túlköltekezés - Öko-Piac-Tér.net

Hogyan válhat valaki boltkórossá?

Öko Ági — Tue, 08 Sep 2009 13:11:52 +0000

Egy boltkóros naplója – 2. rész Az első részben a kölcsönökről volt szó, mint alapproblémáról. Most néhány magyar példát szeretnék felsorakoztatni, tanulságként. A másik probléma, hogy az életben sajnos nem mindenkinek alakul olyan rózsásan az élete, mint a zöld sálas lánynak. Nem mese A megoldások nem mindig olyan frappánsak és kézenfekvőek számukra. Egyrészt az ingóságoktól, ingatlantól nem mindig olyan könnyű megszabadulni, mint a filmben, másrészt a jogi és anyagi keretek is helyzetenként és országonként változnak. Nem mindenki életében kerül elő egy gazdag szerető vagy nagybácsi, szülő aki hirtelen kisegít a bajból, rendezi adósságainkat. Ráadásul ez sem segít feltétlenül. Hiszen akit mindig kisegítenek ilyen módon a bajból, az talán még nagyobb bajba sodródik. Hiszen úgy érzi, alatta van a védőháló, a biztosító kötél tartja. És ha ez a forrás is kimerül, vagy a korábbi mecénásnak elege lesz a szerepéből és elzárja a pénzcsapot, akkor a költekező ott áll még nagyobb adóssággal, még nagyobb bajban. Ismerek egy családot, ahol évtizedekig az idős szülők pénzelték felnőtt gyerekeiket, akik ráadásul italozó életmódot is folytattak. A papa ráadásul nem csak pénzzel, hanem kannás borokkal is „támogatta” kisfiát, aki így nem tanulta meg a pénzt kezelni és még le is züllött. Rendszeresen, hosszú távon munkanélküliként lézengett a világban és két gyermeke, felesége sem tartotta vissza attól, hogy zűrös életmódját folytassa. A szülők egy idő után megelégelték a dolgot és a közös családi házat eladták, hogy álljanak végre a gyerekek a lábukra. Ez sem vált be, mert addigra már túlzottan hozzászoktak a „jó élethez”, hogy mindig van kihez fordulni. A dolog odáig fajult, hogy a családi házukat, amit a különköltözés után vettek, elárverezték. A nagyobbik gyerek igen rosszul élte meg kiskamaszként az otthonuk elvesztését, lelkileg teljesen összetört, annyira, hogy mai napig kezelésre szorul. Fél a kudarctól és semmibe nem mer, nem képes belefogni. Most fiatal felnőttként nem képes elindulni az életben, minden tanulmányát félbehagyta. Sokan abba se gondolnak, gondoltak bele korábban, hogy a megélhetésük alapját szolgáló munkájukat elveszíthetik és az erőn felüli befektetést igénylő álomnyaralás vagy álomház végül rémálommá válik. Sajnos tudok olyan esetről, hogy egy pár felvett nagy összegű 60-100 milliós hitelt házépítésre, cégre, papától-mamától, banktól, a család minden ingatlanára, majd összerúgták a port, a ház nem készült el, és a hitelválságra ráment végül a cég is jelentős kintlévőséggel. Mindehhez jelentős perköltség és magánéleti, lelki válság társult. A ház is további milliókat nyelt el, mire sikerült túladni rajta. Ráadásul az utolsó pillanatban csaptak a magasba a törlesztő részletek is. Csak ezen milliókat buktak. A hölgy életében nem ez a férfi volt az első, aki szélhámos módon kiforgatta őt és családját a vagyonukból, illetve akitől jelentős anyagi veszteséggel vált el. A család mindig megmentette valahogy a helyzetet, amíg tudta és hajlandó volt. Egy másik pár életében egy váratlan súlyos betegség okozta a válságot. A férj, aki korábban sikeres vendéglátós vállalkozó volt, mindig nagyon jól keresett, de a pénzét sosem tette félre. Családi mintát követve a végtelen bulik, utazások, felhőtlen jólét volt számára a fontos. Későn is házasodott és alapított családot. Hiába élt jól, mindig bérelt ingatlanban lakott. Csak 40 éves kora után szánta rá magát a lakásvásárlásra, jelentősen túlvállalva a kereteiket. A baj akkor kezdődött, mikor egy súlyos emésztőrendszeri problémája miatt munkaképtelenné vált, és korábban felvett nagy összegű, erőn felül vállalt hitelük visszafizetése kétségessé vált. Az ingatlant csak áron alul tudnák eladni, úgy, hogy még a hitelt sem fedezné. A család nem nagyon tud segíteni, hiszen korábban is inkább ő volt sokáig az, aki támogatta a többieket. Egy asszony vásárlási mániája olyan szintre jutott, hogy mára az egész házat ellepték az összevásárolt, javarészt haszontalan ingóságok, amin a jelenlegi helyzetben lehet, hogy csak messze áron alul lehet. A hölgy évtizedeken át ruhákat gyűjtött magának és gyakran más családtagoknak, ismerősöknek is vásárolt. Néha azonban az ajándék a nyakán maradt, elfelejtette hová tette vagy nem jutott el addig, hogy átadja. Mire az ajándék célba jutott volna, az illető rokon már kinőtte, kihízta a darabot. Mostanra közel 30-40 zsák, senkire se passzoló, szebb időket is megért ruha áll a kamrában, padláson és még számos szekrényben állnak válogatás nélkül a kihízott, kinőtt, elavult darabok. Bár a család néhány tagja rendszeresen kidobál néhány darabot titokban, az állomány továbbra is duzzadni látszik. Több kísérletet tettek a felesleg eltüntetésére, de eddig hiába. Nem csak ruhák, hanem egyéb használati tárgyak: rozzant bútorok, edények és egyebek is hegyekben állnak a ház minden részében és az udvaron is. A lomok ürügyén kirobbanó viták, veszekedések mindennaposak a családban és a konfliktusokra adott válasz az újabb és újabb vásárlási és étkezési roham… Lakásra is csak vállalható hitelt… Persze a lakásvásárlásra felvett kisebb vagy még tartható, reális összeg elfogadható és hazánkban sajnos általános. Csak kevesen mondhatják el magukról, hogy teljesen önerőből szerezték meg otthonukat vagy első új autójukat. Hosszú távú, vállalható törlesztő részlet esetén, ha nincs más hitele egy személynek, családnak és stabil jövedelemmel rendelkezik a hitelfelvevő, akkor többnyire csökken, majd elfogy a törlesztendő összeg. Akár azt is mondhatjuk, hogy ez még normális, elfogadható része az életnek, hiszen így előbb-utóbb saját tulajdonná válik az ingatlan, az élet minősége, körülményei fenntarthatók. Ne vállald túl magad! A baj akkor kezdődik, ha valaki túlvállalja magát, erőn felül, feleslegesen költekezik, irracionális dolgokra, irracionális mértékben költ. Olyan tárgyakat vásárol meg, amire sem magának, sem a környezetének nincs valójában szüksége. Többnyire hiányos önismeret, önkontroll, és/vagy döntésképtelenség jellemzi az ilyen személyeket. Gyakran képtelenek dönteni nagyobb kínálat esetén, kiválasztani azt az egyetlen darabot, amire nekik szükségük van. Gyakran esnek abba a csapdába, hogy így inkább többet vesznek. Ugyanígy nem tud megválni sem a felesleges tárgyaktól, hiszen nem tudja eldönteni, mire lesz a jövőben szüksége. Az ilyen ember nem ismeri fel saját valós igényeit. Könnyen bedől a hirdetéseknek, irányítható, befolyásolható. Amennyiben megfelelő pénzeszközökkel rendelkezik, ő az ideális fogyasztó, ha nem akkor viszont jönnek a hitelek… Gyakran a saját helyzetét, lehetőségeit, erejét sem képes felmérni, így könnyen belecsúszik a nagy összegű felesleges kiadásokba. Nem tud nemet mondani, esetleg teljes önkontroll-hiányban szenved. A vásárlás nem fenntartható szórakozás és nem is vigasz Van, aki egyszerűen unaloműzésként vagy szórakozásból vásárol, majd megunva a szerzeményt könnyedén meg is szabadul tőle. Nagy összegeket hagy ott márkás vagy kevésbé nívós darabokra, de könnyen el is engedi. Ő nem halmoz fel, a vágyai szerint vásárol, gyorsan kielégül az igénye, majd továbblép. Elképzelhető, hogy ismeri a saját igényeit, konkrét elképzelései vannak, de ezek az elképzelések meglehetősen múlandók és szeszélyesek. Az eredmény egy tékozló, pazarló személy, akinek minden pénz kifolyik a kezéből, de szerencsés esetben könnyen pótolja is a veszteséget, esetleg jótékonysággal és adakozó kedvvel párosulnak bőkezű vásárlási szokásai. Valaki úgy érzi, övé a világ, pénzen minden megvehető, megszerezhető és e szerint is cselekszik. Tudna nemet mondani, de nem akar, bizonyítási vágya van, meg akarja mutatni mire képes. Akár erőn felüli dolgokat is bevállal, kockáztat, hogy menőnek tűnjön. Elismerésre vágyik és ezt az irigyeitől kapja meg, akik költekezését látva azt gondolják, biztosan nagyon gazdag. Ezt a látszatot próbálja fenntartani. Márkás ruhák, autók, bútorok, pénzes társaság, hatalmas költségvetésű partik jellemzik az életvitelét. Számára fontos a látszat megmentése bármilyen áron, a luxus életvitel fenntartása a „baráti” kör miatt. Ha nagyon belecsúsztál a költekezésbe és úgy érzed, egyedül nem boldogulsz a helyreállító munkákkal, kérd szakember, lelki tanácsadó segítségét. Nem szégyen. Keress egy segítő vagy önismereti csoportot, kevésbé súlyos esetben olvass önsegítő könyveket, növeld az önbecsülésedet. Ajánlott irodalom: Alexander Oakwood: Mikor mondjunk NEM-et, és hogyan, Avagy út az önbecsüléshez, Bagolyvár Könyvkiadó, 1991 Dale Carnegie: Sikerkalauz, Minerva, 1989 Dale Carnegie: Sikerkalauz 2-3, Gladiátor Melissa Müller: Az áruvilág kicsi királyai, Gyerekek a reklámok világában, Geomédia Szakkönyvek, 2001 Dorothy Leeds: Önbecsülés, önmenedzselés, Édesvíz Kiadó 1997 (Antikvár) Ballai László: Mezítelen Marketing, Európa Kiadó, 2000

The post Hogyan válhat valaki boltkórossá? first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Kell egy kis kölcsön, hogy nyugodtan költsön?

Öko Ági — Tue, 08 Sep 2009 11:08:19 +0000

Egy boltkóros naplója – 1. rész Egy ideje meg már a magyar mozikban is a film változat és a könyv is kapható. Az első blikkre könnyed vígjátéknak tűnő alkotást nézve/olvasva az ember fia-lánya bizony rádöbben, hogy a feldolgozott téma nem is olyan lightos. Sokkal inkább elgondolkodtató és minduntalan felismeréseket hoz a saját kis életünkre vonatkozóan. Egy boltkóros naplója – a film és könyv sztorija A történet röviden: A hősnő a ruhák és női csecse-becsék szerelmese, időt és pénzt nem sajnálva járja a híres divattervezők üzleteit egy-egy új kincsért. Hatalmas tartozást halmoz fel, és csak akkor eszmél fel, mekkora bajba került, mikor egy bank behajtója üldözőbe veszi. Kihágásait szégyelli és hol az alkohol mámorába, hol hazugságba menekül, hogy leplezze problémáját kollégái és főnöke előtt. Saját hazugsághálója egyre jobban csapdába ejti, mert nem csupán a magánéletében kell már elfednie furcsa szokását, hanem a karrierje és szerelmi kapcsolata forog kockán, ha kiderül, milyen is ő valójában. Rebecca Bloomwood hatalmas slamasztikába kerül vásárlási mániája miatt, és csak egy utolsó mentő ötlet óvhatja meg a teljes csődtől: híres, márkás ruhatárának szinte összes szerzeményétől sikerül megszabadulnia egy kiárusítás keretében. Akcióját a Névtelen Boltkórosok csoportja is támogatja, végül hatalmas sikerrel és bevétellel zárj a napot és elnyeri szerelme csodálatát is. Ez persze már olyan mint a mesében… Rebecca édes-könnyes története azonban egyáltalán nem kitalált és korántsem annyira vicces, mint amilyennek tűnik. Túlköltekezés jelensége itthon Hazánkban is egyre nagyobb tömeg válik a bedőlt lakáshitelek „áldozatává”. Nem csak lakásra, autóra, hanem egyéb luxus és fogyasztási cikkekre, álomnyaralásra, karácsonyi ajándékdömpingre, sőt, kölcsönök rendezésére is lehet(ett) hitelt felvenni. Majd jött a hitelválság, maradtak a hatalmas tartozások, közben sokan elveszítették az állásukat esetleg mára a lakásuk, ingük-gatyájuk ráment korábbi nagyvonalú költekezésük fedezésére. Az ördögi kör magával sodorta a hitelezőket és felvevőket is. Ismerek több embert, aki a mai napig nem képes kikeveredni a kölcsönökből. Lakásukat elárverezték, mégis, minden családi és szakmai segítség vagy perpatvar ellenére folytatják korábbi életmódjukat. A vásárlás rabjai. Nekik ez olyan, mint a kábítószer, valamiféle örömmámor tölti el őket, mikor kifizetnek egy árut, amire esetleg semmi szükségük nincsen. Meglátják, megszeretik, majd az áru rövidesen a szekrény mélyén, pincében, padláson végzi, feledés homályába veszve. Már szinte kiszorulnak otthonukból a sok lim-lom-kacat miatt, ami mindent elönt, gyakran a fontos és kötelező díjak befizetésére vagy ételre se marad pénzük. Minden vagyonukat