Bea Johnson - Öko-Piac-Tér.net

Reduce – Csökkentsd le!

Öko Ági — Wed, 21 Feb 2018 19:29:29 +0000

A hulladékcsökkentés második lépcsőfoka a saját, meglévő ingóságaink csökkentése. Nem győzöm ismételni, hogy ez bizony legalább annyira fontos, mint az, hogy ne hordjunk haza több felesleges tárgyat, se pénzért, se ingyen. A csökkentés értelme Miért is fontos, hogy időnként megváljunk az otthonunkban felgyülemlett kacatoktól és nem használt tárgyaktól? Rengeteg, rendrakással, térrendezéssel kapcsolatos könyvet olvastam el az elmúlt nagyjából 20 év alatt, de amióta a témával foglalkozom bármilyen szinten, a csökkentés, szelektálás mindenhol téma volt. Nem véletlen. A felesleges dolgok tárolása és tologatása rengeteg időt és energiát von el tőlünk minden szinten. Fizikailag is, akár úgy, hogy gondozni, mosni, tárolni, rakosgatni kell. Figyelmet igényel. Ha van saját háztartásod és vannak benne feladataid, akkor talán észrevetted, hogy gyakran a logisztika – vagyis a tárgyak ide-oda mozgatása és gondozása – az egyik legtöbb időt felemésztő feladat sok háztartásban. Letörölni, elrakni, kimosni, elmosni, szárítani, tárolni, kerülgetni… Soha nincs vége. Ami van, azzal előbb vagy utóbb dolog van. Minél kevesebb tárgyat kell folyamatosan rakosgatni, annál több időd marad a többire vagy a nem tárgyi dolgokra. Ami nincs, azzal gond sincs. Vagy nem neked van. A legtöbben, akik a minimalista életvitelre áttérnek, ezzel indokolják. Viszont magam is megfigyeltem egy átlagos háztartásban, hogy tényleg nagyon sok idő megy el a pakolásra. De akkor is energiát visznek el, ha egyetlen centivel se mozdítod odébb őket éveken át. A haszontalan vagy éppen még használható, de semmit sem jelentő tárgyak tologatása viszont rengeteg energiát von el. Amikor lecsökken a körülöttünk lévő tárgyak mennyisége az éppen szükségesre, rengeteg energia szabadul fel. Megfigyeltem magamon is és sokan mások is arról számoltak be, akik a tárgyaik nagy részétől valamilyen módon megváltak, hogy utána kevesebb gondjuk akad. Ha valami mégis szükségessé válik utána, azt ma már a legtöbb esetben pótolni lehet, de legtöbben arról számolnak be, hogy többé nem hiányzik annyira az, amitől megválnak, hogy pótolják, illetve csak nagyon kis százalékban. Találd meg az egyensúlyt Ami valóban hasznos tárgy és azért kell megválni tőle, mert javíthatatlanul tönkre megy, azt pótold. Ilyen egy hűtő, porszívó, elhasznált cipő, ruha vagy egyéb hasznosnak bizonyult használati tárgy. Ha nincs, hiányzik. Valószínű, hogy kiszolgált, vagy egyéb okból romlott el. Ilyen esetben felelős módon válj meg a régi, kiszolgált darabtól: szervezett lomtalanítás, szelektív gyűjtés, hulladék udvarban való elhelyezés, ruhás konténer (attól függően, mi hova való). Tippeket találsz a hulladekboltermek.hu oldalon. A lényeg, hogy lehetőleg ne azonnal és reflex-szerűen a kommunális hulladék gyűjtőbe, azaz a hagyományos kukába dobd ki, főleg, ha veszélyes hulladék. Nézz utána, hogy az adott hulladékot hova lehet bedobni felelősen. Viszont, ha valamit elromlásig használtál, az jó eséllyel hasznos dolog volt. Ha még mindig szükséged van egy új példányra, pótold, lehetőleg jó minőséget vegyél belőle. Ha már nincs igazán szükséged rá, csak rutinból vennéd meg, akkor viszont ne áldozz rá többé. Figyeld meg, mit használsz. Ne csapj át a „mindent kidobok ész nélkül” végletbe se. Az pazarlás. Néhányan ezt is megélik, mire rátalálnak az egyensúlyra. A mindent megtartás vagy az ész nélküli kidobálás, pazarlás is értelmetlen. Kerüld a végleteket. A tárgyak energiát emésztenek fel Rakosgatod ide, rakosgatod oda, megtartod, mert elfér, és nem kér enni, vagy nem fér el és mindenki átesik rajta, de azért mégis ragaszkodsz hozzá. Rakjuk ide, rakjuk oda, nem kevés energiát és időt áldozva a logisztikára. Néha akaratlanul belerúgunk vagy átesünk rajta. Ez mind-mind temérdek energiát emészt fel. Figyelmet igényel, bosszant, lehangol, akár láthatatlanul is. Akkor is, ha a szekrény mélyén lapul és várja a jobb sorsát. Pusztán a létezéséről tudva, vagy már tudatosan nem is tudva, a tudatalattink egy szegletében megbújva is gondolati energiát emésztenek fel. A figyelmed egy része rajta van. A materialista szemléletű emberek most minden bizonnyal felhördülnek vagy jót nevetnek, de rájuk is hat, tudattalanul, ha egy tárgyat birtokolnak és tárolnak, de csak áll valahol haszontalanul. Ha eddig ezen nevettél, javaslom, hogy időnként azért mégis rángasd ki a saját kis „csontvázaidat” a szekrény mélyéből és válogasd át. Szabadulj meg attól, ami nem kell. Lehet, hogy meglepődsz majd azon, hogy mennyi hely és energia szabadul fel ilyenkor. Most talán azt gondolod, ha előveszed és foglalkozol vele, az veszi el az időt és energiát, ha nem mozgatod, hanem elvan a sarokban, akkor jól van az úgy. Évente egyszer vagy kétszer, már csak a nagytakarítás miatt is érdemes átmozgatni mindent a lakásban és kiszelektálni, ami már nem szolgál. Legjobb mindjárt menet közben megválni attól, amiből várhatóan felesleg lesz. Persze, tudom, van, amiről még nem tudjuk. Amit viszont tényleg évek óta a kezünkbe se vettünk, azt jó eséllyel ezután se fogjuk. Ha mégis, most rájövünk, hogy milyen jó, hogy van, mert már el is felejtettük, vegyük használatba. Akár hiszel a tárgyakhoz kötődő energiákban, akár nem, a tili-toli időt fog rabolni tőled. Figyelj mintázatra! Szeretem, nem szeretem, tetszik, kiszolgált, elkopott, sosem szolgált vagy egyéb kategóriákra bontva válogasd ki mire is van szükséged. Lehet, hogy meglepő dolgokat fogsz tapasztalni. Igyekezz tudatosítani magadban a válogatás eredményét. Amikor megválunk egy haszontalanná vált vagy bennünket (már) nem szolgáló tárgytól, akkor nem kell tovább gondoskodnunk róla. Kikerül a személyes terünkből és birtokunkból és nem töltünk vele több időt. Ezt az időt és energiát pedig számunkra fontosabb dolgokra fordíthatjuk. Legtöbben, amikor nekilátunk válogatni, felfigyelünk egy mintázatra, hogy milyen tárgyakat használunk, illetve mi az, ami kiszolgált bennünket, mi volt az, ami csak porfogónak volt a birtokunkban. Amit sokat használunk, azon látszik, de néha eljön az a pont, amikor a tárgy már nem szolgál többé bennünket. Elhasználódik. Ezeknek köszönjük meg, hogy eddig szolgáltak és felelősséggel, de engedjük el őket. Ha tényleg bevált és az elengedéssel űr keletkezne utána, pótoljuk. A legtöbb tárgyunk után, amit elengedünk sosem fogunk sírni. Ha észrevétlenül eltűnne – a szekrény mélyén lapulva vagy egy vonaton maradt bőröndben, nem is tudnánk felidézni, hogy nézett ki. Az ilyen tárgyakra, több mint valószínű, sosem lesz többé szükségünk. Valljuk be, amin évek óta rajta van még az árcímke is, az valószínűleg nem igazán töltötte be a szerepét. Sokan vannak, akik a birtokukban lévő tárgyaik alig 20-30 százalékát használják rendseresen, a többi csak áll, még kevesebb az, ami iránt valóban pozitív érzéseket táplálunk. Ezeken látszik a használat és még elnyűtten is ragaszkodunk hozzá. Vannak kevés érzelmet kiváltó, de hasznos tárgyaink, mint mondjuk egy kalapács, fogó vagy egy WC-kefe. Ha nem lennének, az sok bosszúságot okozna, de mondhatni evidensnek tartjuk a létezésüket. Szürke eminánciások, teszik a dolgukat, használjuk őket. Ezeket tartsd meg, mert előbb vagy utóbb tényleg kellenek. Viszont számos olyan szerszámgép van, amit nem érdemes birtokolni. Jobban jövünk ki, ha kölcsönözzük, mikor kell, vagy megbízunk egy szakembert, akinek van ilyen szerszáma. Számos szelektálási módszer létezik és most itt nem is fogom elismételni őket. A tapasztalatom az, hogy a szelektálási kategóriák nagyon egyediek. A szelektálási módszerek és kategóriák közül keresd meg azt, ami neked a legjobban működik, próbálj ki többet, nem kell lemondani, ha az egyik nem működik. ötvözheted is őket, ha neked úgy praktikus. Tedd rendszeresen. Az biztos, hogy mindenki megfigyelhet egy mintázatot, ahogyan használja vagy nem használja a birtokában lévő tárgyait és ha ezt tudatosítja, abból rengeteget tanulhat. Kötődés vagy elengedés? A legtöbben, akik végül alaposan kiszelektálják a készleteiket, arról számolnak be egyébként, hogy: – valóban az ingóságaik 70-90 százaléka nélkül ellennének és el is vannak úgy, hogy nem hiányozna többé, de legalábbis semmilyen különösebb érzelem nem fűzi őket a tárgyaik nagy részéhez. Az elveszítésüket észre sem vennénk vagy nem váltana ki belőlünk mély érzelmeket. – A hétköznapokban, ha megfigyelték, csak a tárgyak egy kisebb részét használták rendszeresen, a nagy részét ritkán és szinte mindenkinek van néhány százaléknyi olyan holmija, amit (szinte) sose használt amióta a birtokában van. Ezek aránya és a tényleges száma egyénenként változó, de miután megszabadultak a feleslegtől, a kedvelt dolgokat használták rendszeresen és több idejük maradt a számukra fontos dolgokra. – Csak a tárgyaink egy nagyon kis százalékához kötnek olyan érzelmek vagy tartjuk annyira fontosnak, hogy az elvesztésük komoly (lelki) problémát okozna és azonnal pótolni kéne vagy pótolhatatlan – jóformán csak a legszemélyesebb iratok és néhány nagyon kedvelt vagy fontosnak ítélt tárgyunk tartozik ebbe a kategóriába. A legtöbben csupán valamilyen fel nem ismert okból ragaszkodunk a tárgyak többségéhez. Ha nem hiszed, írj egy listát a saját, valóban fontos holmidról, amelyek nélkül tényleg mozdulni se tudnál, vagy tényleg megrendítene az elveszítésük, komoly gondot okozna, ha pótolni kéne. – Nem feltétlenül a tényleges vagyoni értéke miatt hiányozna vagy féltjük a kedvesnek és/vagy fontosnak ítélt tárgyakat. Gyakran mások számára akár teljesen értéktelen dolgok is lehetnek ezek. – A kötődés észrevétlenül sok energiát vitt el az életükből és miután elengedték a felesleget (mindegy, mekkora volt az arány vagy a tényleges szám), sokkal több energiájuk és idejük maradt más feladatokra és dolgokra. A haszontalan tárgyak típusai – Az ingyenes dolgokról még lesz szó és már volt is, de nem annyira a csökkentéshez tartozik. Jobb nem hazavinni és tárolni, hogy majd jó lesz még valamire, viszont sok tárgytól csak úgy lehet megszabadulni, ha ingyen adjuk tovább, így ez kicsit faramuci helyzet. Amit lehet, adj el vagy cserélj el. Amit nem lehet eladni vagy elcserélni, azt add oda adományba, ajándékba vagy szelektáld ki. Ne tárold csak azért, mert „nem kér enni” – mert szó szerint talán nem, de energiában igen. – Aztán van az a másik fajta holmi, amiért talán egy kisebb vagyon fizettél és ezért, hogy kíméld, sose merted használni vagy egyszerűen mégis kifogott rajtad és csak azért is ott porosodott egész idő alatt. Ha még hasznos és jó állapotú, tetszik, vedd használatba. Ne kíméld tovább. – Ha nem kell és még ér valamit, add el, vagy ajándékozd tovább, mondjuk a családban. – Ha értékes családi örökségről van szó, de neked nem tetszik, nem hasznos, ne tartogasd. Lehet, hogy valaki más a családban jobban értékeli, de ha nincs, add el inkább, minthogy csak a helyet foglalja és lehangoljon. – Ha csak megvetted, mert egykor jó ötletnek tűnt, de már nem tetszik, nem hasznos többé, szintén adj túl rajta, főleg, ha még az árcímke is rajta fityeg. A drágaságok eladása a tárgy jellegétől függ. Sajnos, sok ingóság csak addig kerül sokba, míg kihozod az üzletből, utána gyorsan éréktelenné válik. Itt vissza is kanyarodnék a „Refuse”, vagyis az elutasítás témájához. Ne vegyél meg valamit, csak mert értékesnek tűnik vagy drága. Csak akkor lesz nálad értéke, ha használod, kivéve, ha tényleg olyan jellegű értéktárgyról van szó, aminek az ára, értéke valóban a létezésében rejlik. A többi csak pénznyelő és az értékesítő nyert csak rajta, mikor neked eladta. Ezen kívül ott van még az a temérdek használati tárgy, amit elvileg azért vesz meg az ember, hogy használja, de tényleg csak addig ér valamit, amíg el nem használódik vagy nem áll a sarokban. Ha kiszolgált, tönkre ment, azért, ha nem használtuk, azért. Viszont foglalkozni kell vele vagy tényleg csak áll és kitölti a rendelkezésre álló teret. Ezektől szabadulj meg mielőbb. A csökkentés az életem része Lassan egy éve, hogy Bea Johnson itt járt nálunk Budapesten és 2018 májusában újra Magyarországra látogat a könyve ugyanis megjelenik magyarul is. Az elmúlt egy év az én háztartásomban sem múlt el nyomtalanul. Az első előadásról hazatérve ugyanis nem tettem le a sarokba az ott kapott információt, hanem szorgalmasan elkezdtem – a magam tempójában feldolgozni. Bár korábban is intenzíven foglalkoztam az 5R témával a magam módján, szinte minden lépcsőfokkal, talán a csökkentés volt és még ma is az egyik legkiemelkedőbb pont az életemben. Gyakorlom már nagyon régóta, nem csak Bea hatására., időről-időre. Úgy érzem, nem lenne hiteles, amiről írok, ha nem tenném magam is azt, amiről írok. Ezért nekifogtam és apránként magam is elkezdtem csökkenteni a bennünket körülvevő tárgyakat és törekszem arra, hogy olyan dologgal helyettestem, ha kell, amivel nem termelek felesleges hulladékot. Család mellett – bevallom nem mindig könnyű erre időt fordítani, de valóban megtérült eddig a ráfordított idő és csak nagyon kevés dolog hiányzik, amitől megváltam. Bár több ismert módszert ötvöztem, nem a módszer volt a lényeg, hanem az eredmény. Tényleg számít, hogy kevesebb dologra kell gondot fordítani és kevesebb hulladék is keletkezik ezáltal. Bár egyszer, amikor elengedem a felesleget, kicsit több a hulladék, de utána csökken. Elsőként a ruhákat és a fürdőszobai dolgokat faragtam le, mostanra igen hatékonyan. A konyha és még néhány területe az életemnek folyamatban. Legnehezebben, bevallom, a könyvek elengedése megy.

The post Reduce – Csökkentsd le! first appeared on Öko-Piac-Tér.net.

Egy bőröndnyi holmi és nulla csomagolás – újratöltve

Öko Ági — Fri, 24 Mar 2017 15:22:13 +0000

Március 22-én az Ecolife szervezésében a Nulla Hulladék Otthon című rendezvény keretében az amerikai nulla hulladék (zero waste) életmód papnőjeként emlegetett Bea Johnson járt nálunk Budapesten, az ELTE előadótermében. Beáról és a család útjáról Bea Kaliforniában, San Francisco közelében él családjával és kis házi kedvencükkel egy csivavával. 2006-ban indultak el a hulladékmentes otthon megteremtése felé egy költözés kapcsán. Mivel elegük lett abból, hogy mindent csak autóval tudnak megközelíteni, úgy döntöttek, eladják a régi, nagy családi házukat. 1 évig, amíg rátaláltak új otthonukra, albérletben éltek és erre az időre a személyes ingóságaik nagy részét (80 százalékát) egy raktárban tárolták. Ekkor döbbentek rá arra, hogy milyen remekül elvannak a többi holmi nélkül, ezért annak nagy részét eladták vagy adományba adták, elajándékozták. 2008-ban költöztek be új otthonukba, ahová már csak egészen kevés holmit vittek magukkal. Bea ekkor határozta el, hogy ezután egy egészen más életmódot fognak folytatni. Kezdetben Bea férje kicsit tartott az új elhatározástól, de amikor rájött, mennyivel kevesebbet költenek, már megszűnt az ellenállása. A férj egyébként 2008-ban kilépett a munkahelyéről, hogy egy környezetgazdálkodással foglalkozó vállalkozást indítson így egy kicsit össze is kellett húzni a nadrágszíjat. Már évek óta lelkesen tanulmányozták a kapcsolódó irodalmat, videókat, ami szintén segített az elhatározásukban. A kezdet néha nehéz Rendkívüli humorral és öniróniával mesélt a kezdeti kísérletezésekről, amikor még nem ment minden zökkenőmentesen. Megpróbált szinte mindent természetes módon helyettesíteni, de néhány kísérlet bizony balul sült el kissé: egy ideig ecetet és szódabikarbónát használt hajmosáshoz, ami egyrészt sajnos kissé tönkre is tette a frizuráját, de végül az vetett véget a kísérletnek, hogy a férje megelégelte , hogy mindig ecetszagúan fekszik be mellé az ágyba és kifakadt. Egy másik alkalommal egy ajakduzzasztó hatású szájfényt próbált meg csalánnal helyettesíteni. Egy videót látott az interneten, onnan vette az ötletet. Nos, egy igen fájdalmas élmény után letett a folyatásról… (Vizuális ember lévén és más csalános tapasztalatokkal a hátam mögött átéreztem az élményt.) Egy harmadik alkalommal egy túlélő praktikát oktató workshop után egy zúzmó fajtával kísérletezett, ami a WC-papírt lett volna hivatott kiváltani. Sajnos otthoni körülmények között ez gyorsan kiszáradt és olyan lett, mint a dörzsi szivacs. Kitalálhatjuk. ezután visszatértek inkább egy környezetbarát módon előállított papírhoz. Egy saját készítésű szempillafesték elsőre végigfolyt az arcán néhány óra után és a barátnői nem szóltak neki. Azóta nem barátnők, viszont sikerült kikísérletezni egy javított verziót a sminkből. Ezután végül megtalálták az egyensúlyt és sikerült összeválogatni olyan termékeket és megoldásokat, melyeket a mai napig használnak. Együtt megvalósítottak egy alaposan minimalizált, valóban egészen minimális hulladékot termelő otthont és Bea világszerte turnézik és bemutatja a családéletét, beszámol a tapasztalatairól. Budapesten is rengeteg, elképesztő fotóval mutatta be otthonukat és életüket. Az előadás végén, másokat bizony zavarba ejteni képes, kényes kérdésekre is hihetetlen bájjal és humorral, nyíltan válaszolt. Fejenként egy bőröndnyi holmi Egy költözés döbbentette rá a családot, mennyi felesleges holmival rendelkeznek és ez segített meghozni a döntést, hogy a tárgyaik nagy részétől megváljanak. Fejenként egy kézipoggyásznyi holmit tartottak meg, melyet, ha elutaznak, magukkal vihetnek. Mindent. Mindenüket, amit megtartottak a saját poggyászukba zsúfolás nélkül be tudnak pakolni, és amikor elmennek nyaralni, egy hálózaton keresztül kiadják a lakást. Minimális pipere holmi és kellék egészíti ki a fejenként kb. 15 darab, jól kombinálható felsőruházatot, és 4-5 pár lábbelit. Csak akkor vesznek bármiből másikat – azt is használtan – ha elkopik, elszakad. Teljesen natúr kozmetikumok – nulla csomagolás Néhány kivételtől eltekintve, szinte mindenből egy natúr, csomagolásmentes változatot használnak. Arcápolásra tiszta, hidegen sajtolt napraforgó olaj vagy olíva, arcpirosítónak kakaópor, szemfestéknek égetett mandula és szén (saját receptje van, amit a könyvében megoszt) és mindenféle egyéb célra egy csomagolásmentes natúrszappant használ az egész csald. Takarításhoz ecet és szódabikarbóna és szintén ez a natúr szappan az összes szer. A fából készült fogkefe, dörzsi kefe – sörte nélkül – komposztálható. De nagyjából minden organikus és csak kevés van belőle. A család eszközökből is nagyon keveset használ, de nagyjából minden üveg, fém, karton vagy fa. Szalvéta és zsebkendő csak textil van. A legtöbb használati tárgyuk örök garanciás termék, amit, ha tönkremegy, a gyártó vagy forgalmazó megjavít vagy kicserél. Ételeket és sok mást is üveg vagy fém edényekben, tárolókban tartanak. A hűtő és mélyhűtő is átlátható fiók – bevallom, itthon még csak fiókos hűtőt láttam, az ő megoldásukat soha. Kevesebb költség – több élet A család élete a minimalizált hulladék miatt lényegesen olcsóbbá is vált. Bea saját bevallása szerint 40 százalékkal kevesebbet költenek összesen és a csomagolás nélküli termékek is legalább 15 százalékkal olcsóbbak, mint a csomagoltak. Saját weboldalán (ZeroWasteHome.com) megtalálhatod a hozzád legközelebb található csomagolásmentes boltot, bárhol a világon – ha még sincs rajta, írj neki! Az így felszabaduló pénzt a saját életükre, utazásra és új tapasztalásokra költik: kerékpár túrák, hegymászás, ejtőernyőzés –csak néhány sport, amit űznek. Életük középpontjában az élmények állnak a tárgyak helyett. A csökkentési lépcsők – az 5 R, ahogy Bea nevezi 1. Mondj nemet a feleslegre (Refuse) A vásárlásoddal, elfogadásoddal arra szavazol, hogy egy termékre szükség van és igényt teremtesz. Ha nemet mondasz rá – és minél többen teszik ezt – viszont azt közvetíted, hogy arra nincs szükség. Ilyenek az ingyenes dolgok, a reklám anyagok, szóróanyagok is – ő a névjegyekre is nemet mond. Gyermekeit is évek óta arra neveli, hogy ne fogadjanak el party ajándékokat és egyéb felesleges holmikat, amikből később csak kacat lesz. Azt mondja, ráadásul sokkal nagyobb ereje van, mikor egy kisgyerek mond nemet. 2. Csökkents, ahol lehet (Reduce) . . A család háziállata is kompakt méretű: egy apró termetű chihuahua, ahogy Bea mondta viccesen: „A kutyát is lecsökkentettük.” Persze, ezen kívül, mint láttad, az éltük minden területén drasztikus csökkentést valósítottak meg, komoly megtakarítással. A csökkentésre 208-ban a recesszió idején kezdtek el áttérni, önszántukból. 3. Használd újra (Reuse) Az eldobható helyett szinte mindenből a többször használatosat választják és használtat vásárolnak, amiből lehet – kivéve higiéniai termékek és feltételezhetően a fehérneműt – online vagy second hand boltban. A tárolókat is folyamatosan újra használják: mivel csomagolás nélkül vásárolnak, magukkal viszik a vásárláshoz is a saját tárolóikat. 4. Újrahasznosítás (Recycle) Egy egészen kis mennyiségű feleslegessé vált dolgot ők is szelektíven gyűjtenek: papírok, elhasználódott natúr karton mappák, üvegek, stb. Az elrongyolódott sportcipőt visszaviszik a boltba és leadják. 5. Komposztálás (Rot) A lebomló, zöld hulladékot komposztálják. Az eredmény: a sehova sem sorolható hulladék mennyisége évi egy liter/család. Letisztult hófehérség Ami leginkább megragadta a figyelmemet a hihetetlen minimalizmuson és renden túl, az a szinte vakító, tiszta fehérség, ami csakis ilyen tisztán mutat jól és érvényesül. Szinte minden helyiségben a fehér különböző árnyalatai uralkodnak a hálószobában, a gyerekek szobájában, a fürdőben és a konyhában, nappaliban is. Bár vannak nyomokban más színek is, a fehér a domináns. Nyilvánvalóan kifejező ereje és rendeltetése van annak is, hogy nem nagyon van más szín a házban, mégsem ridegséget, hanem inkább egyfajta frissességet sugároz. A teljes fehérséget natúr fa és szövet felületek oldják, 1-2 színesebb folt. Ha valaki idegenkedik az ilyen nagy fokú fehérségtől, ez nyilván nem kötelező eleme a minimalizmusnak, de ezek szerint ők úgy döntöttek, hogy a színeket is kidobják. Világszerte hódít a minimalizmus Nem csak Bea Johnsont ragadta magával a minimalizmus iránti szenvedély. Manapság kezdi világméretűvé kinőni magát a tendencia. Egyre többen mondanak nemet a feleslegre. Eközben New Yorkban Lauren Singer egyetemistaként vágott bele, szintén az USA-ban, de New York-ban a hulladékmentes életbe. Ő rendkívül fiatal, ennek ellenére hasonlóan kevés hulladékot termel, mint Bea Johnson. Neki 2 éves hulladéka fért el egy kisebb méretű csatos üvegben, igaz, ő egyelőre ezt egyedül termelte ki. Az üvegben csak azok a dolgok vannak, amit már végképp nem tudott sehová se tenni: se szelektálni, se felhasználni, hasonlóan, mint Bea és családja. Európában Az EU-s célkitűzésekben is szerepel a hulladékcsökkentés, de az angol származású Karen Kingston, aki egyébként Bali szigetén lett szerelmes a minimalista életmódba is a drasztikus csökkentés mellett tette le a voksát. Hazai olvasók már 2 könyvét is olvashatták. Ezen kívül Európa nyugati felén is divattá vált az önkéntes minimalizmus. A japán minimalizmus A japánok egyébként is híresek minimalista felfogásukról és filozófiájukba, vallásukba évszázadok óta beépült a Zen Buddhizmus révén. Ezzel együtt ma újra hódít egy extrém minimalista felfogás és életmód. Hazánkban talán Marie Kondo írónő könyvei kapcsán kaphatunk ebből ízelítőt, aki rendteremtési módszerével vált mára világhírűvé. Módszere a neve után Konmari módszerként ismert. Hazánkban eddig 2 könyve jelent meg. Hogyan valósítsd meg itthon? A magyar előadók között jelen volt Kump Edina a Hulladékmentes.hu oldal vezetője, aki jelenleg itthon, Magyarországon döntött a hulladékmentes élet mellett párjával. Budapesttől nem messze élnek egy kisvárosban, de hasonló eszközöket használ, mint Bea Johnson és Lauren Singer és rajta keresztül elérhetők mások számára is ezek az eszközök. Edina 2 éve döntött a csökkentés mellett, mikor környezeti neveléssel foglalkozott és úgy érezte, nem teheti, hogy bort iszik és vizet prédikál. Mára határozottan és kitartóan halad a célja felé. Honlapján videókat is találhatunk és bemutat egy lakáson belüli gilisztakomposztálót is. Mint elmondta, egyik napról a másikra költözött be egy társasházba,de a komposztást nem akarta feladni és ezért utánajárt, hogyan lehet ezt beltérben megvalósítani. (Néhány évvel ezelőtt hasonlót a Messzelátó Egyesület irodájában – pontosabban náluk a gangon – láttam,valamint egy amerikai műsorban is. Edinán kívül több hazai előadó és ismert személy is jelen volt – az est házigazdája Bombera Krisztina, aki családjával New Yorkban élte meg azt,hogy nem is volt más választása, mint a környezettudatos élet, ha beakart illeszkedni a lakó környezetébe. Egy kerekasztal beszélgetésben jelen volt Vadon János rádiós, az FKF Zrt. szóvivője, és a HuMuSz (Hulladék Munkaszövetség) elnöke, Urbán Csilla is . Mindannyian beszámoltak a hazai megoldási lehetőségekről. Újrahasználati központokról, a HuMuSz hulladék csökkentési programjáról is. (10 lépés a nulla hulladék felé – ez egyébként sokban hasonlít a 2 hete közzé tett 15 pontos listámhoz). Mindannyian hozzátették, hogy senki nem várja, hogy mindenki máról holnapra megvalósítsa mindezt. Ez egy út, aminek a lépéseit fokról fokra valósíthatjuk meg. A lényeg, hogy elinduljunk és tegyünk valamit. Reméljük, hogy a hazai példa másokat is inspirál és bátorít majd arra, hogy a saját éltükben legalább egy részét megvalósítsák annak, amit ők már elértek.

The post Egy bőröndnyi holmi és nulla csomagolás – újratöltve first appeared on Öko-Piac-Tér.net.