Megetetett társadalom 3: Tényleg itt a Világvége vagy csak átalakulás zajlik? |

Megetetett társadalom 3: Tényleg itt a Világvége vagy csak átalakulás zajlik?

Bár egyre több összeesküvés elmélet terjed a világhálón a „tudatos népirtásról”, egyre kevésbé hiszek benne, ugyanúgy, ahogy a Világvégéről szóló pánikkeltő hírekben sem. A 2012-es Világvégével való riogatásnak se dőlök be, de az már egy másik történet, ami nem feltétlenül ennek a blognak a fő témája. Ami viszont ide tartozik, az ennek a témának az ökológiai aspektusa. Konkrétabban: rajtunk, Földlakókon múlik, mi lesz a továbbiakban. Mert az sajnos nem kizárt, hogy az emberiség saját magát likvidálja, ha minden úgy meg tovább, ahogy eddig.

Ki lesz a túlélő?

Egyre többen élünk a Földön, ez tény és ennyi embert egészséges és bőséges táplálékkal ellátni már nagyipari módszerekkel sem lehet azonos szinten, pontosabban úgy tűnik, éppen nagyiparilag nem lehet… Hiába van ipari feldolgozás és termelés, a vagyon és az élelmiszer javát az ipari-fogyasztói társadalom, a fejlett iparú országok birtokolják. A Föld lakóinak nagy része ma is szegénységben él és talán egész életében nem lát habtálcán árult csirkét vagy fényesre viaszolt gyümölcsöket, számítógépet, tévét, autót. De vajon tényleg hiányzik ez nekik?
Az ősi közösségben élők ma is gyakran sokkal boldogabbak nálunk „civilizált” embereknél, mert egész egyszerűen más értékrend szerint élnek. Fenntarthatóan élnek. Ha az emberiség fenn akar maradni, jelentős szemléletváltásra lesz szükségünk, ez már egyértelműen látszik, de sokan még mindig elhiszik, hogy szükségük van azokra az eszközökre, amiket a gyártók és forgalmazók el akarnak nekik adni. Soha ennyi felesleges cucc nem volt talán a világon, mint most. És a fogyasztói társadalomban élők gyakran azért hajtanak naphosszat, hogy megvehessenek egy újabb totálisan felesleges holmit. Erre bőven tudnék példát mondani, akár egy új cikket is kitenne… De vajon tényleg boldogok vagyunk tőle? Ha azok lennénk, nem kellene mindig újabb és újabb cucc. Bár jó ideje nem vagyok nagy bevásárló és átgondoltabban, megfontoltabban élek, bizony még én is gyakran szembesülök azzal, hogy az elmúlt évek alatt mennyi minden került be a háztartásomba, amit talán évek alatt (se) fogok elhasználni.

Megoldás: visszatérés a lokális gazdaságokra

Valószínű, hogy idővel vissza kell térnünk a lokális önellátásra, és a helyi piacokban kell gondolkodni. A jelenlegi „fejlődési” ütem hosszú távon egyre kevésbé lesz fenntartható – valójában már most sem az… Egy ponton túl már követhetetlen és már most sem elérhető mindenki számára. Valójában a Föld népességének a kétharmada él valamelyest „modern” társadalomban. Ahhoz, hogy mindenki egyformán részesedjen a fejlett világ vívmányaiból, nagyjából öt Földre lenne szükség már most is, vagy egyenletesebb eloszlásra. De vajon valóban azok fognak-e kihalni a Földről, akik a „fejlődő” országokban élnek, és beérik jóval szerényebb feltételekkel is? Sokkal valószínűbb, hogy mi, „modern” és „civilizált” emberek fogjuk előbb-utóbb a rövidebbet húzni. Azok ugyanis, akik már „hozzászoktak” a szerényebb életvitelhez, úgy tűnik, könnyebben túlélnek bármit, míg, ha minket dobnának le hirtelen egy lakatlan szigeten, kevesen élnénk túl a megpróbáltatást a modern felszereléseink nélkül. Ha bármilyen okból leállna hosszabb időre a termelés (energiahiány, vízhiány stb.), a kényelemhez szokott népek sokkal nagyobb bajban lennének. Őszintén? Nagy valószínűséggel még én is. Talán annyi előnyöm lenne így nyáron, hogy kertes házban lakom, de a tél beköszöntével csökkennének az esélyeim ezen az éghajlaton. Országunk lakossága olyan energia-függőségben él jelenleg, és gazdasági függőségben, hogy alig lenne ember, aki teljesen át tudna állni önellátásra, arról nem beszélve, hány embernek a munkája függ közvetlenül attól, hogy van áramszolgáltatás, internet, stb.. Hányan tudnánk vajon átállni azonnal olyan tevékenységre, ami legalább a családunk számára biztosítja az élelmet? Nekünk kell változtatnunk az életvitelünkön, ha túl akarunk élni. Ha sikerül, tovább élünk, ha nem akkor távozunk ebből a világból. Világvége nem lesz jövőre, valószínűleg, de sokkal (környezet)tudatosabb és átgondoltabb életre kell váltanunk, ha továbbra is szeretnénk itt a Földön fennmaradni.

Kiszolgált társadalom

Nem csak energetikailag vagyunk kiszolgáltatva, hanem sokan jóformán az utolsó falatig.  Tökéletes függőségben: ha nem lenne, aki behozza, eladja és elé tegye az élelmiszert, sokan szó szerint éhen halnának. Egyszerűen az emberek java része a fogyasztói társadalomban elfelejtett egyáltalán főzni, vagy ételt készíteni is. Nem egyszer hallok olyan fiatalokról (19-25 éves korosztály), akik életükben nem láttak még feldolgozatlanul ételt. Egyszerűen nem láttak még csirkét lábon szaladni és bolti eladóként nem ismerik fel a zöldséget, amit eladnak, egy kávét sem tudnak főzni. Abba bele se merek gondolni, hogy ezek a fiatalok is lesznek egyszer szülők és egy gyermek életéért lesznek felelősek, ha egyáltalán eljutnak addig…. Sajnos vannak olyanok is, akiket talán annak a számítógépnek az energiája „táplál” valahogyan ami előtt ülnek, mert másképp felfoghatatlan, hogyan maradnak életben… A legmeredekebb, amit ismerőstől hallottam, hogy a gyereknek anyukája vitte be az ételt, aki naphosszat fel nem állt a gép elől, és a nap végén arra se emlékezett, hogy megette, amit elé tettek. A történetet az anyuka mesélte el nekünk tavalyi nyaralásunk alatt. Te jó ég! Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.  És ráadásul nem is valamiféle táplálékot vitt a gyereknek, hanem valamilyen cukros sütikét.

A nagyipari feldolgozás termékeinek a java a nyugati társadalmak konyháiban és asztalainál fogy el, ami a lakosság súlyeloszlásán is erősen látszik. A fejlődő országok egyelőre leginkább a megtermelésben vesznek részt, igen alacsony bérekért. A fogyasztói társadalom tagjai dőzsölnek és híznak. A gazdagabb országok lakói többnyire leugranak a boltba, és bevásárolnak, ha élelemre, ruhára és egyebekre van szükségük, és ezt szinte a nap 24 órájában, a hét vagy akár az év bármelyik napján megtehetik, néhány ünnepnapot kivéve. Hozzászoktunk, hogy minden van és megvehető, sőt, már neten megrendelhető az étel is… Egy lépést nem kell érte tenni. Hogyan lehet ezt túlélni? Felfoghatatlan. Egyáltalán életnek nevezhető ez? Nem régiben a férjem mesélte, hogy egy ismerőse már az “alapvető” élelmiszereket is neten, egy webshopban vásárolja meg “akciósan” egy hálózatban és házhoz hoznak neki mindent.  Vagyis már azért se veszi a fáradságot, hogy elmenjen vásárolni és maga emelje le a polcról az árut. Ok, van amit nekünk is kiszállítanak néha, de nem mindent.

„Szóma, ha mondom, segít a gondon…”
Az idézet Aldous Huxley: Szép új világ című regényéből való, és az általa leírt, megjövendölt világban egy kábítószer a Szóma, mely segít a hétköznapi embernek lelkileg túlélni a világban való létezést. Elolvasva a regényt megdöbbentő, sőt, kísérteties hasonlóságot lát az ember a jóslat és a jelen között. A regény születésekor mindaz, amit az író előre vetít csak nyomokban létezett és sok dolognak még híre-hamva sem volt. Azt hiszem, tényleg nincs már szükség afféle  „láthatatlan központi” pusztító szervezetre vagy hasonlóra, hiszen sokan olyan életet élnek, hogy saját maguk tesznek arról, hogy mielőbb elhagyják a Földi világot. Igaz, az kétségtelen, hogy az eszközöket a modern társadalom tálcán kínálja ehhez. Éppen elég, ha „szóma-kómában” és tudatlanságban tartják a népet, mert így szinte éhbérét megtermelik a (javarészt totálisan felesleges) javakat. Még eléggé élnek ahhoz, hogy dolgozzanak, de nem zavarnak sok vizet.  Éppen elég, ha a tömeg megkapja az eszközöket ahhoz, hogy „boldog bódultságban” éljen (TV műsorok java, ital, drog, dohány stb.), de azért még képes legyen a termelésre. Mai világunkban a hírek, a gyorsételek és a valódi drogok formájában van jelen a „szóma”, ami segít a modern embernek „túlélni” a napi megpróbáltatásokat. Az más kérdés, hogy egy másfajta élethez minderre semmi szükség nem lenne. Ha tartalmas, kiegyensúlyozott életet élnénk, emberek között, akkor kinek lenne erre szüksége?

Az átalakulás rajtunk is múlik
Az elmúlt egy hónapban jóval kevesebbet ültem számítógépnél, töltöttem elektronikus média közelében „hivatalból” és privát életemben egyaránt. Ennek kétség kívül érzem a hatását, főleg lelkileg. És bár kevesebb poszt született, mégsem dőlt össze a világ – valójában egész más szemmel látom a világot. Elolvastam néhány jó könyvet, kicsit rendet tettem magam körül és javarészt kétkezi munkákkal foglalatoskodtam, illetve olyan tevékenységeket végeztem, amihez nem kell számítógép. Részben így alakult, de részben tudatos döntés eredménye is volt: ha már így alakult, minek üljek naphosszat a gép előtt? És igen, van olyan dolog, amit enélkül lehet végezni!

Bevallom, tetszik ez az életforma, és amennyire tőlem telik folytatom. Hamarosan megmutatom itt, hogy mi minden készült ez alatt a bő egy hónap alatt. Bár nem adtam számot erről napi szinten – vagy épp ezért – elég sok dolgot létrehoztam. Az elmúlt 2 év alatt fokozatosan zajlott le az életemben egy jelentős átalakulási folyamat, de még koránt sincs vége.

Folyt köv.

Vélemény, hozzászólás?

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás