Fenntartható április és május – 1. rész

Lesz-e klímatörvénye Magyarországnak?

Egy hónapon át tartó rendezvénysorozat indult áprilisban, Fenntartható Április címen, ám a rendezvénysorozat még májusban is folytatódik. A rendezvények házigazdái messzemenőkig gondoskodnak arról, hogy az érdeklődőket ellássák a fenntartható Fejlődéssel kapcsolatos információkkal.
Az áprilisi hónap eseményekben gazdag volt, ám egy kérdés nyitva maradt és a szintén áprilisban megválasztott új kormány egyik igen fontos feladata lesz az, hogy eldöntse, lesz-e az országnak új klímatörvénye, vagy sem…

Az Iparművészeti Múzeumban 2010 április 13-án megnyílt a Tükörben a Világ Kiállítás, ugyanitt, a díszteremben tartotta április 20-án a Nemzeti Fenntartható Fejlődési tanács a Jövőkereső Konferenciát, majd 22-én, a Föld Napján a Fenntartható Filmzuhatag vette kezdetét. Ezekről még szó lesz bővebben, de nem lehet elmenni egy esemény mellett, mely ugyan zártabb körben zajlott, a múzeum falain kívül, mégis igen fontos témáról szólt.

Miért kell nekünk klímatörvény?

Április 14-én a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tartott vitaestet a Fő utcában a klímatörvénnyel kapcsolatban. Elsősorban arról, hogy miért is van szükség a törvényre mielőbb, milyen akadályok gördültek eddig a megszavazása elé, és miért. Miért is fontos mindez Magyarország számára?

Lesz-e klímatörvény? Csak idő kérdése, eddig is egyre gyorsabban haladtunk a siker felé. A klímatörvény szerencsére nem bukott el, csupán a kormányváltás előtt már nem maradt elég idő a részletek megvitatására és a gyáriparosok nyomására elhalasztották a döntést. Az új kormány megalakulása után azonban remélhetően gyors döntésre és tettekre kerül sor.

Miért fontos? A váltás nem csak kímavédelmi szempontból fontos, tudtuk meg dr. Gyulai Ivántól, hanem gazdasági, társadalmi, szociális vonzata is igen jelentős lenne a törvénynek. Hazánk jelentős összegeket takaríthatna meg, kevésbé függne az importtól és hosszú távon a kvóta eladás és a függetlenebb, megújuló energiákra, új, fenntarthatóbb ipari és társadalmi, szociális struktúrára támaszkodva a gazdaság és társadalom fenn tudna maradni. Lenne elég munkahely és az országban jobban megmaradna a pénz és minden egyéb tőke.

Vajon mekkora a tét és miért fontos ez ennyire, miért éppen nekünk kell elkezdeni?
Váltunk, vagy elsüllyed a civilizáció, mint korábban Atlantisz. A fosszilis energiahordozók egyes számítások szerint legfeljebb 2050-ig képesek a Föld lakosságát eltartani, ha ilyen ütemben éljük fel továbbra is a készleteket, mint jelenleg, de egyes nagyipari, nagy fogyasztó társadalmak, csúcsfogyasztók miatt akár ennél is hamarabb. Hazánk közel 90 százalékban import energiahordozókból és áruból él jelenleg, ami hosszútávon nem fenntartható, az alapok már recsegnek-ropognak a súly alatt. Hazánknak sürgős gazdasági szerkezeti átalakításra van szüksége és a fosszilis energiahordozók importjának függősége alól csak akkor van esélyünk felszabadulni, ha erőteljesen és minél előbb váltunk: alternatív energiákra, új, fenntartható termékek gyártására. Fel kell mérnünk, vajon valóban szükségünk van-e egyes dolgokra, tárgyakra, és mit nyerünk, ha ezeket elengedve teljesen másra váltunk?

Az EU szabályok szerint hazánk még kicsit engedhetne a kvóta-nadrágszíjon, de jól felfogott érdekünkben inkább szorítani kéne rajta, ha túl akarjuk élni a 21. századot. A következő 10 év során kb. 10 százalékkal kellene csökkentenünk a CO₂ kibocsátást. Bár egyesek szerint ez lehetetlen vállalkozás, és a magyar gazdaság és társadalom ezt nem bírná el, az elmúlt 20 év tapasztalatai és eredményei némi biztatásra adnak okot.

Kérdés, hogy az emberiség képes-e felülemelkedni a kapzsiságon, a felhalmozási kényszeren és a fogyasztási szokásokon?

Bár a vitaest elsősorban gazdasági témák és számadatok köré koncentrálódott elsősorban, a társadalmi és szociális, emberi vonatkozások is felmerültek, legfőképpen a felelősség és a tudatosság kérdése. A kulcs, a tudósok szerint a tudatosság és a dolgok előkészítése, az, hogy elébe vágjunk az eseményeknek és saját akaratunkból, tettlegesen változtassunk, ne csak sodorjanak bennünket az események. Amennyiben tudatosan váltunk, előre megfontoltan, önszántunkból, van esélyünk arra, hogy túléljünk. Ha továbbra is kizsákmányoljuk a bolygót és egymást, akkor az emberiség valószínűleg nem sok időt kap már ezen a bolygón a természettől. Az egyik legfontosabb teendő a gyártási technológiák megváltoztatása, egyes termékekről való lemondás, és az új dolgok keresése, felfedezése. A potenciál, az erő megvan bennünk, csak ki kell használnunk, csak irányt és célpontot kell változtatnunk, amire az erőnket ezentúl fordítjuk. És ha már lépünk, lépjünk bátran és nagyot!

Konkrétabban: dr. Gyulai Iván felhívta a figyelmeztetett arra, hogy komolyan megfontolandó egyes iparágak teljes megszüntetése is akár a jövőben vagy teljes termékváltása, irányváltása a fennmaradás érdekében, valamint a lakosság finom „átprogramozása” vagy sokkal inkább tudatosítása. Egy tudatos nemzet és ember ugyanis előre gondolkodik, és nem csak azért tesz a környezetért, mert majmos másokat, vagy mert azt mondták neki, hanem azért, mert megérti, hogy ez a saját érdeke és a jövője múlik rajta. A megélhetése múlik azon, hogy milyen termékeket gyártanak a gyárak, cégek falai között. Fontos, hogy kinek a találmánya, terve alapján, milyen anyagból, kik készítik el és hogyan. Mindez hatással van az egzisztenciánkra, közérzetünkre is. A lakosság körében a fogyasztási szokások megváltoztatása, az igényeke megváltozása és a gyártás, import-export, a társadalom felépítése, jövője, a szociális helyzetünk összefüggnek egymással. Az egész életünk függ attól, hogy most milyen döntéseket hozunk egyéni, társadalmi és politikai, gazdasági szinteken…

Már csak abban reménykedhetünk, hogy honatyáink és a gazdaság vezetői is egyre többen felismerik ennek az ügynek a fontosságát. Reméljük, hogy a jelenlegi átalakulásnak a törvény is a része lesz. Fontos, hogy ha már lépünk, merjünk valóban nagyot lépjünk és előre!

Lenni, vagy nem lenni? Ez itt a kérdés!

Folyt. Köv.

Forrás: SZVT vitaest, 2010. április 14.