és másokét is elköltik pillanatok alatt. A vásárlási láztól szinte megrészegülve járják a boltokat, hogy „versenyképesek” maradjanak, majd a hó végén, netán a közepén megdöbbenve tapasztalják, hogy bankszámlájuk vagy hitelkeretük (is) jócskán leapadt, sőt, teljesen kimerült. Egyre mélyebbre kerülnek a lefelé tartó lejtőn. A megoldást mindig újabb hitel felvételében látják, hiszen hétköznapi munkával egy szinten túl nem képesek visszatermelni a kiesett tőkét. A hab a tortán az adósságrendező hitel. Olyan ez, mint mikor van egy két köbméteres gödröd és ásol egy másikat, hogy onnan a földet átlapátold, de még mélyebbre kell ásnod, mert közben a laza földet mélyebbre taposod… Szabad felhasználású hitel – uzsorakamatra A szabad felhasználású hitelek kamata és THM-je (Teljes Hiteldíj Mutató) gyakran akár 2-500 százalékot is eléri, vagy éppen ezek az emberek uzsorások kelepcéjébe kerülnek szokásaik miatt. Kitörni ebből egyedül nem képesek. Kölcsönkérnek mindenkitől, de visszaadni nem tudják. Néha a szerencsejátékok vagy kisebb bűnök csapdájába esnek, így próbálják javítani kínkeservesen anyagi helyzetüket. Valószínűleg sokak életének része manapság egy-egy hasonló vagy még nagyobb volumenű dráma. A fogyasztói társadalom rákfenéje, hogy sokan a boltok és a reklámok – TV, szórólapok, magazinok, Internet – színes, izgalmas világának képtelenek ellentmondani, egyetlen cél lebeg előttük: megszerezni bármi áron amit megláttak. Bármire képesek kisebb-nagyobb kölcsönöket felvenni, bármilyen áron. Élnek-halnak a vásárlásért, bele sem gondolva a következményekbe. Sok bank ráadásul még mindig lehetővé teszi, hogy az egyenlegük a mínusz tartományba billenjen át, így még a bankszámla kimerülése sem figyelmezteti a költekezőt, hogy álljon le. Pedig az ilyen gyorskölcsönök kamatai sem alacsonyak… Az áruvásárlási hiteleknek se szeri se száma, és egy időben szinte bárki használhatta. Pedig a felelőtlen költekezésnek bizony magas ára van idővel. Nem csupán anyagi javainkat esetleg ingatlanunkat veszíthetjük el, hanem az önkontrollunkat is, ha nincs semmi, ami megálljt parancsolna. Az egyik fő probléma, hogy legtöbben fel sem ismerik, csak amikor már késő van, hogy bajban vannak. Mégpedig duplán, mert nem csak megkopasztották őket, hanem bizony pszichológus szakembert sem ártana megkeresniük. A vásárlási mánia ugyanis kényszeres pszichés betegség, vagy azzá válhat. Halogatás, kényszeres viselkedés, valamilyen egyéb probléma elnyomása, elfojtása magunkban. Sokan a vásárlásban találják meg az örömüket más társas vagy személyes örömök helyett. Ne vásárolj! Keress más örömöt! Ajánlott Irodalom és film: Egy boltkóros naplója, film – Port.hu moziműsorok Könyv: Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója, Kelly Kft., 2009 Sophie Kinsella: A BOLTKÓROS FÉRJHEZ MEGY, Kelly Kft., 2009

The post Kell egy kis kölcsön, hogy nyugodtan költsön? first appeared on Öko-Piac-Tér.net.