akár az egész családi összefogást is: ha egy jobb márkás hátizsák, cipő vagy farmer a tét. Ez persze nevelés és pénztárca kérdése. A gyerek a saját zsebpénzéből is beleadhat idővel a nagyobb ajándékba, főleg, ha a zsebpénz egy része teljesítmény alapján kerül kiosztásra. Így lehet, úgy érzi majd, ő is megdolgozott érte és jobban megbecsüli.
   A másik lehetőség: kérj fogyó eszközt, idővel elfogyasztható dolgokat, ha már mindenképp ragaszkodik valaki ahhoz, hogy meglepetést akar neked szerezni. Bár ez sem egyszerű, ha az ember át akar térni valami naturálisabb megoldásra. Mondjuk a műanyag flakonos tisztálkodó szerekről lemondanál és így a műanyag flakonos tusfürdő, testápoló, sminkszer már kilőve, vagy ha nem fogyasztotok alkoholt, akkor a szeszes ital sem. Azt hiszem ez bizony nagy feladvány less, bár belátom, nem vagyunk könnyű esetek. Ez persze inkább a rokonságnak lesz kemény dió, de szerencsére kezd jó irányba mozdulni a dolog. Ami azt illeti én a meglepetéseket nem annyira szeretem, úgy érzem, kinőttem belőle és ezzel felhatalmazom az ajándékozót arra, hogy ilyen kacat-csínyeket kövessen el, vagy legalábbis azt kockáztatom, hogy ellepnek idővel olyan tárgyakkal, amikre egyébként az ég világon semmi szükségem. Ezt bizony Bea is megemlítette az előadáson. Ismerősen csengett.
7. Ékszerek, bizsuk, kiegészítők – szatyrok, táskák és társaik is gyakran ajándékként, ingyen kerülnek az ember birtokába – többnyire a tartósabb dolgokat szeretem megtartani, de azt hiszem vár rám egy kiadós válogatás a közeljövőben. Szatyrok és táskák alatt itt most nem a nejlon és műanyag verzióra célzok, hanem a tartósabb társaikra, merthogy az is el tud ám szaporodni. Csere-beréken gyakran találtam szuper táskákra és néha varrogatok is, újrahasznos textil szatyrokat, de épp a napokban konstatáltam, hogy kissé megszaladt a mennyiség még így is. A nejlonzacsi az már egy másik kategória…
8. Bútorok és lakás kiegészítők terén nagyon, de nagyon szigorú vagyok egy ideje. Bár volt, hogy egyszer befogadtam egy műbőr kanapét – mondjuk az akkor még tényleg szép és jó állapotú volt, meg volt pár tényleg jó cucc, amit úgy kaptam, hogy nem kellett érte fizetnem, annak a híve vagyok, ezt a kategóriát maximálisan ellenőrzés alatt akarom tartani.
9. Textil és hobbi kellék készletem egy jelentős része is az ingyen kapott muníció kategóriába tartozik, de esetemben ez a fogyó eszköz kategória. Az elmúlt 10 év során felhalmozott ajándékba kapott anyagok nagy részét ismerősöktől kaptam csak úgy,  „Jajj de jó, te tudsz varrni/ékszereket készíteni, akkor neked adom!” címszóval. Nos, egy időben jó ötletnek tűnt ezeket elfogadni, mert tényleg varrtam, de most egy 4 éves, igen aktív fiú gyermek mellett ezt kicsit alább adtam. Ugyanígy több hobbi tevékenységemet is, bánatomra. Sajnos kezd érni a vagy befejezem vagy továbbadom dilemma. Egyelőre a befejezésre gyúrok. Pontosabban remélem, lesz még rá alkalmam… Ez egyelőre az a kategória, hogy még nem kótyavetyélem el, de szép lassan hasznosítom őket. Sajnos a kulcsszó a lassan. De bárki másnak, aki a „majd jó lesz egyszer valamire” felkiáltással gyűjti be, de soha nem varrt és egyébként se tervezi, nem ajánlom. Csak akkor fogadd el, ha tényleg fel is tudod dolgozni.
10. Ajándék CD mellékletek, kis könyvek, újság mellékletek – hmm, na ez nekem is talány… Talán hasznosítsd újra őket
11. Csatolt áruk – amit ingyen sóznak rád a boltban csatolt áruként, mert amúgy a kutyának se kell…

Gyakorlat:

Ha eddig eljutottál, akkor most nézz körbe otthon és szedd össze az ilyen kis ajándékba kapott bigyókat. Ha nagyobb darabok, csak írd össze őket. Látványosabb persze, ha össze is tudod hordani őket egy kupacba. Ugye, hogy nem kevés?  És ez még nem mind! Ez csak az, amit ingyen kapsz vagy ajándékba….