Tudod, mi megy le a torkodon? |

Tudod, mi megy le a torkodon? – 1. rész

Manapság sorra jelennek meg cikkek, könyvek, tudományos (vagy annak mondott) és néha egymásnak teljesen ellentmondó hírek arról, mit jó enni-inni, vega légy vagy húsevő, de egy dologban egyre többen egyetértenek: minél kevesebb alkotóelemből áll egy élelmiszer, és minél természetesebb, élőbb annál jobb…

A fagylaltokban különösen sok mesterséges aroma lehet -  kép: pixabay.com
A fagylaltokban különösen sok mesterséges aroma lehet –
kép: pixabay.com

Vagyis, minél kevesebb adalékanyag, kimondhatatlan nevű vegyszer, színezék, aroma, E-szám van valamiben, annál nyugodtabban nyelhetjük le, ha a még szavatossági ideje nem járt le. Feltéve, hogy természetes alapanyagokból készült…. Ha csomagolt áruról van szó, elvileg kötelező minél részletesebben megadni az összetevőket. A valóság ettől sajnos néha eltér… Erről az időként felbukkanó élelmiszerbotrányok kapcsán értesülhetünk. Hogy ne érjen bennünket meglepetés, legyünk minél felkészültebbek.

Sajnos, sokan egyáltalán nem tájékozottak arról, hogy a különböző nevek mit takarnak. Például csak a cukor hányféle fedőnév alatt lehet jelen egy élelmiszerben: kukoricaszirup, ilyen szirup, olyan szirup, maltrodextróz, fruktóz, szacharóz, stb. Szinte felsorolni is lehetetlen és ez még csak egy alkotó több különféle verziója! A cukrot (finomított répacukor, kristálycukor) magát kötelesek a gyártók nevén nevezni és egyre több más formáját is, de sokan nem is sejtik, hogy az áruházak polcairól levett csillogó-villogó üvegek, tubusok, tasakok, flakonok, tégelyek mi mindent rejtenek, amiről semmit nem tud az átlagember, de még csak nem is sejti, mit nyel le…

A gyártók állítják, hogy az egyes anyagok nincsenek egészségre ártalmas mennyiségben az ételekben. Ez még rendben is volna, ha minden élelmiszerben csak 1-2 adalék lenne, alapos kísérletekkel alátámasztva azok együttes hatásait is. A baj az, hogy nem ilyen egyszerű a képlet. És ezt elsősorban mi fogyasztók tapasztaljuk magunkon, illetve a gyakran mérleg mutatóján vagy saját allergiáinkon és rejtélyes, gyakran krónikus vagy degeneratív betegségeinken keresztül.

A kutatók még csak mostanában kezdik felfedezni az egyedi alkotók hatásait, és szinte lehetetlen felmérni a millióféle vegyszer különféle kombinációi, klónozás, génmanipuláció (a klónozást még nem tüntetik fel a csomagoláson!) hogyan befolyásolják egészségünket életünket. Teljesen elkerülni egyre kevésbé lehet a mai rohanó világban, de a bevitelt korlátozhatjuk.

Hogyan? Mire figyeljünk?

Minden lehetséges téren törekedjünk egyszerűségre! Így sokkal inkább a valódi árut és tartalmat, tápanyagot fizetjük meg!

Ha van lehetőségünk, a csomagolt áru helyett kimértet, házit venni, inkább vegyük azt. A csomagolás sokszor felesleges luxus és/vagy csak a környezetet terheljük vele! A csomagolt áru gyakran drágább is, mert a gyártó a vevővel fizetteti meg a csillogó-villogó borítást. Ezt legtöbbször nem tudjuk megenni, sem újra felhasználni (műanyag fólia, habtálca, alufólia, színes műanyag zacskók stb.) Csak addig van az ételen, míg ki nem bontjuk, néha percekig… Piacra akár vihetünk saját, tartós edényt is.

Az étel legyen a lehető legfrissebb, ezt színe, illata, állaga elárulja, de ha van csomagolás, cimke, akkor a szavatossági idő – jó esetben – tájékoztat minket arról, hogy az áru minősége várhatóan milyen. Ha a felirat bizonytalan, elkenődött, átcimkézett, stb. szóljunk az eladónak, ha gyanúsan sok a lejárt étel egy üzletben, kerüljük el és akár a fogyasztóvédelmi fórumokat sem árt felkeresni.

Mindig válasszuk, ha lehet azt, ami kevésbé van feldolgozva, vagyis inkább az élő ételeket részesítsük előnyben a halott, agyonfőzött-sütött-fagyasztott ételekkel szemben, amit otthon aztán még tovább nyüstölünk.

Ha idénye van egy zöldségnek, gyümölcsnek, jobb, ha a piacon vesszük meg a termelőtől, szépen megérve… Érdeklődjünk, honnan való, mikor permetezték utoljára, stb. Lehetőleg válasszuk a környékbeli, kevesebb szállításon, rakodáson átesett árut. Ha módunk van rá, menjünk mi a gazdához, akár gyalog, vagy kerékpárral. A szeretettel, gondoskodással, természetes módon nevelt, nap érlelte, friss zöld áruval semmi nem veheti fel a versenyt. Ha mi nem tudjuk otthon megtermelni, akkor ez a legjobb. Ha ez nincs, akkor válasszuk a piacot, vagy legalább a hazait. Minél több szállításon, rakodáson megy át az áru, annál több kéz, szennyeződés, ütődés érheti. Nem, kedves városi gyerekek, az alma nem fóliában terem… Néha hosszú utat tesz meg, mire oda kerül!

Ha fogyasztunk húst, halat, tejterméket és van lehetőségünk jó minőségűt venni, vegyük kimérve, nyersen, szintén piacon, vagy közvetlenül ismerős gazdától, akiről tudjuk, hogy jól tartja az állatait (szakértelemmel és gondosan neveli őket, szabadon tartja). Érdeklődjünk, hogyan, milyen körülmények közt nevelték az állatot: háztáji vagy tömeges, ketreces vagy szabadon legelő? Látott-e az állat valaha friss levegőt, napot, zöld ételt? Minél inkább ipari körülmények közt sínylődött és lehelte ki a lelkét szegény pára, annál kevesebb jutott neki e jóléti forrásokból…

Fontos tudnivaló gyorsétterem rajongóknak! A hamburgerhús nem a marha természetes megjelenési formája! Mire oda jut, már semmi nincs benne, ami egy valódi marhára emlékezteti! Megkockáztatom, hogy a hamburgerhús csak nyomokban tartalmaz marhát… Aki nem hiszi, járjon utána!

Tojás esetén is fontos, milyen tyúktól származik: sajnos kapni olyat is, aminek szó szerint hal szaga van, mert a tyúk hallisztet és egyéb tápokat kapott! A termelők pecsétjén szereplő szám tájékoztat a származásról: 1 – természetes nevelésű, legelő baromfi tojása, 2 – kevésbé természetes nevelés, de kap zöldet az állat, 3 – ketreces, tápos nevelés stb. Minél magasabb a szám, annál gyengébb a minőség. Minél rosszabb körülmények közt nevelik a tyúkokat, annál rosszabb ízű és tápanyagtartalmú tojást adnak, hiszen maguk sem részesednek belőle.

A növényvédő és permetszerek, állati eredetű ételekben található egyéb anyagok persze még így lehetnek az ételekben (a növény/állat a talajból, levegőből, táplálékából is sok anyagot felszívhat, és a gazdáknak is kötelező néhány eljárást alkalmazniuk, sajnos). Ahol szívesen tájékoztatnak minket, ott biztos jobb az áru. Biztos ami biztos, mossuk meg alaposan otthon a zöldséget fogyasztás előtt. Amit lehet, fogyasszunk nyersen, vagy minél kevesebb és kíméletesebb feldolgozással.

Ha már mindenképpen csomagolt árut kell vennünk, mert más éppen nincs, lehetőség szerint válasszuk azt, aminek környezetkímélő (újrahasznosítható) a csomagolása: pl üveg, papír.

Ne higgyünk a szép ígéreteknek! Attól, hogy valamire ráírják, hogy „természetes”, „natúr”, „light”, „természetazonos” esetleg „bio” még nem biztos, hogy valóban az. Olvassunk a sorok között, olvassuk el az apró betűket is. Valóban bio az, amin az alábbi felirat szerepel: Ellenőrzött Ökológiai Gazdálkodásból származik, és ezt a kereskedő igazolni is tudja!

Olvassuk el a termék leírását! A legfontosabb tennivalónk: bármennyire sürget az idő a bevásárlásnál, és bármilyen türelmetlen a férjünk/feleségünk/gyerekünk, próbáljuk meg elolvasni a csomagoláson feltüntetett összetevők listáját.

A csomagoláson az összetevőket mennyiségük szerint csökkenő sorrendben kell felsorolni: ha az első cukor, akkor abból van a termékben a legtöbb, minden másból kevesebb jut bele!! Bár egy bizonyos százalék alatt a gyártók összefoglaló neveket adhatnak az adalékoknak, ha sok ilyen összefoglaló név van pl. „ízfokozók”, „emulgátorok”, stb. Aminek már a neve se hangzik jól, vagy nem tudjuk kimondani, hagyjuk a polcon! Tehát: nézzük meg, hogy az alkotó hol szerepel a listában. Legyen minél több természetes anyag az ételben a lista elején és minél kevesebb (jobb ha semennyi) a mesterséges (adalék)anyag. A valódi tápanyagot fizessük meg, ne az üres kalóriát és ízfokozókat. Az ízfokozókkal és tartósítókkal teli élelmiszer nagy része halott, üres, önmagában valószínűleg élvezhetetlen (Se íze, se bűze…), sőt, kellemetlen lenne az íze, szaga.

