Reduce – Csökkentsd le |

Reduce – Csökkentsd le!

A hulladékcsökkentés második lépcsőfoka a saját, meglévő ingóságaink csökkentése. Nem győzöm ismételni, hogy ez bizony legalább annyira fontos, mint az, hogy ne hordjunk haza több felesleges tárgyat, se pénzért, se ingyen.

bad-1817887_1920

A csökkentés értelme

Miért is fontos, hogy időnként megváljunk az otthonunkban felgyülemlett kacatoktól és nem használt tárgyaktól?  Rengeteg, rendrakással, térrendezéssel kapcsolatos könyvet olvastam el az elmúlt nagyjából 20 év alatt, de amióta a témával foglalkozom bármilyen szinten, a csökkentés, szelektálás mindenhol téma volt. Nem véletlen. A felesleges dolgok tárolása és tologatása rengeteg időt és energiát von el tőlünk minden szinten. Fizikailag is, akár úgy, hogy gondozni, mosni, tárolni, rakosgatni kell. Figyelmet igényel.

Ha van saját háztartásod és vannak benne feladataid, akkor talán észrevetted, hogy gyakran a logisztika – vagyis a tárgyak ide-oda mozgatása és gondozása – az egyik legtöbb időt felemésztő feladat sok háztartásban. Letörölni, elrakni, kimosni, elmosni, szárítani, tárolni, kerülgetni… Soha nincs vége. Ami van, azzal előbb vagy utóbb dolog van. Minél kevesebb tárgyat kell folyamatosan rakosgatni, annál több időd marad a többire vagy a nem tárgyi dolgokra.

Ami nincs, azzal gond sincs. Vagy nem neked van. A legtöbben, akik a minimalista életvitelre áttérnek, ezzel indokolják. Viszont magam is megfigyeltem egy átlagos háztartásban, hogy tényleg nagyon sok idő megy el a pakolásra. De akkor is energiát visznek el, ha egyetlen centivel se mozdítod odébb őket éveken át. A haszontalan vagy éppen még használható, de semmit sem jelentő tárgyak tologatása viszont rengeteg energiát von el. Amikor lecsökken a körülöttünk lévő tárgyak mennyisége az éppen szükségesre, rengeteg energia szabadul fel. Megfigyeltem magamon is és sokan mások is arról számoltak be, akik a tárgyaik nagy részétől valamilyen módon megváltak, hogy utána kevesebb gondjuk akad. Ha valami mégis szükségessé válik utána, azt ma már a legtöbb esetben pótolni lehet, de legtöbben arról számolnak be, hogy többé nem hiányzik annyira az, amitől megválnak, hogy pótolják, illetve csak nagyon kis százalékban.

Találd meg az egyensúlyt

Ami valóban hasznos tárgy és azért kell megválni tőle, mert javíthatatlanul tönkre megy, azt pótold. Ilyen egy hűtő, porszívó, elhasznált cipő, ruha vagy egyéb hasznosnak bizonyult használati tárgy. Ha nincs, hiányzik. Valószínű, hogy kiszolgált, vagy egyéb okból romlott el. Ilyen esetben felelős módon válj meg a régi, kiszolgált darabtól: szervezett lomtalanítás, szelektív gyűjtés, hulladék udvarban való elhelyezés, ruhás konténer (attól függően, mi hova való). Tippeket találsz a hulladekboltermek.hu oldalon. A lényeg, hogy lehetőleg ne azonnal és reflex-szerűen a kommunális hulladék gyűjtőbe, azaz a hagyományos kukába dobd ki, főleg, ha veszélyes hulladék. Nézz utána, hogy az adott hulladékot hova lehet bedobni felelősen. Viszont, ha valamit elromlásig használtál, az jó eséllyel hasznos dolog volt. Ha még mindig szükséged van egy új példányra, pótold, lehetőleg jó minőséget vegyél belőle.  Ha már nincs igazán szükséged rá, csak rutinból vennéd meg, akkor viszont ne áldozz rá többé.

Figyeld meg, mit használsz. Ne csapj át a „mindent kidobok ész nélkül” végletbe se. Az pazarlás. Néhányan ezt is megélik, mire rátalálnak az egyensúlyra. A mindent megtartás vagy az ész nélküli kidobálás, pazarlás is  értelmetlen. Kerüld a végleteket.

A tárgyak energiát emésztenek fel

Rakosgatod ide, rakosgatod oda, megtartod, mert elfér, és nem kér enni, vagy nem fér el és mindenki átesik rajta, de azért mégis ragaszkodsz hozzá. Rakjuk ide, rakjuk oda, nem kevés energiát és időt áldozva a logisztikára. Néha akaratlanul belerúgunk vagy átesünk rajta. Ez mind-mind temérdek energiát emészt fel. Figyelmet igényel, bosszant, lehangol, akár láthatatlanul is. Akkor is, ha a szekrény mélyén lapul és várja a jobb sorsát. Pusztán a létezéséről tudva, vagy már tudatosan nem is tudva, a tudatalattink egy szegletében megbújva is gondolati energiát emésztenek fel. A figyelmed egy része rajta van.

A materialista szemléletű emberek most minden bizonnyal felhördülnek vagy jót nevetnek, de rájuk is hat, tudattalanul, ha egy tárgyat birtokolnak és tárolnak, de csak áll valahol haszontalanul.  Ha eddig ezen nevettél, javaslom, hogy időnként azért mégis rángasd ki a saját kis „csontvázaidat” a szekrény mélyéből és válogasd át. Szabadulj meg attól, ami nem kell. Lehet, hogy meglepődsz majd azon, hogy mennyi hely és energia szabadul fel ilyenkor.

Most talán azt gondolod, ha előveszed és foglalkozol vele, az veszi el az időt és energiát, ha nem mozgatod, hanem elvan a sarokban, akkor jól van az úgy. Évente egyszer vagy kétszer, már csak a nagytakarítás miatt is érdemes átmozgatni mindent a lakásban és kiszelektálni, ami már nem szolgál. Legjobb mindjárt menet közben megválni attól, amiből várhatóan felesleg lesz. Persze, tudom, van, amiről még nem tudjuk. Amit viszont tényleg évek óta a kezünkbe se vettünk, azt jó eséllyel ezután se fogjuk. Ha mégis, most rájövünk, hogy milyen jó, hogy van, mert már el is felejtettük, vegyük használatba. Akár hiszel a tárgyakhoz kötődő energiákban, akár nem, a tili-toli időt fog rabolni tőled.

Figyelj mintázatra!

Szeretem, nem szeretem, tetszik, kiszolgált, elkopott, sosem szolgált vagy egyéb kategóriákra bontva válogasd ki mire is van szükséged. Lehet, hogy meglepő dolgokat fogsz tapasztalni. Igyekezz tudatosítani magadban a válogatás eredményét. Amikor megválunk egy haszontalanná vált vagy bennünket (már) nem szolgáló tárgytól, akkor nem kell tovább gondoskodnunk róla. Kikerül a személyes terünkből és birtokunkból és nem töltünk vele több időt. Ezt az időt és energiát pedig számunkra fontosabb dolgokra fordíthatjuk.

Legtöbben, amikor nekilátunk válogatni, felfigyelünk egy mintázatra, hogy milyen tárgyakat használunk, illetve mi az, ami kiszolgált bennünket, mi volt az, ami csak porfogónak volt a birtokunkban. Amit sokat használunk, azon látszik, de néha eljön az a pont, amikor a tárgy már nem szolgál többé bennünket. Elhasználódik. Ezeknek köszönjük meg, hogy eddig szolgáltak és felelősséggel, de engedjük el őket. Ha tényleg bevált és az elengedéssel űr keletkezne utána, pótoljuk.

A legtöbb tárgyunk után, amit elengedünk sosem fogunk sírni. Ha észrevétlenül eltűnne – a szekrény mélyén lapulva vagy egy vonaton maradt bőröndben, nem is tudnánk felidézni, hogy nézett ki. Az ilyen tárgyakra, több mint valószínű, sosem lesz többé szükségünk. Valljuk be, amin évek óta rajta van még az árcímke is, az valószínűleg nem igazán töltötte be a szerepét.

Sokan vannak, akik a birtokukban lévő tárgyaik alig 20-30 százalékát használják rendseresen, a többi csak áll, még kevesebb az, ami iránt valóban pozitív érzéseket táplálunk. Ezeken látszik a használat és még elnyűtten is ragaszkodunk hozzá. Vannak kevés érzelmet kiváltó, de hasznos tárgyaink, mint mondjuk egy kalapács, fogó vagy egy WC-kefe. Ha nem lennének, az sok bosszúságot okozna, de mondhatni evidensnek tartjuk a létezésüket. Szürke eminánciások, teszik a dolgukat, használjuk őket. Ezeket tartsd meg, mert előbb vagy utóbb tényleg kellenek. Viszont számos olyan szerszámgép van, amit nem érdemes birtokolni. Jobban jövünk ki, ha kölcsönözzük, mikor kell, vagy megbízunk egy szakembert, akinek van ilyen szerszáma.

Számos szelektálási módszer létezik és most itt nem is fogom elismételni őket. A tapasztalatom az, hogy a szelektálási kategóriák nagyon egyediek. A szelektálási módszerek és kategóriák közül keresd meg azt, ami neked a legjobban működik, próbálj ki többet, nem kell lemondani, ha az egyik nem működik. ötvözheted is őket, ha neked úgy praktikus. Tedd rendszeresen. Az biztos, hogy mindenki megfigyelhet egy mintázatot, ahogyan használja vagy nem használja a birtokában lévő tárgyait és ha ezt tudatosítja, abból rengeteget tanulhat.

Kötődés vagy elengedés?

A legtöbben, akik végül alaposan kiszelektálják a készleteiket, arról számolnak be egyébként, hogy:

–  valóban az ingóságaik 70-90 százaléka nélkül ellennének és el is vannak úgy, hogy nem hiányozna többé, de legalábbis semmilyen különösebb érzelem nem fűzi őket a tárgyaik nagy részéhez. Az elveszítésüket észre sem vennénk vagy nem váltana ki belőlünk mély érzelmeket.

–     A hétköznapokban, ha megfigyelték, csak a tárgyak egy kisebb részét használták rendszeresen, a nagy részét ritkán és szinte mindenkinek van néhány százaléknyi olyan holmija, amit (szinte) sose használt amióta a birtokában van. Ezek aránya és a tényleges száma egyénenként változó, de miután megszabadultak a feleslegtől, a kedvelt dolgokat használták rendszeresen és több idejük maradt a számukra fontos dolgokra.

–   Csak a tárgyaink egy nagyon kis százalékához kötnek olyan érzelmek vagy tartjuk annyira fontosnak, hogy az elvesztésük komoly (lelki) problémát okozna és azonnal pótolni kéne vagy pótolhatatlan – jóformán csak a legszemélyesebb iratok és néhány nagyon kedvelt vagy fontosnak ítélt tárgyunk tartozik ebbe a kategóriába. A legtöbben csupán valamilyen fel nem ismert okból ragaszkodunk a tárgyak többségéhez. Ha nem hiszed, írj egy listát a saját, valóban fontos holmidról, amelyek nélkül tényleg mozdulni se tudnál, vagy tényleg megrendítene az elveszítésük, komoly gondot okozna, ha pótolni kéne.

–    Nem feltétlenül a tényleges vagyoni értéke miatt hiányozna vagy féltjük a kedvesnek és/vagy fontosnak ítélt tárgyakat. Gyakran mások számára akár teljesen értéktelen dolgok is lehetnek ezek.

–    A kötődés észrevétlenül sok energiát vitt el az életükből és miután elengedték a felesleget (mindegy, mekkora volt az arány vagy a tényleges szám), sokkal több energiájuk és idejük maradt más feladatokra és dolgokra.

A haszontalan tárgyak típusai

–  Az ingyenes dolgokról még lesz szó és már volt is, de nem annyira a csökkentéshez tartozik. Jobb nem hazavinni és tárolni, hogy majd jó lesz még valamire, viszont sok tárgytól csak úgy lehet megszabadulni, ha ingyen adjuk tovább, így ez kicsit faramuci helyzet. Amit lehet, adj el vagy cserélj el. Amit nem lehet eladni vagy elcserélni, azt add oda adományba, ajándékba vagy szelektáld ki. Ne tárold csak azért, mert „nem kér enni” – mert szó szerint talán nem, de energiában igen.

–   Aztán van az a másik fajta holmi, amiért talán egy kisebb vagyon fizettél és ezért, hogy kíméld, sose merted használni vagy egyszerűen mégis kifogott rajtad és csak azért is ott porosodott egész idő alatt. Ha még hasznos és jó állapotú, tetszik, vedd használatba. Ne kíméld tovább.

–   Ha nem kell és még ér valamit, add el, vagy ajándékozd tovább, mondjuk a családban.

–   Ha értékes családi örökségről van szó, de neked nem tetszik, nem hasznos, ne tartogasd. Lehet, hogy valaki más a családban jobban értékeli, de ha nincs, add el inkább, minthogy csak a helyet foglalja és lehangoljon.

–   Ha csak megvetted, mert egykor jó ötletnek tűnt, de már nem tetszik, nem hasznos többé, szintén adj túl rajta, főleg, ha még az árcímke is rajta fityeg. A drágaságok eladása a tárgy jellegétől függ. Sajnos, sok ingóság csak addig kerül sokba, míg kihozod az üzletből, utána gyorsan éréktelenné válik. Itt vissza is kanyarodnék a „Refuse”, vagyis az elutasítás témájához. Ne vegyél meg valamit, csak mert értékesnek tűnik vagy drága. Csak akkor lesz nálad értéke, ha használod, kivéve, ha tényleg olyan jellegű értéktárgyról van szó, aminek az ára, értéke valóban a létezésében rejlik. A többi csak pénznyelő és az értékesítő nyert csak rajta, mikor neked eladta.

Ezen kívül ott van még az a temérdek használati tárgy, amit elvileg azért vesz meg az ember, hogy használja, de tényleg csak addig ér valamit, amíg el nem használódik vagy nem áll a sarokban. Ha kiszolgált, tönkre ment, azért, ha nem használtuk, azért. Viszont foglalkozni kell vele vagy tényleg csak áll és kitölti a rendelkezésre álló teret. Ezektől szabadulj meg mielőbb.

A csökkentés az életem része

Lassan egy éve, hogy Bea Johnson itt járt nálunk Budapesten és 2018 májusában újra Magyarországra látogat a könyve ugyanis megjelenik magyarul is. Az elmúlt egy év az én háztartásomban sem múlt el nyomtalanul. Az első előadásról hazatérve ugyanis nem tettem le a sarokba az ott kapott információt, hanem szorgalmasan elkezdtem – a magam tempójában feldolgozni. Bár korábban is intenzíven foglalkoztam az 5R témával a magam módján, szinte minden lépcsőfokkal, talán a csökkentés volt és még ma is az egyik legkiemelkedőbb pont az életemben. Gyakorlom már nagyon régóta, nem csak Bea hatására., időről-időre.

Úgy érzem, nem lenne hiteles, amiről írok, ha nem tenném magam is azt, amiről írok. Ezért nekifogtam és apránként magam is elkezdtem csökkenteni a bennünket körülvevő tárgyakat és törekszem arra, hogy olyan dologgal helyettestem, ha kell, amivel nem termelek felesleges hulladékot. Család mellett – bevallom nem mindig könnyű erre időt fordítani, de valóban megtérült eddig a ráfordított idő és csak nagyon kevés dolog hiányzik, amitől megváltam.

Bár több ismert módszert ötvöztem, nem a módszer volt a lényeg, hanem az eredmény. Tényleg számít, hogy kevesebb dologra kell gondot fordítani és kevesebb hulladék is keletkezik ezáltal. Bár egyszer, amikor elengedem a felesleget, kicsit több a hulladék, de utána csökken. Elsőként a ruhákat és a fürdőszobai dolgokat faragtam le, mostanra igen hatékonyan. A konyha és még néhány területe az életemnek folyamatban. Legnehezebben, bevallom, a könyvek elengedése megy.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás