Egy újabb interjú Heidemarie Schwermerrel az értékekről 1. rész

Csere vagy megosztás? Egy új struktúrát, új gondolkodásmódot tanít ez a video – a feltétel nélküli megosztás gondolatát. Amikor ne azért adunk valamit, mert el is várunk érte valamit, vagy ha kapunk nem érzünk azonnali kényszert a viszonzásra – és itt a kényszer-en van a hangsúly. Hiszen örömmel, szívből adni és elfogadni valamit is megtanulhatunk.

3 video egyben, magyar felirattal!

Ha valaki nem szívesen ad nekünk, megérezzük – ugyanígy, sokan, ha el kell fogadniuk valamit, feszengenek, “rászorulónak” érzik magukat a nyugati társadalmakban. Lehet ezt másképpen is? Megélhetjük az örömteli adás és könnyű elfogadás állapotát, érzését? Ez rajtunk is múlik.

Feltétlenül ki kell-e egyenlítenünk mindent abban a pillanatban amikor kapjuk?

Nem lehet-e, hogy azért kapunk valamit, mert korábban mi adtunk sokat és éppen azzal borítjuk fel az Univerzumban az egyensúlyt, ha ezt azonnal viszonozni akarjuk?

Amikor valamit önzetlenül adunk valakinek és nem várunk azonnali viszonzást, előfordul, hogy kicsivel később – ez lehet percek, órák, napok, hetek, hónapok, évek kérdése földi időszámítás szerint – “váratlanul” mi kapunk valamit mástól, amire nem is számítottunk és ő ezt “csak úgy” adja nekünk. Történt már ilyen veled?

Velem nem egyszer. És megkérdezed magadtól: ugyan, miért is kapom én ezt? Mivel érdemeltem ki ezt az ajándékot? Aztán beugrik néhány mozzanat, amikor valaki ugyanezt kérdezte tőlem… És nem tudom megmondani, miért, de abban a helyzetben, ott helyesnek éreztem, hogy egyszerűen adjak, mert láttam, hogy a másiknak ez életmentő, vagy csak jól esik… És jól esett adni… Alig telt el földi időben pár nap, amikor egyszer csak váratlan ajándékot kaptam egy ismerőstől. Csak néztem, ugyan miért… Ingyen?? Te jó ég… És igen, jól esett végül örömmel elfogadni és látni, ahogy az ajándékozó örül annak, hogy én ezt elfogadom örömmel, hogy nem utasítom vissza azt, amit ad. Néha ez ilyen egyszerű… Nem biztos, hogy éppen ott és attól a személytől kapjuk meg az életben a viszonzást, akinek adunk. És lehet, hogy ő is adott már korábban valakinek és most itt az ideje, hogy éppen ő kapjon…

Hogy miért éppen tőlünk? Talán mert az Univerzum tudja, hogy mi vagyunk a legalkalmasabbak arra, hogy megadjuk neki azt, amire abban a percben szüksége van. Minket tüntet ki azzal, hogy hozzánk fordul a kérésével, hogy bízik bennünk, mi meg tudjuk adni neki. Ezt vehetjük elismerésnek, hogy igen, mi olyan Frankó Jankók vagyunk, hogy ezt meg tudjuk neki adni.

És fordítva is igaz, néha valaki azt érezheti, ő olyan sokat kapott már másoktól és most úgy érzi, adnia kell, ki kell áradnia. Ha ebben megakadályozzuk, akkor megvonjuk tőle a lehetőséget, hogy egyenlítsen és rosszul fogja talán érezni magát.  Vagy éppen most úgy érzi, adnia kell és kész. Maga se tudja miért, de jól esik… És mi megfosztjuk ettől a jó érzéstől, ha elutasítjuk… Hogy miért épp te kapod?? Nyilván megvan ennek az oka.

Adnak, fogadd el, ütnek, szaladj el :))) – tartja a mondás is. Ne álld hát útját az adásnak és az elfogadásnak se – ha igazán szívből jön. És néha az sem baj, ha nem azonnali a csere….