Figyeljünk az arányokra: Minél kevesebb és minél természetesebb alkotók szerepelnek a listán, vagyis minél többnek a neve hangzik ismerősnek és természetesnek, annál jobb: pl. paradicsomszósz paradicsom (esetleg + víz vagy kevés só). Persze, ha ismerősen cseng a név: hagyma, fokhagyma, fűszerek – lehetőleg legyenek felsorolva részletesen (én speciel utálom a kaprot így nem elégszem meg a “zöldfűszerek” összefoglaló névvel sem), – akkor se árt résen lenni. Mennyi van benne? Igazi? Mert lehet, hogy csak nyomokban van benne az üvegben, vagy a fele mű vagy aroma.

Ha tudjuk, hogy allergiásak vagyunk valamilyen természetes alkotóra, mindenképp nézzük meg, van-e az ételben az allergén szerből: mogyoró, tej, tojás, szója stb. Milyen gyártósoron készült. Egyes termékeken már feltüntetik, hogy „nyomokban mogyorót tartalmazhat” vagy „x terméket gyártó soron készült” Ez elvileg kötelező, hiszen egy allergiás fogyasztónak az életébe is kerülhet, ha nem tájékoztatják megfelelően! Gyakorlatilag mindig ellenőrizzük, ha lehet! Bizonytalan eredetű árut ne vegyünk.

Tájékozódjunk a különféle alkotókról, azok lehetséges hatásairól, E-számokról. Ajánlott: Nyisd ki a szemed, csukd be a szád cikk a HuMuSz oldalán és az E-számokról szóló füzet. Néhány alkotóelemről kiderült, hogy kiemelten allergizál és néhány nagy valószínűséggel rákkeltő. Ezeket kerüljük messziről! A legkritikusabban a szulfitokat, nitrátokat, fenil, fenol származékokat és a mesterséges édesítőket kezeljük!

Részletes és teljességre törekvő E-lista: http://www.vegetarianus.info/vegetarianus_taplalkozas/e-szamok.html (Innen letölthetjük a teljes E-listát). Megtudhatjuk, hogy a számok milyen vegyületeket takarnak, és azt is, hogy melyek állati eredetűek, arra az esetre, ha szigorúan vegetáriánus esetleg vegán koszton élünk…

Te mi alapján választod ki az élelmiszereket, amiket megveszel?

Ajánlott irodalom:

· Hans – Ulrich Grimm: A Leves Hazudik, Az ételek szép új világa, Kétezeregy Kiadó

· William Dufty: Cukor blues, Kétezeregy Kiadó

· dr. Ralph Bircher: Szigorúan bizalmas, A táplálkozástan titkos dokumentumai, Kétezeregy Kiadó

· Eva Kapfelsperger – Udo Pollmer: Halál a konyhában, Gyógyszerek és vegyszerek a táplálékunkban, Kétezeregy Kiadó

· B.R. Clement-DiGeronimo: Élő Ételek, Az Egészségért, Mandala-Veda Kiadó

· Ann Wigmore: Búzafű, Mandala-Veda Kiadó

· Eydie Mae, Chris Loeffler: Hogyan Győztem Le a Rákot Természetes Úton, Mandala-Veda Kiadó

· Dr. Rudolph Ballentine: Úton az egészséges táplálkozás felé, Mandala-Veda Kiadó

· Viktoras Kulvinskas: Csíraételek, Mandala-Veda Kiadó

· Dr. Edward Howell: Enzim táplálkozás, Mandala-Veda Kiadó

· Frank A. Oski, M.D.: A tejről őszintén, Mandala-Veda Kiadó

· Ronald Zürrer, Armin Risi: Vegetáriánus élet, Mandala-Veda Kiadó

· Dr. Doreen Virtue és Becky Perlitz: Táplálkozás a fényben, Mandala-Veda Kiadó

2 thoughts on “Tudod, mi megy le a torkodon? – 1. rész

  • 2009-08-29 at 10:44
    Permalink

    Annyit szeretnék elmesélni nektek, hogy a piacon van egy idős bácsi, aki maga termeli a csodálatos hagymáit, ilyeneket még soha, sehol nem láttam, na és az íze! Ha látnátok, ahogy a kezében fogja a szépen összefűzött szálakat és válogatja nekünk a legcsodásabbakat, mintha a kis gyerekeit fogná, szépen, finoman, nagyon édes. És ezek a csodás zöldségek megfizethetetelenek számomra, mert ahogyan gondozták őket, többet adnak, mint egy sima hagyma…

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás