várandósság - Öko-Piac-Tér.net

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 7. rész

Öko Ági — Fri, 25 Jan 2013 15:27:42 +0000

A mama ruhatára – Kreatív kismama ruha tippekkel Egy dologra tutira rájöttem, már a várandósság alatt: nem érdemes kismama ruhákra vagyonokat költeni, hiszen igen rövid ideig használja azokat az ember lánya és a saját ruhatárból is sok minden használható ésszel vagy kisebb-nagyobb átalakítással. Az alábbiakban közreadok néhány tippet, melyek nálam beváltak az elmúlt hónapokban öltözködés terén. Néhány tippet a kreatívabb olvasóknak is adok. Használd, ami van, amíg lehet Az első trimeszter végéig kb. a korábbi ruháimban jártam, csak kicsit és nagyon lassan szűkült a választék. A kényelmesebb és rugalmasabb darabok zöme még most a 7. hónapban is megállja a helyét. Egyáltalán nem kell ma már hatalmas, A-vonalú leplekkel eltakarnunk magunkat, hiszen a várandósság nem szégyen, hanem inkább öröm, büszkeség. Egészséges lelkületű emberi lények háza táján legalábbis biztosan. Hacsak nem volt extrém szűk és nagyon speciális a ruhatárunk a várandósság előtt, és persze nem hízunk el extrém módon, akkor gyakorlatilag alig 1-2 holmit kell beszereznünk, még így télen is! Talán az egyetlen kivétel lehet, ha munkakörünk megköveteli tőlünk a változatosságot és a tökéletes eleganciát és meg is adja a rávalót anyagilag. Ha azonban nem annyira követelik meg tőlünk az elegáns öltözködést és/vagy meg kell gondolnunk, mire is adunk ki pénzt, vagy éppen szeretnénk tudatosabban élni, akkor ezúttal se kell túlzásokba esnünk. Igazából nem is nagyon érdemes túl speciális vagy túl kismamás, drága cuccokat beszerezni. Arra is gondoljunk, hogy mi lesz ezekkel a ruhákkal a szülés után. Gyakorlatilag alig fél évig van szükségünk arra a néhány speciálisabb darabra, amit alakunk változása követel meg esetleg. Alakítsd át a meglevőt, vagy a turkáltat Kis átalakítással, korábbi megunt holmikból is lehet kismamás cucc, nadrág és ruha is. Persze ehhez nem árt, ha van egy varrógéped és némi kézügyességed – bár az általam leírt darabok elkészítése elég egyszerű. Ha az alábbiakban leírt holmik egy részével nem rendelkezel, akkor sem kell vagyonokat áldozni rá. Csere-bere börzéken vagy turikban is könnyen szert tehetsz olyan darabokra, amiket nem sajnálsz majd kimustrálni, átalakítani. Ha esetleg komolyabb varrási rutinnal is rendelkezel (én egyébként igen, de most azoknak kedvezek, akik nem annyira), akkor szabásmintát is tartalmazó magazinokkal felfegyverkezve néhány bonyolultabb új vagy recycle darabot is összehozhatsz. Jelen esetben talán érdemesebb az újra felhasznált holmikra szavazni, hiszen kevesebből kijönnek. Újra felhasznált anyagokból, Burda alapján 2-3 kismama ruhát varrtam és egy csere-berén beszerzett csípőnadrág és egy régi – ráadásul örökölt és kinőtt – pulcsi derékrészének ötvözésével egy rugalmas derekú kismama nadrágot. A nadrág korábbi derékrészét megtartottam és nagyon óvatosan szedtem szét, így később vissza is tudom majd varrni, ha akarom. A ruhák leírását nem közlöm, mert az bonyolultabb kicsit, csak a nadrágét. A nadrághoz az alábbi hozzávalók kellenek: 1db cipzáras vagy gombos csípőnadrág, amit nem sajnálsz elvágni – arra az esetre, ha a derékrészt nem sikerül teljesen hibátlanul leválasztani a nadrágról. A nadrág has alatt érjen véget, hogy a pocaknak (később) kényelmes legyen. 1 darab kinőtt, rövid vagy mondjuk a nyakánál hibás, vagy hónaljban kifakult póló, pulcsi: nekünk most csak az alja kell, hónaljtól lefelé! Ha nem találunk ilyen pulcsit, akkor körkötött passzé anyagot is vehetünk textil boltban. Kb. 60-80 cm kell, hogy elég hosszú legyen a derékrész. A nadrágról a derékrészt távolítsd el, akár a cipzárt is, ha útban van és a nyílást varrd össze. A pulcsit hónaljánál vágjuk el, és megfordítva varrjuk a nadrág derekára: vagyis a póló eltisztázott vagy passzé része lesz felül, a varrásba a vágott fele kerül. Ezzel nem kevés energiát és munkát is megspórolunk. Kezdetben a felesleget vissza is hajthatod, így rásimul a derekadra, később pedig enged majd a pocak növekedésének. A passzé anyagot hajtsd félbe magasságában – vagyis a 60-80 cm fele így 30-40 cm lesz. A félbehajtott, zárt rész lesz majd felül, a derékra a nyitott szélt varrod rá. Magasabb derekú, oldalt vagy hátul cipzáras nadrágból is készülhet kismama nadrág, ebben az esetben az elejéből kell csak egy félkör alakú részt kivágni és rugalmas, felül gumis betéttel pótolni a kivágott részt. A rugalmas rész szintén lehet használt pólóból vagy vett rugalmas anyagból és teljes kör alakú, vagyis kb. a félkör kivágás duplája, de mindenképpen felfut a pocakra ívesen. Ehhez a változathoz kevesebb rugalmas anyag is elég. A felső szélt itt el kell tisztázni és egy kb. 2-2,5 cm ráhagyás kell a gumiháznak, amit visszahajtasz és levarrsz. A félkör kivágás a pocak alját követi. Ebbe a gumiházba húzz be kb. 1,5-2 cm széles nem túl erős de nem is gyenge gumit. A hossza a pocak méretétől függ, de legalább 10-15 cm-el több, mint a pocak kerülete – nem a teljes derékbőség fele, hiszen a pocak előre nő többnyire. Azért is kell kivágni elől a nadrágból, mert hátul nem feltétlenül kell nyúlni a deréknak. (A képeket a netről töltöttem le, de hasonló cuccaim vannak…) A gumiházat ne zárd le teljesen, a levarrásban hagyj 1-2 cm szünetet, hogy a gumi többlet hosszát ki tudd húzni rajta és a felesleget kösd el egy csomóval. Ahogy nő a pocakod, fokozatosan ki tudod engedni a gumit. A rugalmas anyag engedni fog, ha elég nagy kört szabtál. Ennek egy hátránya van csak: később nem tudod már visszavarrni a kivágott részt, vagy kevésbé fest jól. Olyan gatyót használj, amit már kicsit meguntál, vagy derékban szűk volt. Engem a család meglepett egy ilyen állítható derekú, rugalmas hasbetéttel ellátott kismama farmerral, amit valószínűleg a szülésig ki tudok használni. Innen az ötlet. Kiegészítőkkel, okosan, olcsón Aki nem tud varrni, annak is érdemes fontolóra venni inkább 1-2 olyan kiegészítő beszerzését, mint a nadrág-bővítő pántok, vagy melegítő has-bandázsok, néhány extra-rugalmas, hosszú póló és pulcsi. Ha tudunk varrni, akkor nagyon olcsón juthatunk bandázshoz is, amit legalább otthonra fel tudunk venni, vagy ruha, pulcsi alá bárhová. Hasonlóan szabjuk, mint a nadrághoz való derékrészt. Elvágunk egy bordás, rugalmas pulcsit vagy pólót, a különbség az, hogy itt a másik szélt is eldolgozzuk, vagy ha elég hosszú az anyag, akkor félbehajtjuk és a vágott szélt, valamint a korábbi pulcsi alját képező szélt összevarrjuk cikkcakk vagy overlock öltéssel. Így rugalmas marad. Megnyúlás ellen gumicérnát is fűzhetünk bele, ha kötött. Ha tudunk kötni, akkor bordás kötéssel köthetünk is derékmelegítőt. Ha nem akarunk vagy nem tudunk varrogatni, akkor készen is vehetünk 1-2 darabot, nem olyan nagyon drágák.. ha szerencsénk van, akkor korábban várandós ismerősöktől, rokonoktól is „örökölhetünk” ilyet, vagy turiban, börzéken is rálelhetünk 1-2 darabra. Akár több nadrághoz is hordhatjuk póló vagy pulcsi alatt derekunk védelmére – csípőnadrágokkal kiváló: védi és tartja is kicsit a pocakot és persze rugalmasan tágul. Mell alatt „elvágott” felsők és ruhák is hasznosak lehetnek (ez esetben mell alatt varrt szabást értek itt), és a csípő nadrágok is, melyek has alatt érnek véget. 1-2 ilyen darabbal akár a teljes 9 hónap alatt elleszünk és utána sem kell feltétlenül kidobnunk, hiszen jól mutathat egy farmerral vagy más nadrággal is egy ilyen csini kis tunika vagy magában egy ruha. Jól kombinálható egyszerű és a továbbiakban is hordható ruhatárat alakíthatunk ki. Ékszerekkel, sálakkal tovább színesíthetjük a ruhatárat. A most divatos extra hosszú cső-pulcsik és csinos lábú kismamáknak hozzá a cicanadrág is kényelmes és divatos lehet. Kezdetben a gumis derekú vagy egyszerű rugalmas anyagú farmer vagy szövetnadrág is megteszi, ami könnyen enged derékban. Én a 4. hónapig ilyenekben futkostam. Pólóim, pulcsijaim közül pedig kiválogattam azokat a hosszabb, jól nyúló darabokat, amik rám jöttek/jönnek és elraktam egy dobozba szép fokozatosan azokat, amik most éppen nem szolgálnak. Egyelőre nem szórtam ki őket, mert van pár igen kedvelt darabom is és a szülés után még jók lehetnek… Sajnos csere-berére nem jutottam el az elmúlt hónapokban, ha hallottam is hírét, hogy tartanak valahol. Talán majd máskor. Eddig összesen 1 db szabadidő nadrágot kellett vennem és néhány nagyobb méretű melltartót – a korábbiakat ugyanis jócskán kinőttem. Még most is relatíve változatosan öltözöm a meglévő ruhatáramból. Szerencsére nem híztam többet, mint amennyit a baba és a vele gyarapodó „járulékos terhek” (magzatvíz, méhlepény, a megnövekedett méh, súlyosabb keblek stb.) gyarapodása indokolttá tesz. Ma már szerencsére divatosnak is mondható a nagy pocakra tapadó rugalmas ruházat, így ezzel sem lövök bakot. A beszerzett, megvarrt holmik többsége a szülés után is hasznomra lesz: a mell alatt elvágott vagy rugalmas pólók később az „ápol és eltakar” elv alapján rejtik majd kissé (reméljük nem nagyon 🙂 ) megváltozott alakomat, a rugalmas anyagú nadrágok meg engednek annyit, hogy beleférjek. Ami a 3-4. hónapban jó volt, az bizonyára a szülés után se hagy cserben. Ha mégis kell pár ruhadarab… Irány a legközelebbi csere-bere vagy turi. Kismamaként hónapról-hónapra változik az alakunk, de legfeljebb 9 hónapig hordjuk a speciális darabokat is, vagy inkább kevesebb, hisz a várandósság első hónapjaiban még nem változik annyit az alakunk. Vagyis marad kb. 5-6 hónap, mely alatt újabb holmi kellhet, ezen belül is érdemes a rugalmas, vagy jól szabályozható darabokat előnyben részesíteni és a mennyiség tekintetében is érdemes mértéket tartani. Ha színben jól össze tudjuk kombinálni a darabokat, nem össze-vissza holmikat szerzünk be, akkor mindvégig csinosan öltözhetünk, akár 1-2 új vagy használt darabra szavaztunk. A használt darabok előnye: kevésbé sajnálod majd, ha végül feleslegessé válik, vagy kinövöd pocakban. Arra a kis időre, amíg kell, bőven megteszi. A szülés után még mindig áruba bocsáthatod egy baba-mama börzén vagy elcserélheted aktuálisan szükséges méretű holmira, esetleg babaholmira. Folyt köv.

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 7. rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 6. rész

Öko Ági — Fri, 25 Jan 2013 14:52:39 +0000

Mielőtt elszaladnál, hogy ezt-azt vegyél születendő gyermekednek, vagy akár magadnak a várandósság apropóján felbuzdulva, érdemes alaposan megfontolni, mire is van tényleg szükség és mi az amiért valóban fizetned is kell. Egy dolog biztos a fogyasztást az abban érdekeltek minden módon igyekeznek gerjeszteni, minél kisebb kortól igyekeznek bennünket fogyasztóvá tenni. A váradósság az az időszak, amikor, ha lehet azt mondani, talán még nehezebb ellenállni a csábításnak. Fogyasztási mizéria már magzati kortól? – Mondjunk rá nemet! Nem régiben volt szerencsém elolvasni Sophie Kinsella: A boltkóros babát vár című remekművet. Mint kitalálhatjátok, a Boltkóros naplójának folytatása a könyv és a babavárás apropóján vásárolja fel fél Londont a csajszi. Azon túl, hogy persze szórakoztató a könyv, kissé hátborzongató is a maga módján, talán mert tudja az ember, hogy biztos vannak ilyen nők. ( A könyvet a rokonságtól kaptam karácsonyra. ) Nos, az alábbi poszt lényege, nem annyira az, hogy beszámoljak az olvasmányról, sokkal inkább az, hogy megóvjon – már amennyire lehet – a hasonló tévedésektől. Jön a baba. Most akkor mindent meg kell venni neki? A várandósság – ha más nem is – sok nőből képes kihozni a boltkórost, mint életünk sok más nagy eseménye is. Ilyenkor gyakran megfontolt, takarékos nők is képesek átváltani totálisan pláza cirmi üzemmódba és a boltok, magazinok, reklámok kínálataiból a kelleténél messze többet begyűjteni. Miért is viselkedünk így? Egyrészt, a legtöbb nő szeretne minden jót megadni a gyermekének, főleg, ha első baba. Ha meg is teheti, hogy vásároljon, akkor meg is teszi. Másrészt egy várandós nő szervezetében tombolnak a hormonok, az édes pici babaholmik láttán elérzékenyülnek sokan, és képtelenek ellenállni. Egyedül bemenni a boltokba tuti biztos „veszélyes üzemmé” válik ilyenkor. Bevallom, még nekem, relatíve öko-tudatos maminak se könnyű néha ellenállni a sok cukiságnak. Nem csak a babonák és a hormonok miatt nem érdemes azonban megrohamozni a boltokat, amint pozitív lesz a terhességi teszt. Azért sem, mert sok olyan dolog van, amit nem csak vásárlás útján szerezhetünk be. Abban biztosak lehetünk, hogy a reklámokkal tömegestől bombáznak majd bennünket az első perctől kezdve, de egy sor dologra, amit ezek a reklámok kínálnak, az ég világon semmi szükség nincs, és nem is lesz. Hogyan álljunk ellen a vásárlási láznak? Bár néhány kismamát a babonák eleinte még féken tartanak, idővel mégis sokan engednek a csábításnak és a mindenféle listáknak és még azon túl is engedelmeskednek a reklámok és a vásárlás kísértésének. A védőnők és gyógyszertárak által terjesztett kiadványok is többnyire olyan listákat és mellékleteket tartalmaznak, melyek jócskán túllépik a valóban szükséges kellékeket. Babának és mamának is számos olyan felszerelést ajánlanak, amit azután jó eséllyel soha napján fog használni. Persze ez még mindig nem a legextrémebb lista. A baba-mama boltok és a webboltok kínálata manapság már annyira bőséges, hogy az már szédítő. Legtöbbünk számára valóban nehéz lehet eldönteni mire is lesz szükség és miből mennyi kell és mi az, ami teljesen felesleges, főleg, ha még nincs gyerekünk. A minőség is elég eltérő lehet boltonként, nehéz megállapítani, hogy különféle ketyerék, ruhácskák és kenceficék, játékok és egyéb holmik közül is mi a legjobb a baba egészségének, a pénztárcánknak stb. Az áruk tengerében kicsit magunkra vagyunk hagyva, sőt, a fogyasztási lázat generálják és turbózzák a baba-mama vásárok és egyéb alkalmak is. Igyekeznek mindenkit fogyasztóvá tenni a bölcsőtől, sőt, már jóval a születés előtt is. Nem könnyű ellenállni a sok édes kis holminak, pedig jócskán vannak alternatívák a beszerzés módjára és a listákra is. A kisbabák nem akarnak semmit venni – a vásárlás a szülők mániája Ha nagyon le akarjuk szűkíteni, hogy mire is van szüksége egy frissen született babának, akkor azt lehet mondani: két cicire és a mama és a papa szerető gondoskodására, dédelgetésére. Ezen kívül nem sokra. A baba eszik, alszik, ürít és sír vagy mosolyog, attól függően, mennyi szeretetet és gondoskodást kap a szüleitől, szintén nagyon leegyszerűsítve, persze, hiszen egy pöttöm, szeretetre és dédelgetésre éhes kis lény, a maga testi, lelki és szellemi működésével. Egy biztos: nem attól érzi jól magát, hogy milyen divatos ruci van rajta vagy milyen márkás vagy drága a babakocsija, az ágya. Kisbabánkat ez egy cseppet sem érdekli. Pláne addig nem, amíg meg sem született, de azután se, még sokáig. Nem feltétlenül érdemes tehát márkás és csuda-drága holmikra fecsérelnünk a pénzünket, legalábbis a kinőhető holmik esetén. Ugyanígy, a kismama holmikra is átgondoltan költsünk. Gondoljunk arra, hogy csak viszonylag rövid ideig hordjuk őket, még akkor is, ha később tervezünk még további gyermekeket is szülni. Nem biztos, hogy ugyanabban az évszakban leszünk megint várandósok, mint most. Egy szó mint száz, nem érdemes őrült vásárlásba kezdeni, csak mert babánk lesz. Gyermekünk nem attól fogja jól érezni magát, ha ellátjuk minden földi jóval, legalábbis nem a tárgyaktól. A szülői gondoskodás érzelmi vonatkozása, a fizikai kontaktus, a baba egyszerű, de gondos ápolása, a figyelem sokkal többet jelent majd számára. A vásárlási mánia helyett keressünk más örömöket. Élvezzük, ahogy fejlődik, cseperedik a baba, figyeljünk rá. Alternatívák a vásárlásra Babáknak és mamáknak szükséges holmihoz nem csak vásárlás útján juthatunk. Mai napig a legtöbb családban él még a családi „öröklési” lánc szokása. Rokonok, ismerősök is gyakran elláthatnak bennünket a számukra már feleslegesség vált, de még messze nem elnyűtt, elhasznált holmikkal. Baba-mama börzéken, csere-bere börzéken, is sok holmira lelhetünk. Vannak ugyan börzék, ahol pénzben megy a „csere”, de bolhapiacon és outletekben, turkálókban is körülnézhetünk vagy internetes oldalakon, blogokon is. Sokan kínálnak, néha ingyen elvihető formában is, feleslegessé vált holmikat. Néhány dolgot: pl. mellszívót vagy babamérleget kölcsönözhetünk is addig, amíg szükséges. Lelőhelyek – ha a család és az ismerősök nem tudnak adni… Budapesten minden ingyen Szívesség.net Lomtalanítás Facebook csoport Közösségi portálok Aukciós portálok Apróhirdetési oldalak Piacok: bolhapiacok és vásárok Mit érdemes újonnan venni? Mosható pelenka-nadrágokat – higiénia szempontból talán jobb, mint használtan, de van mosószer a világon, így ez nem feltétlenül kell Ha megtehetjük: a „gyerekkel együtt növő” bútorokat, amit sokáig fog használni, ezen belül is főleg matracot – én valahogy nem fektetném használt matracra a babát… – kókusz matracot ajánlok, természetes és jól mosható – ha egyáltalán akarunk kiságyat… Méretre készített hordozó kendőt: személyre szabható, speciális, nem tekerős változatok is vannak. – ezt se feltétlenül kell újat venni Személyesnek szánt holmikat, ami úgymond „hozzánő” a gyerekhez: kis takarót, törülközőt, 1-1 játékot Kevés, jó minőségű ruhát, hogy legyen azért új ruhája is a babának. Folyt köv.

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 6. rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 5. rész

Öko Ági — Thu, 24 Jan 2013 17:16:19 +0000

Ami az előző részből még kimaradt – kismama életmód még néhány dolog amit érdemes még megfontolni, és pár dolog, amit jobb hanyagolni a várandósság idején. Főként a mozgás és életmód terén folytatom egy picit a litániát, mert rájöttem, az előző posztból kimaradt. Napozás és szoli Ezt a kettőt, úgy ahogy van, felejts el. Az egységes barnaság megszerzésére még ott az egész élet, a várandósság alatt viszont komoly hormonális változások zajlanak a testünkben és ez bizony a bőrünkre is hatással van. Könnyen foltos lehetsz, vagy más bőrproblémákat szerezhetsz még akkor is, ha egyébként nem érzékeny, jól barnuló bőröd van. Most így télvíz idején talán csodálkozol, hogy jutott éppen ez az eszembe, de bizony a síelésnél is le lehet égni, hiszen a magasabb hegyekben a levegő ritkább, az UV sugárzás erősebb lehet, és a hó is visszaveri a fényt. Az is lehet, hogy eddig lelkes szolárium rajongó voltál: akkor most ezt is felejtsd el egy időre. Törődj bele, hogy a szülőszobában nem te leszel a legbarnább, hacsak nem vagy eleve barna bőrű. Igaz, ezt csak könyvekben olvastam, nekem eleve érzékeny, extra fehér bőröm van, eredetileg vörös, ma már inkább vörösesbarna hajjal. Életemben egyszer próbáltam szoliban barnulni, annak is leégés lett a vége, így inkább nem kísérleteztem tovább. Az is tény, hogy a strandon kb. a svéd, finn és egyéb északi turistákkal együtt virítok az árnyékban a fák alatt, kb. 40 faktoros krémmel vastagon bekenve. A várandósság ténye augusztus elején derült ki esetemben, így még bőven a meleg, napos nyári időben ért utol, így még egy okkal több volt arra, hogy vigyázzak a bőrömre. De ha már síelésnél tartunk: lehet, hogy éppen ez se a legaktuálisabb program, ha már várandós vagy… Szauna, gőzfürdő Sajnos ez is felejtős a várandósság alatt, és bevallom, ezt sokkal jobban fájlalom, mint a szolit. Imádok ugyanis szaunázni, de több okból sem tanácsos ilyenkor. Egyrészt vérbőséget okoz, másrészt a kimelegedés nem tesz jót a babának: a mama testhőmérsékletének emelkedése a magzatvíz hőmérsékletét is növeli. Ha netán a vérnyomásod is magas kicsit, akkor pláne nem ajánlott, még az infraszauna sem. Az első trimeszterben akár vetélést is okozhat. Még ha ilyenkor télen imádni való is lenne egy jó szaunázás, jobb kihagyni. Lesz még erre bőven alkalmad. Meleg vizes élményfürdő, termál fürdő Maximum testhőmérsékletű vízbe menj csak, vagy inkább a 30-34 C°-os vízbe. Hasonló a hatása, mint a szaunának és még a bacilusok is jobban terjednek, amire a kismamák fogékonyabbak lehetnek. A nőgyógyászati jellegű fertőzések ilyenkor nagyon nem tesznek jót, akár koraszülést, vetélést is okozhatnak egyes baktériumos vagy gombás fertőzések. Intenzív torna helyett kismama torna vagy kismama jóga A szervezetben zajló hormonális és egyéb kémiai, fiziológiai változások miatt a kötőszövetek és az izmok tartóképessége, rugalmassága is megváltozik. Néhány hagyományos gyakorlat komoly sérülést is okozhat, mert jobban nyúlnak a szövetek. Ez főleg azért van, hogy a pocak nőni tudjon – megnyúlnak a hasizmok és a csípő izmai is lazábbak, a hátra és a lábakra viszont több teher nehezedik. Kifejezetten kismamáknak kidolgozott edzéstervek viszont bekalkulálják ezeket a változásokat és felkészítenek a várandósság késői szakaszára, a vajúdásra és magára a szülésre. Legjobb talán a kismama jóga erre a célra, a 34. héttől pedig akár a szülő-pozíciós jóga. Nyári vagy tavaszi időszakban az első két trimeszterben még akár úszhatsz vagy bringázhatsz is (én kb. a 4. hónapig bírtam, akkor már az időjárás kezdett zordabbá válni október lévén), egy kiadós séta is jót tesz időnként. Bár csábító ilyenkor a kanapé kényelme, a mozgás azért kell. A jóga nekem kifejezetten segít a lábdagadás leküzdésében is és egy kicsit jobban bírom a hétköznapi strapát is. Kifejezetten tetszik, hogy a vajúdást támogató és könnyítő gyakorlatokat is tanulunk, és intim tornát, ami kifejezzen segíthet a várandósság vége felé és a szülésnél is, mondjuk akár a gátvédelemben is. Bevallom, néha nem könnyű elindulni ebben a fránya hidegben, hóban, de ott lenni már kellemes. Tudom, hogy hasznos és ez hajt még. A kezdetben még nagyon könnyűnek tűnő gyakorlatok mostanra éppen elégségesek. Nem izzaszt meg, csak átmozgat, ahol kell, fenntartja a vérkeringést és kellemes relaxációval zárul. Megtanítanak a megfelelő testtartásra is, ami kevésbé terheli le a gerincet, a lábakat. Kimondottan szülés utáni babás torna is van – amit még a szülés előtt tanulhatsz meg: postnatal jóga néven lehet elsajátítani. Ez segít a szülés utáni gyors regenerálódásban és a babával való kapcsolat megerősítésében is. A 6. héttől pedig már kimondottan babás jógát is kipróbálhatsz. Cipekedés, emelgetés, fizikai megterhelés A lehető legkevesebbet ebből, persze az aktuális erőnléted függvényében. Ha egyébként „díjbirkózó” alkatú vagy különösen edzett vagy, akkor is óvatosan. Én alkatomnál és erőnlétemnél fogva még elboldogulok, de azért már egyre jobban leterhel. Nem tagadom, hogy „erős nő” létemre is egyre többször kérek meg másokat, hogy cipekedjenek, emelgessenek helyettem tárgyakat. Igazából a 30. hét után már éppen elég a pocakot hordozni. Hosszabb ideig ácsorogni, sokat talpalni, lépcsőzni se mindig könnyű, bár a munkahelyemen rengeteg a lépcső és elég sokat is kell jönni-menni. Kényelmes, megfelelő talpú és sarkú cipőben ez is megoldható. Nem sok mindent kellett vennem a várandósság alatt, de egy sportos utcai cipőt és egy laposabb sarkú, kényelmes csizmát muszáj volt. Akinek tavaszra vagy nyárra esik a várandósság vége, talán kicsit könnyebb helyzetben van cipő ügyben – legalábbis ami a felvételt illeti. Míg korábban csak hallomásból ismertem azt a kihívást, hogy nehéz a zoknit, cipőt felvenni, mostanra már egyre nehezebben boldogulok a nagy pocakkal. Egyre nagyobb kihívást jelent a házimunka is: mosogatás, vasalás, főzés főként – ahol állni kell. A mosás, teregetés, porszívózás, söprögetés, felmosás és a dinamikusabb munkák kevésbé okoznak gondot, még ha kissé fárasztóbbak is. A nagytakarítás már nem megy egyedül, de majd megoldódik… Ilyenkor jön rá az ember: bizony nem szégyen segítséget kérni. Ha van lehetőséged, akkor ne restelld segítőkész szülők, rokonok, szomszédok, barátok segítségét kérni, akár kilátásba helyezve, hogy alkalmasint viszonzod a szívességet, de ha anyagilag megteheted, akár profi takarító szolgáltatást vagy bejárónő – legalább alkalmankénti – megfizetése sem elvetendő ötlet, legalábbis a várandósság vége felé. Ha már egyedül nem megy, ne erőltesd! A takarításnál, ha mégis neked kell még elvégezned, akkor azért a vegyszerekkel is óvatosan. A várandósság egy újabb érv a kíméletesebb háztartási szerek mellett és a kemény vegyszerek ellen. Válts öko-bio cuccokra amiből csak lehet. Folyt köv. A következő részekben: Vásárlás a mamának és a mamának. Mire van szükség? Előzd meg a boltkórt – több részben: – Ellenállás a reklámok erejének – A mama ruhatára – A babakelengye

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 5. rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 4. rész

Öko Ági — Wed, 02 Jan 2013 18:55:04 +0000

Reális veszélyek és mítoszok A várandósság előtt és annak folyamán rendszeresen ijesztgetnek bennünket vélt vagy valós bajokkal. Rengeteg a mítosz, a tévhit is, de persze vannak valóban megfontolandó és kerülendő dolgok is – nem csak 35 felett és nem csak akkor, ha veszélyeztetettnek nyilvánít az orvos, sőt, lehet, hogy akkor se tennéd, ha épp nem vagy várandós. De ezek többnyire ésszerűen belátható korlátok. Ezen túl viszont gyakran inkább alaptalan félelmeken alapuló önkorlátozás minden, amit nem mersz megtenni. A legtöbb mítosz talán az életmódot: mozgást és táplálkozást övezi. Az előző részben kiveséztük, mivel tartanak bennünket gyakran félelemben mások, nem túl tisztességesen és legtöbbször feleslegesen és mi az, amitől a mai hazai kismamáknak nem kell tartaniuk. Szóval, ha eddig relatíve egészségesen éltél, vagy netán kiemelkedően bio-öko életmód szerint évek óta, sportoltál évekig, netán most is, akkor rendkívül jó esélyeid vannak egy egészséges lurkóra, aki rendkívül szerencsés, hogy ilyen szuper mamija lesz! De még akkor sem feltétlenül kell paráznod, ha eddig néha engedtél a gyorséttermek és egyéb életmódbeli „bűnök” csábításának, feltéve, hogy nem vagy javíthatatlan drogos vagy alkoholista vagy láncdohányos. A méhen belüli élet rendkívül alkalmazkodó-képes és biztos lehetsz benne, hogy biztosítja magának a táplálékot, ha másképp nem, hát tőled vonja el. Így nincs más dolgod, mint jól táplálkozni, eleget aludni és nem aggodalmaskodni hülyeségek miatt. Ha a gyerkőc természetesen fogant és megmaradt, jók az életjelei, akkor valószínűleg jól van. Gondolj bele, hogy néhányan cukorbetegség és más betegségek ellenére is képesek egészséges gyermeknek életet adni. Még ha mesterséges megtermékenyítéssel vagy inszeminációval (a spermát a természetes vagy hormonokkal többé-kevésbé megtámogatott ciklusban „belövik” a méhbe, közvetlenül az érett petesejthez) fogant, de megtapadt és növekszik akkor már jó eséllyel rendben van. A rutinvizsgálatok során úgyis sok minden kiderül, de ha azoknak jók az eredményei, akkor megnyugodhatsz. Ha kb. a 20. hétig a genetikai UH és vagy kombinált /integrált teszt eredményeid jók, akkor végképp, mondjon bárki, bármit. Nem kell feleslegesen korlátoznod magad. Egyszerűen vigyázz magatokra és nyugi – még ha nem is olyan könnyű nyugodtnak maradni. Ilyenkor az ember lánya eleve érzékenyebb mindenre, tombolnak a hormonok, de ha te magad nem teszed ki magatokat tényleges veszélynek, akkor azok matematikai esélye nem lesz nagyobb, mint bármely más földi halandó életében. Van azonban néhány dolog, ami valóban megfontolandó az életmód terén. Sport, mozgás Ez egyáltalán nem tilos, de lehetőleg ne most akard megmászni a Himaláját, ne most kezdj el bunjee-jumping-olni, vadvízi evezést vagy toronyugrást, sárkányrepülőzést, rally autózást és hasonlókat gyakorolni. A rizikósabb sportágak terén ne most akard megvalósítani önmagadat, ezeket ráérsz később is kipróbálni, ha eddig nem tetted – bár a családod érdekében talán már inkább ejted ezeket a későbbiekben is. Végtére is, ha már életet adsz egy gyereknek, miért kockáztatnád, hogy kitöröd a nyakadat? Csendesebb vizeken és szárazföldön azonban te is jól érezheted magad. Alapvetően még egy kis sport sem fog ártani, ha nem nagyon megerőltető. Könnyű torna, egy könnyed táncos koreográfia vagy zumba – de lehetőleg nem step aerobic – vagy jóga, tai chi valószínűleg nem fog ártani. A súlyemelést és a hasizom erősítést egy időre talán ki kell iktatnod, de 1-2 kilós súlyzóktól, ha korábban is edzettél és jó kondiban vagy, valószínűleg nem lesz nagy bajotok. Végezz annyit, amennyit még bírsz, ha bármi kényelmetlen, vagy fáj, állj le. Mindenki meg fogja érteni. Tájékoztasd az edződet időben az állapotodról és hidd el, figyelmesebb, türelmesebb lesz veled, és tanácsokkal fog ellátni, mit csinálj, mit ne, legalábbis a jó edző biztosan. Járhatsz kimondottan kismamáknak szervezett csoportokba, ha van ilyen a környéken, bár a várandósság elején a kismamás gyakorlatok még nagyon könnyűnek tűnnek majd, ha edzett vagy. Hidd el, a második trimeszter végére már pont jók lesznek. Buli, drog, alkohol és egyebek Lehetőleg ne most próbáld pótolni a drogos „utazás” élményeket, ha eddig kihagytad vagy a dohányzást, a féktelen alkoholos bulikat és autós vagy motoros száguldozást sem. Ezek nem éppen kismamának lettek kitalálva. Akkor se, ha eddig éltél ezekkel. Épp ideje leállni, mert ezekkel valóban veszélyezteted a magzatod fejlődését, épségét. De ha már te is 35 körül jársz, akkor talán felhagytál a legtöbb ilyen veszélyes és káros szokással. Ha dohányzol, még mindig nem késő leállni. De remélem, ezt mondanom se kell. Napi 1 max 2 gyenge kávé vagy 1-2 bögre fekete tea a legtöbbek szerint belefér, ha nem magas a vérnyomásod, – lévén, ezek azért nem kemény drogok. és néha 1-2 korty vörösbor sem fog maradandó károkat okozni, csak ne túl gyakran és ne túl sokat kortyolgasd. Táplálkozás, élelmiszer-biztonság Lehetőleg kerüld a nyers húsokat, nyers tojást, tengeri herkentyűket, a fugut (japán halfajta, amit a sushi-hoz használnak eredetileg, nagy körültekintést igényel az elkészítése, mert egy része mérgező), és akár a kezeletlen házi tejet is, ha nem vagy hozzászokva, vagy más „kockázatos” ételeket (ha kihagytam volna valamit). Figyelj oda a higiéniára – bár arra akkor is, ha nem vagy várandós. Egyes ételekben valóban rejtőzhetnek olyan kórokozók, melyek akkor is ledöntenek a lábadról, ha épp nem vársz babát, de most különösen nem tennének jót. Egy súlyos fertőzés vagy épp a kezelésük valóban maradandó károkat is okozhat a magzatnak. Egyes ételekről tehát jobb lemondani utódunk érdekében, még ha egyébként szeretjük is. Legyen minden friss és alaposan megtisztított, amit elfogyasztasz. Ez utóbbi persze akkor is érvényes, ha épp nem vagy várandós. Ha valaminek már nem jó a szaga, vagy az állaga, nem friss, inkább ne edd meg. Nem éri meg kockáztatni, most meg pláne nem. A gyorséttermek menüje sem feltétlenül a legalkalmasabb táplálék, de ha néha becsúszik ilyesmi, azért talán nem katasztrófa – bár, ha engem kérdezel, akkor nem várandósan se éppen ideális táplálék. Gondold meg! Olvasd el a Megetetett társadalom című könyvet és szerintem egy életre átértékeled a gyorséttermek kínálatát. Na jó, néha 1-1 pizza megbocsátható a jobb fajtából, de a hambit és a több i műkaját felejtsd el, ha lehet, legalább egy időre. A szénsavas üdítők többsége se éppen mennyei manna, se várandósnak, se nem várandósnak, de ha 1-2 pohárral megiszol, attól még nem történik katasztrófa, valószínűleg. Ami a lejárt szavatosságú vagy lejárat közeli ételeket illeti: a száraz árun többsége csupán veszít az élvezeti értékéből, legtöbbször, de aminek van valamennyi nedvességtartalma, azt alaposan vizsgáld meg, nehogy penészes, vagy romlott legyen. Minél magasabb a nedvességtartalma egy ételnek, a csomagolás ellenére, annál könnyebben romlik meg. Ezekkel inkább ne most kísérletezz. Kismamaként talán néha előnyös, hogy sokunknak a szaglása akár extrém módon is javulhat, kiélesedhet, főleg az első három hónapban. Nekem a kutyánkat is majdnem megszégyenítő szaglásom volt hetekig. Elképzelhető, hogy sok ételt eleve nem is kívánsz, vagy hamarabb megérzed a kellemetlen mellékízeket és esetleg a szervezeted mindjárt hányással is válaszol a kellemetlen ingerekre. Én mondom, inkább az étel jöjjön ki, mint a mentő… Ami nem esik jól, ne edd meg. Ha kívánós vagy, akkor viszont egyszerűen figyelj a fentiekre, egyébként edd, ami jól esik. A szervezeted tudni fogja, mire van szükséged. Néha egy kis keksz, ropi is belefér, amikor ég a gyomrod, émelyegsz. Tapasztald ki, mi jó, mi nem, a biztonsági tippek betartásával. Gyógynövények, gyógyszerek, vitaminok, ásványok Még egyes gyógynövények és a legtöbb gyógyhatású készítmények, gyógyszer szedését érdemes megfontolni. Olvasd el mindig a tájékoztatóban, hogy kismamák és szoptatós anyák számára nem ellenjavallt-e a szedésük. Vannak gyógynövények, melyek valóban, akár vetélést is okozhatnak. Ha bizonytalan vagy, nézz körül a házipatikáról szóló könyvekben, gyógynövényes könyvekben, vagy kérdezz meg egy szakértőt. Ne feledd, hogy egyes gyógyszereknek is gyógynövények az alapanyagai. Tehát attól, hogy nem gyógyszerek, még óvatosan bánj velük. A legtöbb patikus véleményét is kikérheted, mit szedhetsz be. Eleve olyan készítményeket fognak ajánlani, amit biztonsággal használhatsz vagy fordulj homeopátiás orvoshoz, természetgyógyászhoz. Ha még akkor szedtél be valamit, amikor nem is tudtad, hogy várandós vagy, ne aggódj, 1-2 fájdalomcsillapító valószínűleg nem ártott annyira, ha nem marokszám szedted. Ha kiderül a várandósság, de szedsz valamit rendszeresen, azonnal tájékozódj és ha kell, állj le a szerrel, fordulj orvoshoz. Valószínűleg lesz biztonságos alternatíva, ha kell. A várandósoknak szánt vitamin komplexekről megoszlanak a vélemények, szerintem konkrétan feleslegesek. Kezdetekben a folsav hasznos lehet, és a B6 vitamin hányás ellen, magnézium, kalcium is, de érdemes körülnézni, milyen ételekben van több ezekből. Vérszegénység esetén – vérminta alapján – vasat írhat az orvos, vagy jodidot rendelhet pajzsmirigy elégtelenség esetén. Hús nélkül is végig lehet csinálni – egészségesen Akkor se aggódj, ha vega vagy akár vegán vagy. Ha változatos és kiegyensúlyozott az étrended, akkor biztosan lesz elég tápanyag mindkettőtök számára, de ha nincs is, legfeljebb te szenvedsz majd hiányt, de szerintem nem fogsz. A legtöbb vega és vegán ismerősöm messze tudatosabban és változatosabban táplálkozik, mint sok húsevő ismerősöm és a leleteik mindvégig kiválóak voltak a várandósság alatt, gyermekük pedig erősen és egészségesen jött a világra. A magzatod biztosítja magának a kellő tápanyagot, akár úgy is, hogy elszívja előled. Attól, hogy valaki nem eszik húst, lehet erős és egészséges utódja. Ún. „vegyes” étrend mellett is lehet valaki tápanyaghiányos, ha nem eszik megfelelően tápláló ételeket, csak üres kalóriát. Ha valaki netán azzal vádolna, hogy ezzel veszélyezteted a gyermekedet, nem kell feltétlenül figyelned rá. Nyilván te tudod, mit eszel meg, és ha jól érzed magad, gyermeked rendben fejlődik a méhben, akkor valószínűleg rendben is van. Ez a riogatás sokkal inkább tájékozatlanságból és egyéni félelmekből fakad, mint valós tényeken alapul a legtöbb esetben. Biztos akadnak majd páran, akik ellátnak majd „jótanácsokkal”, de ezeket csomagold el és hagyd ott valahol az agyad egyik szegletében. Senki más nem tudhatja olyan jól, mi jó neked, mint te magad, ha kellőkképpen tájékozottan, körültekintően és tudatosan táplálkozol és hallgatsz a szervezeted szavára. Ha kívánod a húst egyed, ha nem, hát ne erőltesd feltétlenül, hanem pótold mással. Ha nem teszed ki magadat és magzatodat szándékosan vagy felelőtlenségből valós és tényleges veszélynek, akkor nagy valószínűséggel semmi okod aggódni. Folyt köv.

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 4. rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 3. rész

Öko Ági — Tue, 01 Jan 2013 14:32:24 +0000

Trollkodók – avagy boldogságunk “megrontói” Amikor várva várt csemeténk végre megfogan, többnyire repdesünk a boldogságtól, de mindig akad egy-két troll, aki próbálja elrontani az örömünket. Köztük akadnak „civil” vészmadarak, akikkel semmilyen szinten nem érdemes foglalkozni és vannak a „hivatásos” ünneprontók, olyan egészségügyi alkalmazottak akik, ha minden jól megy, akkor is szeretik/szeretnék azt éreztetni, hogy márpedig paráznod kéne valamiért. Nos, velük kicsit más a helyzet, de gyakran kiderül, hogy ők is csak huhognak. A „civil” trollok Ők azok, akik egyszerűen tudatlanságból, vagy akár a saját boldogtalanságuk, sikertelenségük miatt, vagy pusztán azért, mert téged boldognak látnak, ők meg nem azok, huhognak, rémtörténeteket mesélnek, a saját vagy mások „kisiklott” rettenetes szülésükről/terhességükről, betegségekről anekdotáznak, netán előrevetítik, mennyire megszívod majd a szülést, vagy a szülés után ezt meg azt… . Nos, az ilyen emberekre egyszerűen nem is érdemes figyelni. Tapintatlan, figyelmetlen viselkedés ez, vagy éppen csak szeretnék magukra felhívni a figyelmet. Azért mert ők, vagy mások nem tudták megfelelően és boldogan megélni a várandósságot, még nincs joguk másét tönkretenni. Ha csak teheted, hanyagold és kerüld el messzire őket. Vannak akik a párodat „veszik célba” a sztorikkal és őt ijesztgetik. Igyekezz kivonni őt ebből a „bűvkörből” és csillapítani az általuk okozott „károkat”. Ha nem tudod elkerülni őket, mert mondjuk naponta találkoznod kell velük, vagy netán a rokonságodhoz tartoznak, akkor is igyekezz leszerelni őket. Válts témát, kérd meg őket, hogy hagyják abba a vészmadárkodást. Kérdezd meg, ők mit szólnának fordított helyzetben. Sokan bele se gondolnak ebbe, mikor rákezdenek a mondandójukra, vagy épp velük is ezt csinálták, és azt hiszik, ez normális. Igyekezz semlegesíteni mielőbb az ilyen vészmadarakat, trollokat (olyanok, akik mások boldogságába belegázolnak). Mikor az egyik doki azt mondta egy minor jel alapján, hogy 1% esélye a Down-kórnak, nekem is volt, aki elmesélte, hogy XY-né is beleesett abba az 1%-ba. Erre én rávágtam, hogy akkor nála nem 1% volt az esély, nyilván, hanem 100 és ez egy orvos egy véleménye, kizárólag az én esetemben, és különben is, az integrált teszt negatív lett (alacsony kockázatú 1:15 000 esély) és nem mellesleg, ő hogy érezné magát hasonló helyzetben? Erre csak makogott, hogy nem tudja. Persze, igen előfordulnak ilyen esetek, de ha egyébként minden rendben, akkor nincs ok a félelemre. Mindezt persze puszta “jószándékból” mondta, tudom, de akkor is. Nyilvánvaló volt, hirtelen fel se fogta miket beszél. Ez még a jobbik eset… Ennek ellenére, kösz, nem kérek az ilyenekből, van enélkül is épp elég izgalom és fennforgás az életemben. Ráadásul éppen őtőle megnyugtatást várt volna az ember, nem hülye huhogást. Néha meglepődök egyesekből mit hoz ki a várandósságom. Ebben az állapotban az ég világon semmi szükség nincs a rémtörténetekre és a negatív felhangokra. Értelmesebbekre lehet hatni észérvekkel, vagy azzal, ha visszakérdezel, hogy ő hogy érezné magát, ha neki mondogatná ezt bárki, vagy, ha kiderülne, tényleg baj van, tényleg ezt kívánja-e bárkinek… Az érzelmi hadviselést leginkább értelmi, logikai szinten vagy éppen érzelmekre apelláló válaszokkal lehet leszerelni. Attól, hogy XY pórul járt, vagy beteg lett a gyereke, stb., neked nem kell magadra vonatkoztatnod ezeket a történeteket. Biztosítsd a mesélőt a részvétedről, de ha jók a leleteid, mondd el neki, hogy szerencsére nálad már időben kizárták ennek a lehetőségét, vagy ha még nem tartasz ott, akkor meg pláne ne paráztasson, majd minden időben kiderül. Mondd el neki a reális esélyeket, ha nem tudja. Pl. sokan nem tudják, hogy egy-egy vizsgálat mivel jár, vagy azt se, hogy létezik, és azt se, hogy adott korban mekkora az elméleti, statisztikai esélyei egyes kóroknak, csak jár a szájuk. Légy te a felvilágosult és tedd helyre a huhogókat tényekkel. Másokat ijesztgetni, pláne alaptalanul, egyszerűen nem tisztességes. Gondolj arra, hogy világszerte, nők milliói vállalnak gyereket szegénységben, háborús övezetben és járványos környetzetekben, őserdőben és sivatagban, sokkal kockázatosabb körülmények közt, ahol nincsenek modern kórházak és rendes egészségügyi ellátás se. Ehhez képest mi itt Európa közepén, ahol jóval védettebbek vagyunk a szélsőséges elemi károktól: hurrikánok, tsunamik, földrengések, veszélyes járványok stb. viszonylag ritkák errefelé, szerencsések vagyunk. Béke van és az egészségügyi ellátás is relatíve kielégítő, viszonylag jó módban és egészségesen élünk és éltünk már a várandósság ellőtt is, igen jó helyzetben vagyunk. Szóval: no para! Persze, az élet kockázatos, de ez élet már csak ilyen. A riogatásra én mindig valami ilyesmivel szoktam válaszolni, vagy semmivel. Egyszerűen közlöm, hogy kösz, de nem vagyok kíváncsi rá. A nagy 21. századi egészségügyi „para-gyár” – az egészségügy trolljai A civil vészmadarakon kívül persze még mindig ott vannak az egészségügyi dolgozók, akiknek manapság, úgy tűnik, szinte hivatali kötelességük rád hozni a frászt. Egyszerűen úgy vannak kondicionálva és tanítva, hogy mindenféle kockázatról alá kell íratniuk veled mindenféle papírt, hogy bebiztosítsák a jogi támadhatatlanságukat. Bizonyos esetekben kötelességük tájékoztatni a fennálló lehetséges veszélyekről, még ha azok maximálisan elméleti szinten léteznek is, és legfeljebb 1-2%-ra rúgnak. Nos, akkor is ott van még 99% esély arra, hogy minden OK. Tehát, mielőtt beleélnéd magad bármilyen veszélybe, ezt tartsd szem előtt. Addig amíg nincs bármilyen konkrét fizikai bizonyíték arra, hogy baj van, addig nincs baj! És még akkor se biztos, hogy minden veszve van. A legapróbb minor jelek esetén is ők a legnagyobb vészmadarak és ők azok, akik minden eshetőségre és rettenetre fel akarnak készíteni, főként, ha átlépted a 35. életéved küszöbét és úgymond „idős” anya vagy. Nos, erről már leírtam a véleményemet: idős a 80 éves öreganyám! De mondjuk nevezzünk idősebbnek, vagy kellően megkésettnek egy klimax határán álló hölgyet az 50-es, 60-as évei küszöbén. Nos, ők tényleg kicsit idősek a gyerekvállaláshoz, de ki ne hallott volna már orvosi és/vagy természeti csodákról… Amíg egy gyerek képes természetesen vagy bárhogyan megfoganni és növekedni az anyaméhben, addig egy nő képes anyává válni. Persze, lehet, hogy a kor előrehaladtával egyes betegségek statisztikai kockázata nő, de alapvetően akkor sem törvényszerű, hogy bármi baj van, ha az anya kicsit idősebb, mint a statisztikák „normálisként” meghatározzák, vagy nem 100%-ig egészséges. Ha az anya egyébként egészséges, akkor valószínűleg a gyereke is az lesz. Vannak bizonyos korhoz köthető statisztikai kockázatok, de sok függ a családi és egyéni egészségügyi történettől és állapottól minden tekintetben. Manapság egyébként is, számos egészségügyi probléma elhárítható vagy sikeresen kezelhető: pl. cukorbetegség, magas vérnyomás, pajzsmirigy problémák, legfeljebb nagyobb odafigyelést igényelnek. Van, hogy ezek az állapotok csak a várandóssággal lépnek fel, eleve nem súlyosak és a szülés után, ahogy jöttek, úgy el is múlnak. Legtöbbször – ma már – nem zárják ki, hogy egy nő egészséges gyermeknek adjon életet. Ha ezek bármelyike előfordul, akkor biztos lehetsz benne, hogy a hazai orvosi gyakorlat miatt „veszélyeztetett”-nek minősítenek, de már akkor is, ha kicsit nehezebben jött össze a baba. De saját példámon látva még ez sem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleges lenne bármilyen nagyobb veszély, csak épp a dokik szeretnek biztosra menni, hogy „ők megmondták”. Sok esetben az ég világon semmi komoly baj nincs, de azt mindig a tudomásodra fogják adni, minek hány százalék az esélye és számíthatsz rá, hogy a papírjaidra is rögzítik írásban a „meglátásaikat”. Egyszerűen „kötelességből” és fel is fognak kínálni egy sor hajmeresztő és elképesztő vizsgálatot, csak „megnyugtatásképpen”. Nekik egyszerűen ez – úgy tűnik – hivatali kötelességük újabban, nem feltétlenül jelentik azt, hogy veled, vagy a gyerekeddel bármi baj lenne. Nekik ez többnyire rutin, megszokás, még ha számunkra ijesztő is. Bizonyosan alá kell majd írnod egy rakás nyilatkozatot, hogy megértetted a kockázatokat és azt, hogy semmi se 100%, amit állítanak. (Hogy ezt hányan élvezik közülük, hányan nem az más lapra tartozik). Ami számít Te hogy érzed magad, és a vizsgálatok eredménye – bár még ez sem mindig. Mármint az, hogy még a 3. hónapon túl is rókázol vagy egyéb kellemetlenségeket tapasztalsz, vagy netán a rutin vizsgálatoknál becsúszik 1-2 pozitív vagy fals pozitív eredmény, még nem biztos, hogy akkora katasztrófa – saját tapasztalat –, mert lehet, hogy hamarosan elmúlik, vagy csak tévedés. Akkor is érdemes megismételni vagy más oldalról „bebiztosítani” magatokat. Egy házi vérnyomás- és/vagy vércukor-mérő kb. 10 000 Ft-ig bezárólag beszerezhető és így gyakran tudod ellenőrizni magadat. Ha fáradékony vagy, lehet, hogy csak B6 vitamint és magnéziumot kell szedned, esetleg vasat fognak felírni. Egyszerűen higgy benne, hogy a nagy katasztrófák és tragédiák elkerülnek – mint a legtöbbeket. Az élet viszontagságait teljesen nem kerülhetjük el, de hacsak szándékosan nem fordítjuk magunk ellen a sorsot, akkor nagyobb baj nem érhet bennünket – illetve azok matematikai esélyei nem nagyobbak ránk nézve, mint bármely más földi halandó esetén. ha továbbra is odafigyelsz magadra, vagy ezután jobban, mint eddig, akkor hidd el, mindketten jól lesztek (vagy több baba esetén mindannyian). Mielőtt bárkinek bármit elhinnél – alaptalanul, vagyis nyilvánvaló bizonyíték, egyértelmű klinikai lelet – nélkül, hallgass a saját belső hangodra, mármint arra, a legbelső hangra, ami tényleg a tiéd. Mélyedj el magadban, relaxálj. Tehát: NO PARA! Folyt köv.

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 3. rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 2 rész

Öko Ági — Tue, 18 Dec 2012 00:23:04 +0000

A modern orvostudomány előnyei és hátrányai Nem tagadom, a modern terhes gondozásnak és diagnosztikai eszközöknek, ha azokat megfelelően alkalmazza megfelelő szakember, odafigyelve, valljuk be, vannak előnyei, és minden bizonnyal előnyben vagyunk anyáinkkal, nagyanyáinkkal, vagy korábban szült nővéreinkkel szemben, akiknek az idejében a jelenlegi technológia még nem állt rendelkezésre. A technika azonban nem minden, azt tudni is kell használni, megfelelő képzettségű ember kezében hasznos eszközök. Sajnos nem mindig kerülnek jó kezekbe és a hozzáállás, a rutin és a ráfordított idő, energia, figyelem is fontos része az alapos diagnosztikának. És az emberi tényező: az érzelmek sem elhanyagolhatók. Az alábbi összefoglalót egyfajta tájékoztatónak szánom azok számára, akik még előtte vannak az alábbi vizsgálatoknak, saját élményekkel és meglátásokkal fűszerezve. Diagnosztikai eljárások kisokosa „dióhéjban” Az ultrahang Nyilvánvalóan minden leendő anya és apa repesve várja az első ultrahangos vizsgálatot, amikor először láthatja gyermekét egy olyan aprócska korában, amilyen korban csak az utóbbi években lehetséges. Már az utolsó menstruációtól számított 7-9. héten, amikor legtöbbünknek épp csak pozitív lett a tesztje, nagyon érzékeny készülékkel, hüvelyi ultrahanggal (továbbiakban csak UH) már hallható a szívhang, de ekkor még tényleg csak a legérzékenyebb eszközökkel. Kb. a 10. héttől a hasfalon keresztül kezdenek vizsgálni, majd a 12. és a 18-20. héten ún. genetikai UH-on ajánlott mindenkinek részt venni, kortól függetlenül. Ez utóbbi esetben érzékenyebb műszerekkel és elméletileg nagy tapasztalattal rendelkező orvosok vizsgának olyan részleteket a magzaton, melyek esetleg bizonyos gyakori betegségekre, genetikai, vagy anatómiai eltérésekre utalhatnak. Hazánkban leginkább a Down-kór körül verik a legnagyobb port – állítólag növekvő előfordulása miatt – és néhány más ismertebb betegségre utaló jeleket figyelnek. Valójában a génekhez csak annyiban van köze, hogy az említett betegségek mutáció és vagy öröklődés szerint „terjednek” szülőről a magzatra. Szó sincs teljes genetikai feltérképezésről még egyéb eljárások esetén sem. Egyes klinikákon és diagnosztikai központokban külön szívultrahang is van a 20. hét után – itt csak a magzat szívére és a keringésére koncentrálnak – és a későbbiek folyamán – ha minden rendben van, akkor elvileg már csak 1-2 UH vizsgálat van a szülésig. Azt illetően, hogy az UH, mint képalkotó eljárás hogyan hat a magzatra, egyelőre megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a magzat energetikáját erősen zavarják az UH hullámok és a túl hosszú ideig tartó vizsgálódás akár a magzatvíz hőmérsékletének emelkedését is okozhatja, mások szerint semmilyen negatív hatása nincs. Amennyiben a készülék rezgést bocsát ki és a mi sejtjeinkben, szervezetünkben is van egyfajta rezgés, a magam részéről sem tartom kizártnak, hogy finomfizikai szinten hat az anyai és a magzati szervezetre is. Ami a rezgéseket illeti, fizikából és biológiából is tanulja a legtöbb ember hazai pályán, hogy létezik, nem holmi ezoterikus fantazmagóriáról van szó. Hasonló elven működnek a mikrohullámú sütők és a mobiltelefonok is, csak más-más frekvencián és dózisban használják ugyanazt az energiát, más-más célokra. Nos ezek hosszú távú és nagy dózisú hatásáról is számos vita folyik jelenleg. Azt is tudni lehet, hogy az emberi szív is egy bizonyos frekvencián dobog/rezeg és az emberi szervezetben, a sejtekben is vagy egyfajta feszültség: a defibrillátor sem véletlenül elektromos készülék…. Ha túlterheljük a szervezetünket, ha sok időt töltünk elektromos berendezések közelében, az mára szinte köztudottan megvisel bennünket, valakit jobban, valakit kevésbé (engem eléggé)… Ezek alapján amondó vagyok, nem árt csínján bánni ezzel az eszközzel és nem feltétlenül kell hagyni, hogy boldog-boldogtalan hosszú ideig és túl sűrűn kukucskáljon belénk. Egy bizonyos mennyiségen túl pláne! A heti, vagy akár a napi több UH vizsgálat bizony komolyan befolyásolhatja a közérzetét egy arra érzékenyebb személynek – legalábbis engem eléggé megviselt, bevallom. Konkrétan totálisan kiütött, és padlóra küldött az, amikor egyik alkalommal napi 3 UH-os vizsgálatot végeztek rajtam. Ténylegesen fizikailag is rosszabbra fordult az állapotom minden tekintetben, bár tagadhatatlanul a lelki tényezők is közrejátszottak. Ez nyilván egyéni, kire hogy hat, de szerintem és a családom valamint számos ismerősöm szerint is ilyen mértékű túlterhelés egy nap alatt már túlzás. Az sem mindegy, hogy ki végzi a vizsgálatot. A hazai gyakorlatban sokszor nem orvosok, hanem ún. szonográfusok ülnek a készüléknél, akik megtanulták ugyan kezelni a gépet és azt, hogy mit kell nézni, de nem feltétlenül képzett orvosok, míg sok orvos, nem tudja igazán jól kezelni mai napig a technika eme vívmányát. Akad hazai szinten azért néhány kiváló, kifejezette erre szakosodott orvos is. Az ő magatartásuk és kommunikációs stílusuk sem mindig hibátlan, esetenként egyenes arányban változik a keresetükkel (sajnos). Néha orvos és szonográfus együtt figyeli a monitort, néha pedig valóban rendkívül képzett és rutinos orvosok kezébe kerül az eszköz. Ami a dignosztikai értéket illeti: általában aláíratnak veled egy nyilatkozatot minden alkalommal, mely szerint ez a képalkotó eszköz sem fed fel minden hibát és nem 100 %-os diagnosztikai eszköz. Valójában sokszor nem csak az eszköz pontosságán múlik a diagnózis, hanem azon is, vajon a kezelője tényleg tudja-e, mit hogyan kell látnia. Sok múlik a mérések módján, pontosságán és azon is, hogyan közlik az eredményt a kismamával, akármi is legyen az. Mert akármit is látnak a vizsgáló személyek, az eredményt papírra kell vetniük és össze kell foglalniuk szavakban is. Vérkép elemzés Egyes jeleket vérvétel és vérkép elemzés használatával ellenőriznek. Hazai gyakorlatban számos betegséget szűrnek ilyen módon. Kb. a 16. hét környékén az AFP (alfa-fetoprotein) az egyik – mára többek szerint nem túl korszerű vizsgálat, könnyen mutat fals eredményt, így tőlünk nyugatabbra már sok helyen csak egy marker (jelző) a sok közül, hazai gyakorlatban még mindig sokat nyom a latba az értéke egyes klinikákon. Elsősorban a velőcső-záródási rendellenességekre (volt ) hivatott utalni. Mára a modernebb központokban már más markerekkel együtt veszik figyelembe. Ezen kívül még számos más betegség kiszűrésére használják a vérvételt: vérbaj (Wassermann), hepatitis, cukorbetegség vizsgálatára minden kismama számíthat kortól függetlenül, de gyakran a pajzsmirigy hormon szintjét is ellenőrzik, mivel egyre gyakrabban fordul elő rendellenesség a nőknél ebben az időszakban (Magyarországon a nők kb. 80 százalékát érinti az alul- vagy túlműködés). Ha valakinek már a várandósság előtt volt valamilyen betegsége, arra mindvégig fokozottan ellenőrizni fogják, legfőképp a cukorbetegség és a pajzsmirigy betegségei esetén. Kombinált és integrált tesztek Elsősorban a 35. évet betöltött nőknek ajánlott vizsgálatok a Down-kór és még néhány egyéb rendellenesség relatíve hatékony (90-95%) szűrésére és a drasztikusabb beavatkozások elkerülésére vagy elodázására alkalmasak. A kombinált teszt kettő, az integrált teszt 3 vizsgálatból áll. Az első szakasz a 12. héten egy vérvételből és egy genetikai UH vizsgálatból áll, a kombinált teszt ezzel ki is merült, az integrált teszt esetében a 16. héten egy újabb vérvételre kerül sor és a vérmintákat az utóbbi esetben egy angol laborba küldik (legalábbis a fizetős esetben). Több marker alapján mérlegelik az egyes lehetséges betegségek előfordulásának kockázatát. Hátránya, hogy relatíve későn kapsz eredményt és nem 100%-os, valamint még mindig elég kevés betegséget szűrnek ki, továbbá az, hogy ezek általában nem ingyenes tesztek, átlagosan 25-30 000 Ft-ot kérnek értük. A legtöbb fizetős diagnosztikai központ további vizsgálatokat is felajánl a kismamáknak: genetikai tanácsadás és 18-20. heti genetikai UH-ot főleg, valamint a 16. héten esedékes vérképből az „alapon” kívül más betegségek szűrésére is van lehetőség. Ikrek esetén gyakori a fals eredmény így általában további vizsgálatokra ad alapot. A közepes vagy magas kockázati értéket mutató leletek esetén, akár valódi akár fals (hamis) pozitív az eredmény, szintén további vizsgálatokat ajánlanak. 35 év alatt sem árthat, ha van rá kereted, és korábban volt vetélésed vagy a családban előfordultak genetikai rendellenességek. Corionboholy vizsgálat és amniocentézis Viszonylag nagy „találati” pontossággal rendelkező vizsgálatok, de egyik sem teljesen veszélytelen. Az egyik esetben a placentából vesznek mintát és a hasfalon vagy a hüvelyen keresztül végzik a 12. hét környékén (corinboholy vizsgálat), a másik esetben a magzatvízből (amniocentézis). Mindkét esetben felmerül a vetélés 0,5-1 százalékban és további kockázatokat is rejtenek ezek a vizsgálatok, így elméletileg csak indokolt esetben alkalmazzák vélt vagy valós problémák igazolására vagy kizárására. Nos, a hazai gyakorlatban igencsak megosztják a véleményt ezek a vizsgálatok és legfőképpen az indokoltság vagy indokolatlanság kérdése az, ami esetemben totálisan borzolta a kedélyeket. Sokan rettegnek ezektől, egyesek szerint alaptalan a félelem, mások szerint nem. Bár az előző részben említett könyv biztonságosnak találja, ne feledkezzünk meg arról, hogy amerikai íróktól származik, egy teljesen más környezetből… Tény, egyes klinikákon boldog-boldogtalat belehajtanak ezekbe, mintegy kísérleti nyulakként kezelve a kismamákat, és ahogy személyes beszámolókból többektől hallottam, nem feltétlenül jellemzi kifejezett precizitás a hazai berkeket, aminek főleg a hazai kincstári taposómalom feeling a fő oka. Biztos vannak országok, klinikák, ahol ezek az eljárások mára szinte veszélytelenek – bár kellemetlenek (a hasfalon, vagy a méhszájon keresztül egy hatalmas tűvel vesznek mintát!). Bár bizonyára vannak olyan szakavatott, rutinos és biztos orvosi kezek, amelyekre talán rá mernéd bízni magad, de megvallva az őszintét, én inkább elkerültem. Bármilyen jó is elvileg a hazai orvosi oktatás, nehezen tudok/tudtam elvonatkoztatni a ténytől, hogy a magzatburkot átdöfve egy hatalmas tűt hatomnak be a testembe oda, ahol nem egykönnyen megteremtett utódom biztonságban növekszik. Bár UH vezérlés mellett végzik a műveletet, így elvileg a magzatot nem érinti, azt nehezen hiszem el, hogy ő semmit nem észlel ebből, utána pedig nem véletlenül kell napokig pihenni… Számos komplikáció adódhat a vizsgálatok során, és a levett mintából is csupán néhány betegségre szűrnek még mindig, leginkább azokra, melyekre más vizsgálatok szerint nagy az esély. Ami az esélyek nagyságát illeti: az orvosok már akár 1 azaz egy százalék esetén is – Down-kór esetén legalábbis -felajánlják a vizsgálatot, vagyis akkor, amikor 99 százalék esélye van annak, hogy a gyereknek az ég világon semmi baja. Nagyjából ennyi a vetélés esélye is a vizsgálat elvégzése után, annak hatására. Persze nem akarok senkit ijesztgetni, és nem zárom ki, hogy bizonyos esetekben a vizsgálatnak ma is van létjogosultsága. Ha valakinél valóban nagy a kockázat, vagy egyéb vizsgálatok valós vagy fals pozitív eredményt mutatnak, talán jobb elvégezni. Esetleg, ha valakinek végképp nincs pénze fizetős vizsgálatokra és nem is tud kérni anyagi segítséget, akkor azt mondom indokolt lehet ez a megoldás, de akkor is érdemes tájékozódni, hogy melyik klinikán elviselhetőbb és melyik orvos az, aki ebben nagyon-nagyon profi. Idehaza egyébként – tudtommal – mindössze néhány klinikán gyakorolják és mára a kockázatossága miatt sokaknak az integrált és a kombinált tesztek jelentenek menekvést a felesleges szurkálódás elől. Azt javaslom, aki csak teheti, előbb válassza az integrált tesztet és csak ténylegesen indokolt, legalább közepes, vagy inkább magas kockázat esetén engedjen ilyen – szerintem – igen durva eljárást alkalmazni magán és magzatán. A corionboholy vizsgálatról mások, akik átélték és jó kezekben (fizetős kategóriában az Istenhegyi klinikán), azt nyilatkozták, hogy elviselhetőbb, mint a magzatvíz mintavétel és eredmény is hamarabb lett (4 nap a 3 hét helyett!). Igaz, ezt a vizsgálatot hamarabb is végzik általában, mint az amniocentézist. Állítólag 2 perc az egész. Nálam a biztosítékot az verte ki, amikor összesen egy azaz 1 db fals pozitív minor jel! alapján kitalálták, 1% esélye van a Down-kórnak, holott az integrált teszt egyértelműen alacsony kockázatot (1:15 000) mutatott. Az egyik szonográfus az egyik klinikán benézett valamit és máris a nyakamba akartak varrni egy last minute (20. hetes!) amniocentézist. Komoly lélekjelenlétre volt szükségem, hogy erre nemet mondjak és komoly családi támogatásra. A legdurvább, hogy még csak annyit se mondtak utólag, hogy “Bocs”. Első körben elmentem még egy last minute 20. hetes fizetős genetikaui UH-ra (14 000 Ft-unk bánta), hogy megerősítse vagy kizárja a korábbi 3 (egy napon!) történt UH eredményét. Szerencsére cáfolta és inkább a fizetős központban ellátó orvosnak hittünk a korábbi alacsony kockázat és kiváló 12. hetes genetikai UH jegyében. Ahogy a legtöbb betegségnek, a Down-kórnak is vannak markáns, nagy jelei és ún. minor (kisebb) jelek, ez utóbbiból azonban több kell, mint 1 és legalább egy közepes vagy magas kockázat – a védőnő és több orvos szerint is! – és/vagy legalább 1 nagyobb, markáns jel, hogy valóban indokolttá tegyen egy olyan vizsgálatot, mint az amniocentézis. Számomra 1% rizikó biztosan nagyon-nagyon kevés, hogy belemenjek, főleg az eljárás kockázatát tekintve, ami szintén min. 1% vetélést és még további más kockázatot jelent (burokrepedés, fertőzés, bevérzés a placentán stb.) Ezzel együtt én amondó vagyok, mindenki súlyozza ezt a saját sorsa és ítélete szerint, hogy számára mi mekkora jelentőséggel bír, mit képes és hajlandó elviselni az anyává válás oltárán és mekkora áldozatra hajlandó. De sose feledd: Mindig van jogod nemet mondani Folyatás következik

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 2 rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 1 rész

Öko Ági — Sun, 09 Dec 2012 21:34:11 +0000

Az elmúlt néhány hónap nem telt eseménytelenül az életemben. Augusztus elején derült ki, hogy most, 35 felett pár évvel érkezik hozzánk első csemeténk. Az örömteli hírt mindenki ujjongva fogadta, és természetesen azóta is örülünk, de fel kellett ismernem, hogy kis hazánkban akkora hűhót csapnak – főként az egészségügyben – ekörül, mintha legalábbis a Marsra készülnék, vagy halálos beteg lennék. Pedig szó sincs ilyesmiről. Mégis, a világ megőrülni látszik, ha egy 35 év feletti nő várandós lesz és az ember lányának jóformán egy perc szusszanása sincs attól a perctől, hogy kiderül az állapota és elmegy az orvosához. De miért éppen a 35 év a vízválasztó? Hiszen ma már legtöbben egészségesen élünk és egzisztenciálisan is legtöbbször ebben a korban érünk el odáig, hogy felelősséggel vállalhatunk utódot, kellőképpen érettek vagyunk szellemileg és lelkileg is… Létezik-e 35 felett is háborítatlan várandósság? Attól a perctől kezdve, hogy kiderül, várandós vagy és elmúltál 35 az átlagos rutin vizsgálatokon felül – 35 alattiaktól és számos könyvből, kiadványból tudom, hogy azért az se piskóta – még legalább egy tucatot kapsz a nyakadba, mintha pusztán attól, hogy akár 1 nappal elmúltál 35 éves, valami hatalmas mérföldkövön léptél volna át és egyszeriben halálos beteg lennél Kb. olyan ez, mint a 2012-es „Világvége” körüli cirkusz, valószínűleg semmiféle kataklizma nem lesz idén december 21-én, mégis sokakat a frász kerülget e dátumtól – ha mégis, 22-én lehet reklamálni :))) Ha lesz is valami, az nem valami egyszeri nagy kataklizma les. Egy folyamat részesei vagyunk, napról napra éljük a változásokat és rajtunk is múlik, hogyan fogjuk megélni, bármi is lesz vagy nem lesz. Ugyanígy, napról napra változik az emberi szervezet, nem egyik napról a másikra egy nevezetes dátumon dől el minden. Legalábbis szerintem… Boldog-boldogtalan össze-vissza akar vizsgálgatni, minimum heti 2 napot a rendelőintézetekben és hasonló létesítményekben kell(ene) töltened… Én legalábbis néha már így érzem, pedig relatíve egészséges vagyok, és leendő gyermekem is 99 százalékban az (az orvosok szerint – de erről később majd részletesen, hogy mit is értenek ez alatt). A hazai „kincstári” egészségügyi „napirendet” figyelembe ez meglehetősen nagy kihívást jelenthet annak, aki ezt egy „normál” (értsd: napi 8 órás, szigorú munkarendű) munkahelyen megoldani. Nos, ebbe már bele se merek gondolni. Évek óta szabadúszó voltam vagy meglehetősen rugalmas munkarendben dolgoztam, most részmunkaidős közalkalmazott tanár vagyok, heti 3 munkanapon kell megjelennem a munkahelyemen, ebből 2 napon eleve csak délelőtt + felkészülés az órákra. Az első 1-2 hónap még a nyári szünetben ért, így volt időm arra számos „rutin” vizsgálatra, amire ilyenkor sort kell keríteni és egy ideig magam dönthettem, kinek mennyit mondok az állapotomról. A vizsgálódások nagy részét szerencsére szabadság kivétele nélkül „élvezhet(t)em”, de bele se merek gondolni, hogy más munkáltatónál ezt hogyan tudtam volna az első perctől kezdve menedzselni. Jelenlegi munkarendem is megengedi, hogy relatíve zökkenőmentesen eljussak a “kötelező” ellenőrzési pontokra. De mi végre mégis ez a sok-sok vizsgálat? Miért válik a 35 feletti kismamából egy csapásra „kísérleti nyúl”, ha hagyja és egyáltalán kell-e hagyni? Tény, hogy ebben az országban egyre inkább úgy kezelik az egész várandósságot, mintha legalábbis valami súlyos állapotba kerülnél – és nem csak az első 3 hónapban, amikor elméletileg még „sérülékenyebb” a magzat, hanem jóval utána is. És ez még messze nem a szülés… Miért van az, hogy egy elméletileg boldog és örömteli időszakot feszültséggel terhes és már-már zaklatás szintű macerává akarnak egyesek változtatni? A 21. században miért van még mindig ennyi szanaszért szórt vizsgálat, ahelyett, hogy 1-2 alkalommal vérmintából és 1-1 alapos ultrahangból megállapítanák, hogy rendben van-e minden és kész? (Mint kiderült, erre is van lehetőség: integrált teszt a neve, igaz, egyelőre ez nem ingyenes.) Egy olyan időszakban, amikor több pihenésre és regenerálódásra lenne szükséged és igényed, miért tesznek ki átlagon felüli tortúrának mégis? Áldott állapot vagy teher? Hajdanán ez az állapot szimplán örömteli, boldog állapot volt az esetek többségében, hiszen egy új élet fogant és született 9 hónap után, bővült a család. A nők java része otthonában, szerettei körében fogadta az új jövevényt, és ha minden jól ment – márpedig többségében jól ment, hiszen nem halt ki az emberiség, sőt! – akkor a család örült és jöttek sorban a lurkók… Igaz, a nők korábban lettek anyák, mondják sokan, de felteszem egy egészségesen élő mai 35 éves nő, akinek a gyermeke természetes úton fogan meg és jó körülmények között él, jobb helyzetben van mint akár egy fél évszázaddal ezelőtt egy tinilány. Optimális esetben egy nőnek, aki tervezte a családalapítást és valóban családba (ez alatt azt értem, a gyerek ismerheti édesanyját, édesapját és szerető légkör veszi körül, nézőpontom szerint a házassági anyakönyvi kivonat nem feltétlen fontos kellék, bár mi rendelkezünk vele) is érkezik a gyermek, minden bizonnyal inkább áldás egy gyermek megfoganása és érkezése. Miért hívják mégis ezt az állapotot sokan terhességnek? Valóban várunk rá jó esetben, ezért jobban szeretem a várandósság szót, mint a terhességet, de valóban nevezhetjük áldásnak is, főleg, ha már régóta vágytunk rá. Így nem tartom túlzásnak valóban áldott állapotnak nevezni ezt az állapotot, főleg egy relatíve problémamentes esetben. És ugyan mi a baj az életkorral a mai világban, ilyen fejlett tudományos háttérrel és relatíve jó életkörülmények között? Mind a kellő egszisztencia, mind egyéb feltételek sokszor csak erre a korra teremtődnek meg hazánkban, de aki jó karban tartja a szervezetét, legalább olyan egészséges lehet, mint fiatalabb nőtársai. Sőt, ha magamból indulok ki, relatíve jó formában voltam a várandósság előtt, relatíve sokat mozogtam, egészségesen táplálkozom évek óta, és még ha vannak/voltak is kisebb egészségügyi problémáim alapban azok kontroll alatt voltak vagy időben orvosolva lettek és köszönöm, jól voltam/vagyok. A “mikor kell egy nőnek szülnie? ” kérdéssel pedig, jelentem, végképp ki lehet kergetni a világból… Egyáltalán ki szerint és miért „kell”? Ugyan ki dönti ezt el? Ki tudja ezt jobban, mint egy nő szervezete és az anyatermészet? Illetve ugyan ki szólhat bele ebbe azon a két emberen kívül, aki úgy dönt, vállalja egy gyermek világra hozatalát? Az ember a 35. születésnapján nem válik ketyegő bombává egyszerre, minden bizonnyal, adott egészségi és fizikai állapotát az ember évek során éri el és bizony sok múlik azon, mennyire figyelsz oda magadra! Nem egyik napról a másikra és főleg nem egy „standard” , valaki által kitalált évjáratban hipp-hopp változik meg minden. Miért éppen 35 évesen? A kérdés egyébként nem csak bennem merül fel. Victoria Clayton-Stuart Fischbein-Joyce Weckl (egy orvos, egy bába és egy újságíró édesanyától) szerző trió Terhesség félelem nélkül című könyvében sok hasonló és teljesen más kérdésre is frappáns válaszokat kapsz. Most még olvasgatom az egyik könyvtári példányt, de vélhetően meg is lehet vásárolni és nem is drága könyv (kb. 2000 Ft, 262 oldalas, kb. A5 méretű könyv) A könyv amerikai szerzőktől származik, de sok esetben hazai vonatkozásokat is beleszerkesztettek a szerkesztők és számos esetben a felmerülő kérdések nem ismernek országhatárokat. Mindegy, hogy az ember lánya melyik országban és és kíván életet adni, a felmerülő kérdések sokszor ugyanazok vagy nagyon hasonlók. Folytatás következik…

The post Várandósság félelmek és háborgatás nélkül – 35 felett is? – 1 rész first appeared on Öko-Piac-Tér.net.