Divattitkok 2. – Újrahaszosítás észrevétlenül |

Divattitkok 2. – Újrahaszosítás észrevétlenül

Már többször olvastam, hogy vannak divatházak, akik megsemmisítik a lejárt kollekciókat. Ezt azonban a divatcégek is tagadják. A visszavont darabokat nem semmisítik meg egy az egyben. Ami helyette zajlik: ipari szzintű buktacukrozás, vagyis a vevő hülyének nézése.

2. titok: Sokkal többen vannak azok a gyártók és tervezők, akik a visszavonás után elteszik egy raktárba a megmaradt darabokat és később kicsit átdolgozva, újragondolva újra piacra dobják. Kis változtatásokkal átvarrják vagy néha csak könnyen cserélhető részletekben változtatnak és visszaviszik a boltba. Aztán a vásárló talán megveszi így is. Vagy változatlanul, új marketing szöveggel eladják ugyanazt.

Újra felhasználják és átalakítják – a vevő meg észre se veszi

Nem éppen tegnap jártam ugyan divatiskolába, de már a kilencvenes években is azt mesélték egyes tanáraink, hogy a legtöbb nagy divatcég a visszahívott kollekciókat átalakítja. Méghozzá anyagi megfontolásból. Még a mai, rohanó tempó mellett se hiszem, hogy jobban megérné elégetni több tonnányi ruhát, mint kicsit átalakítani. Főleg, hogy a trendek ilyen gyorsan változnak. Sőt, hiszem, sokkal nagyobb szükség van az ügyes trükkökre.

Nem, nem fogják elégetni azt a sok tonnányi el nem adott ruhát. Inkábbharapnák le a kisujjukat. Sokkal valószínűbb, hogy visszaviszik egy raktárba, ott elvan pár hónapig, majd kicsit átpofozva visszakerül a boltokba. Vagy nagyon átpofozva. Vagy más címkével megjelenik a kínai boltokban. Észrevenné bárki? Ugyan, dehogy! Sokan a tegnapi ebédjükre nem emlékeznek, nem hogy tömeggyártott termékek minden nüansznyi részletére!

Most őszintén, emlékszik valaki, hogy melyik fast fashion márkának milyen volt a 2 évvel ezelőtti kollekciója, ha nem vett belőle? Nem egy ismerősöm mesélte, hogy véletlenül vett még egy ugyanolyan darabot, mert nem emlékezett rá, hogy már van olyan ruhája! Te jó ég! Sőt, megvette, sose volt rajta és vett még egyet, mert nem emlékezett rá, hogy van olyan ruhája. Persze, mert sose hordta. Nos, ezzel a divatcégek is számolnak. Ma, amikor tömegesen varrt modelleket ezrével adnak el és sokan hetente vesznek új ruhákat, nem egyedi eset, hogy nem emlékeznek arra se, hogy van ugyanolyan, vagy kicsit hasonló ruhájuk. Velem ugyan még sosem fordult ez elő, de konkrétan ismerek olyanokat, akikkel többször is. Sajnos tény, hogysoka az olyan cseppet sem tudatos vásárló, aki így él. Még csak hülyének se kell nézni.

Az anyag nem vész el, csak átalakul

Ha változtatnak a részleteken, még nehezebb észrevenni. Nagyon tudatos, vagy éppen divatmániás vásárlók talán kiszúrják, hogy ez ugyanaz a ceruza szoknya, csak más színben.

Vannak egyszerűen olyan jól bevált alap modellek, amiket nagyon könnyű variálni. Kicsit átfestjük a blúzolat, pólókat, farmerokat, ingeket vagy a kényelmes, szabadidőre szánt holmikat. Változik a divat szín vagy az árnyalat. Semmi gond! Egy kis festék megoldja!

Szabászati trükkök: kicsit mélyebb dekoltázs, rövidebb szoknya, fodor, szűkítés, betoldás stb.

Egy hosszú, bő vászon nadrágból még lehet szűk capri vagy sort… Vagy át is lehet festeni. Tavaly, vagy a nyáron a fehér vagy az ekrü ment? Idén az még lehet más színű…

Teszünk rá zsebet, egyéb részletet és legközelebb az anyja se ismer rá…  Gomb csere vagy egyéb, jól bevált trükkök, vagy gomb helyett cipzár, patent.

Amit át lehet alakítani, azzal meg is teszik. Gazdaságosan. Egy tapasztalt tervező, szabász, nagyon is jól tudja, hogyan lehet ügyesen változtatni. A trükkök tárháza végtelen és nem hogy megsemmisítenék, megmentik, hogy újra, tovább is eladható legyen.

A divatiparban hatalmas pénz van

Van, hogy csak az új modell ára vagy a címke lesz más. Hatalmas összegeket spórolnak meg ezzel, és ha nem is nyíltan, de a fű alatt, titokban biztosan sok tonnányi ruha kerül a zúzda és az égető kemencék helyett új kereskedő, gyártó stb kezébe. Abból ugyanis pénz van. Ha maguk nem akarnak vele már vesződni, eladják kínai sufni tunning műhelyeknek.

Még egy kisebb kollekció elkészülése se éppen olcsó mulatság, gondoljunk hát bele, mennyi anyag, munka, és egyéb kell egy nagyobb kollekció készre varrásához. Mire a textil szálból, textilből vagy a tervből kész ruha lesz a gyártósoron, hosszú folyamaton megy keresztül. Minél inkább az elején kell kezdeni a folyamatot, annál több pénzt kell rákölteni.
Ha gyorsan változik a trend, és jövő héten már fehér helyett fekete vagy sötétkék vagy ekrü helyett barna nadrágoknak kell a fogason lógni, akkor irány a textilfestő műhely. Ipari méretekben ez pár óra vagy pár nap. Szállítással együtt. Vagy maximum pár heti váltás kimarad.

Ha ugyanezt a nulláról kéne újragyártani, az sokkal nagyobb munka, sokkal több pénz. A visszahívott kollekció, ha az anyag és a fazon engedi, bizony könnyen átalakul. Akár még sötétből világosabb is lesz, vagy batikolt hatású, vagy ombré vagy mintázott, hímzett. Ez sokkal hihetőbb és sokkal valószínűbb. Akár egy másik márka vagy nevesincs gyártó gépsorán. Ami New Yorkban már nem menő, azt simán felveszik még Kamcsatkában.

Másolat? Á, dehogy. Maradék, átcímkézve.

Selejt? Olyan nincs. Nincs az elrontva, csak másra lesz jó…

Szinte biztos vagyok benne, hogy az eladatlan árukészlet gyakran  inkább áttelel vagy átnyaral egy kínai vagy harmadik világbeli raktárban, ahol éppen szorgos ám sanyargatott munkások átvarrják – sok esetben – vagy éppen most festik hupililára, ha az a következő trend szín.

Hogy a csodába lehetne másképp megoldani, hogy minden héten új kollekció jöjjön ki? Csakis úgy, hogy  megvan ennek az egésznek egy nagyon is átgondolt és penge gyártási és termelési tervezete, protokollja. A tervezők és gyártók nem hülyék. Jelentős pénzük van benne ebben az üzletben és tudják, hogyan lehet a legkisebb költséggel és munkával úgy átalakítani modelleket, hogy azt avatott szem is alig veszi észre néha. Illetve, a relatív olcsósága miatt nem is nagyon adnak a részletekre. Hiszem, hogy sokkal előbb nézik komplett hülyének a vásárlót.

Felgyorsult tempó és ruhagyártási, eladási trükkök

Figyelembe véve, hogy sokszor mennyi idő van egy új termékcsalád vagy kollekció piacra dobásáig, egyre valószínűbb, sőt, biztosabb hogy ezt a tempót csak trükkökkel lehet betartani. Egyszerűen nincs idő arra, hogy a nulláról kezdve legyártsanak mindent. Így marad a trükközés, akár a cső végén, a boltokban. Átcímkézés, leárazás, marketing fogások, ha másképp nem megy. Ipari méretekben nézik hülyének a vásárlót.

Még a teljesen kész darabokat is meg lehet menteni, de a gyártósoron ragadt, vagy a még csak éppen megkezdett darabok estén még egyszerűbb a helyzet. Maradt pár vég abból a szép virágos anyagból? Lesz belőle jövőre kiegészítő vagy gyerek ruha, netán lakberendezési termék. Maradék és hulladék csak a legvégső esetben.

Előre megvan a forgatókönyv arra, hogy az el nem adott ekrü tavaszi szoknyából hogyan lesz az őszi vagy jövő nyári kollekció új darabja. Akár már a trendeket is úgy alakítják, hogy fel lehessen használni a tavalyit, vagy a pár hónappal korábbi eladatlan terméket. Már nem csinálnak ügyet abból se a tervezők, hogy szezonokon átívelő színek és anyagok kerülnek ki a kezeik közül, legfeljebb körüllengik valamilyen jó marketing szöveggel. Vagy bíznak abban, hogy senki sem veszi észre. Megtartottuk, mert a vevők szerették… Ha a divatház elszámolta magát, sokat gyártott valamiből, vagy nem jött be a számítása, akkor megvannak a kiskapuk.

Valamilyen Basic vagy Minimal kollekció darabjaként újra megállja a helyét? Simán… Mindig vannak, akik ezért rajonganak, ha nem kell gondolkodni, mit vettek fel tegnap és mi lesz rajtuk holnap. Ma már szinte filozófiát gyártanak, csak menjen el a készlet. Gyakran tényleg csak marketing szöveg és porhintés – buktacukrozás – is elég, hogy a vásárló ne panaszkodjon, hogy már évek óta ugyanaz van a polcokon pepitában. Sőt, inkább márkahűnek vagy hűséges vásárlónak címkézik, ha visszatér és megveszi ugyanazt. Ha úgy rémlik, hogy egy modell ismerős, akkor az is…  Vagy pont azért szereted az adott márkát, mert mindig megkapod a bevált modelleket? Sokan éppen erre építenek.  Bíznak benne, hogy a vevő megszerette és a márka ikonikus darabjává emelik, hogy fogyjon. És, ha megszerette és vinne belőle még kettőt, hát vigye. Kettőt fizet, hármat kap.

A századik majom esete

Váltani gyorsan kell, igazodni a vevők, a fogyasztók igényeihez és a piac, a nagyvilág eseményeihez, a divatvilág folyamatához.
A vásárlók egy része egyre tudatosabb, a másik része viszont egyre kevésbé képes figyelemmel követni a változást, vagy nem tudatos. Vagy nem is érdekli. És persze, már bocánat, mindig lehet számítani a divatmajmokra. Azokra, akik a sztárokat, celebeket vagy akár a szomszédasszonyt utánozzák.

Ma a közösségi médiában is egyre több a visszajelzés arról, hogyan fut egy márka egy kollekciója. És abban biztosak lehetünk, ha valami sikeres és eladható, akkor az marad. „Hála” a közösségi média gyors visszajelzésének a gyártók és a tervezők villámgyorsan letesztelhetik, hogy fut a kollekció és reagálhatnak rá. És a sok önkéntes marketinges – akik önként posztolják a legújabb szerzeményüket az Instán – villámgyorsan kreál extra bevételket. Bocs, de egy majom százat csinál alapon, gyakran lesz ma is sikeres vagy épp cikis egy modell.

Az sem mindegy, hogy az adott modellt vagy annak egy hasonmását – más tervezőtől – ki viselte először. Ma nem ritka, hogy Katalin hercegné vagy valamelyik sztár ruháját fast fashion kivitelben is legyártják. Nem megy el mégse? Legközelebb kicsit változtatunk rajta. Vagy csak limitált széria készül elsőre hogy verseny legyen érte. Ha elér egy eladási kvótát a modell, akkor is felmérik az igényeket, és aszerint gyártanak vagy sem egy modellt újra. Sikeres volt? Legközelebb is lesz valami hasonló. