Életmód

Újévi fogadalmak, mindennapi és rendkívüli céljaink…

Boldog Újévet kívánok minden olvasónak!

Újév napján nyilván sokan megfogadták, hogy új életet kezdenek, új, nagy célokat tűztek ki, melyek vagy a sajátjuk, vagy nem… Korábban én is így voltam ezzel, idén azonban már óvatosabb duhaj voltam, csak kevesebb és tartalmasabb célokat igyekeztem kitűzni azok helyett a hirtelen felindulásból hozott döntések helyett, melyek rendszerint pár hét után befulladnak…

Még szerencse, mert mindjárt jött néhány meglepetés, már az első hétköznapokon, melyek elgondolkodtattak. Turbó energiával indult a január és magával ragadott kissé. Pozitív értelemben, főleg, de azért kicsit felborította az első hétvégén kitűzött terveket.

darts-673229_960_720Többek között pénteken volt szerencsém egy Célmegvalósító előadáson részt venni és nagyon sok új dologgal szembesültem. Bár évek óta szokásom, hogy minden nap leírom előre az aznapi teendőket, kisebb-nagyobb célokat tűzök ki időről időre, néha hagyok némi rugalmas mozgásteret, lehetőséget a spontaneitásra. Természetesen önmagam miatt is. Van még mit tanulnom, de azért úgy érzem, elég jól működik ez a rendszer. Ez valahol félúton van a 100 százalékig céltudatos, tűzzel-vassal mindenen keresztül törő vas-lady és a marionett-bábu feeling közt, már ami a saját meglátásomat illeti. Néha jól esik engedni egy-egy csábításnak, de azért többnyire betartom azt, amit kitűzök magam elé.

Úgy éreztem, az év első posztjaként egy kis gondolatgébresztő, elgondolkodtató esszé formájában adom közre, remélve, hogy mások is mélyebben betekintenek a terveikbe.

Te vajon tudod-e, mi is a te saját valódi célod? Összeszedted-e valaha, mit is akarsz teljesíteni? Vagy örökké úgy táncolsz, ahogy mások fütyülnek, és mindenki dróton rángathat nap-mint nap?

Az ember akarva-akaratlanul egy kicsit másokhoz is méri magát, ami természetes, de arról megoszlanak a vélemények, hogy ez mennyire jó vagy sem. A társadalmi és egyéni vélekedések nem mindig esnek egybe arról sem, hogy vajon a tiszta altruizmus vagy az egoizmus a hatékonyabb és jobb. Szerintem jó, ha mindkettőből van bennünk egy csipetnyi, mondjuk harmonikus arányban. Némi egoizmus szükséges ahhoz, hogy véghezvigyük a számunkra fontos tetteket, feladatokat, de azért figyelünk a környezetünkre, embertársainkra is. Nem csupán saját kis világunkba merülve létezünk, és nem is oldódunk fel teljesen a nagy tömegben, mások akaratában.

Az önmagunkról való gondoskodás része az is, hogy bizonyos dolgokat megkövetelünk magunknak: teret, időt, figyelmet, dolgokat. A nem-szemetelés nem csak fizikai szinten értendő feladat, hanem lelki-szellemi szinten is. Arról is szól, hogy nem gyalogolunk bele mások szféráiba tapintatlanul és mi magunk is megköveteljük másoktól, hogy ezt tartsák tiszteletben. Mindenkinek a magányra-közösségre való szükséglete, egyensúlya eltér és a feladatainak végrehajtása is más-más idő-mennyiséget igényel. Ugyanígy, saját céljaink mértéke, megvalósítása is szubjektív.

Ez az előadás is megerősítette bennem, mennyire fontos időről-időre szembenézni önmagunkkal, áttekinteni a feladatainkat, és úgy általában az életünket. Az önismeret és az önmagunkban való elmerülés segít a másokkal fenntartott kapcsolataink mélyebb és tisztább megélésében. Segít tisztázni: Kik vagyunk? Hol tartunk? Hová tartunk? Honnan indultunk?

Legjobb persze, ha elsősorban saját egyéni fejlődésünk alapján ítéljük meg magunkat. Mire vagyunk képesek, mi az amire már képesek voltunk. A saját mérföldköveinket eszerint kellene felállítani, nem mindig másokat méricskélni, hogy ők hol tartanak. Legfőképpen a saját győzelmeinket érdemes áttekinteni, életünk kezdetétől a jelenig, hogy lássuk, mekkora utat tettünk már meg. Te megtetted ezt valaha? Ha nem, hát tedd meg ma! Biztos lehetsz benne, hogy sokkal többet találsz, mint hinnéd! Vannak sikereink, melyek mások szemében talán elenyésző porszemek, de számunkra fontos állomások, örömök, ünnepnapok voltak, mikor teljesítettük, és ma is azok, mikor emlékezünk ezekre a pillanatokra.

Néhány esemény az életünkben talán elhomályosítja ezeket a pillanatokat, de egy ilyen alkalommal, mikor szinte egyszerre tolulnak az elménkbe, valami különös érzés kerít hatalmába. Szinte hihetetlennek tűnik elsőre, hogy: „Jé, tényleg, ezt mind én hoztam létre, én csináltam végig?!”

Legjobb ezt minden év elején végigvenni? Mit éltél át előző évben, mit szeretnél ezek alapján a következő évben teljesíteni. A kudarcokból tanulni, a sikerekből erőt meríteni! Amit eddig megéltünk, vegyük lajstromba, nézzünk szembe vele és ünnepeljük meg a sikereinket! Ezek az élmények csak a tieid! Amit már véghezvittél, létrehoztál! Bármit elvehetnek tőled, de ezt senki! És ezekkel az eredményekkel felvértezve, erőt merítve belőlük, sokkal könnyebb nekiindulni újabb feladatainknak.

Amikor az életed egyes szegmenseit veszed lelki nagyítód alá, akkor is vegyes érzések kerítenek hatalmukba, de összességében legjobb arra törekedni, hogy egyszerűen tisztán láss. Ez vagyok én most! Ezt értem el! Ez mind eddigi döntéseim eredménye, ezt hoztam ki az elém táruló lehetőségekből. Még, ha ezzel nem is mindig jó első pillanatban szembenézni, akkor is a múltbéli választásaink eredménye a jelenünk. Abból ered, hogy a könnyebb-nehezebb pillanatokban merre vettük az irányt. Mindez csupán azért fontos, hogy megértsük, jelenbéli döntéseink határozzák meg a jövőnket.

Mikor kitűzöd a céljaidat, gondold végig, vajon csak a szükség, vagy egy valódi, mély vágy hajt ezek felé a célok felé. Értékeld lépésről lépésre: mennyire fontos? Mikorra szeretnéd, hogy megvalósuljon a cél? Rutinból tudod-e megvalósítani, vagy egy olyan dologról van szó, amit még sosem vittél véghez? Ha még sose tettél hasonlót, rákészüléssel megoldható a feladat? Valaki hajtott-e már végre hasonlót?

Mindegy, hogy más számára ezek a célok mekkorának tűnnek. Az a fontos, hogy számodra mit jelentenek! Sose hagyd, hogy más határozza meg, a te célod mekkora! Ezt neked kell érezned szívből! Ami egy óriásnak egy lépés, az egy kisgyermeknek egy mérföld! Elsőként a saját léptéked szerint ítéld meg, mi mennyire fontos! Ne hagyd, hogy mások leértékeljék a maguk léptéke vagy az „általános” megítélés, beültetett programok szerint!

Mi a siker számodra? A sikerről szóló irodalom, persze, akár egy könyvtárt is megtölthetne, és ha olvasol róla, nem haszontalan, de a legfontosabb, hogy szívből érezd, és felmérd, ha eléred a céljaidat, milyen ember válik belőled. Akarsz-e valóban olyan emberré válni? Nem csak az a fontos, mit mond majd a szomszéd, a tanárod, a szüleid, a kedvesed, stb. Elsősorban az a lényeg, hogy érezd, tudsz-e majd tükörbe nézni, ha az akciódat véghez viszed.

Sokan, a mai világban elsőként az anyagiakat veszik lajstromban, mikor arról van szó, mit értek el, vagy nagyon csak a lelki-szellemi sík felé mozdulnak el, a polaritások felé. Ezt a helyszínen is megtapasztaltam. Ha mérhető, teljesítendő, effektív célról van szó, sokan azt kezdik latolgatni, mekkora pénzben mérhető dolgot, vagy konkrét megszerzendő összeget akarnak x idő alatt elérni… Hatalmas számok repkednek ilyenkor, emberi ésszel szinte felmérni is nehéz néha ezeknek a kijelentéseknek a súlyát, vagy éppen ki sem merik mondani, mit is akarnak elérni. Pedig NEM a pénz boldogít, az csupán egy eszköz néhány egyéb dolog eléréséhez, és van, ami egyáltalán nem mérhető anyagi mérce szerint. (hamarosan erről egy újabb könyv is megjelenik, de erről majd később!) Messze nem csak az anyagi világ számít. Egyre többen ismerik fel, már az egzakt tudományokkal foglalkozók is a lelki-szellemi hatásokat, a pszichoszomatikus tényezőt és a gondolataink fontosságát, gondolataink minőségének fontosságát.

Mi köze mindennek a fenntartható fejlődéshez és a környezetvédelemhez?

Globális célok a fenntarthatóság érdekében
Globális célok a fenntarthatóság érdekében
Globális környezeti (m)érték
Globális környezeti (m)érték

Nagyon is sok Első és legfontosabb feladatunk egyre inkább a tudatosság, az öntudatosság, saját szükségleteink, igényeik reális felmérése, és annak a számbavétele, hogyan hat mindez a környezetünkre. Hogyan hat ránk a környezetünk?

Az utóbbi időben arról is számos filmet láttam, és sokat olvastam, mibe kerül a nyugati világ jóléte. Sokan hívják fel a világ figyelmét arra, hogy sokat birtokolni nem fenntartható, és a világ néhány millió gazdag lakosának pazarló életmódjáért sokan fizetnek súlyok árat. Igazságot tenni nehéz, ítélkezni nehéz. A bőség-szűkösség élménye mindenkinek eltérő. Sokan riogatnak a világ végével, félelmet keltő huhogással igyekeznek az emberek lelkiismeretére hatni. Az aggodalmat keltő filmek, a negatív, világvégével riogató zöngék vajon valóban hatékony eszközei a környezetvédelemnek? Vajon mennyire hatékony ez a módszer? Valóban hatékony a károgás? Elérik-e a kellő hatást? Vagy ezzel is pszichikai szennyeződést gyártunk csak, amennyiben a pozitív választási lehetőséget nem adjuk meg mellé?

Mennyivel jobbak, hatékonyabbak vajon a pozitív példák, a tanító, példamutató, kreatív megoldások?

Te melyiket választanád?

Elgondolkodtál-e valaha a fentieken? Töltesz elég időt önmagaddal? Mennyire vagy egyensúlyban önmagaddal és a környezeteddel?  Mi számodra a legfontosabb?

Hirtelen, megszokott fogadalmak helyett gondolkodj! Amit megfogadsz, amire kötelezed magad, az valóban a te gondolatod, célod, törekvésed? A legmélyebb vágyaid vagy mások programozták beléd ezeket?

Céltudatos, öntudatos, boldog és kreatív évet kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás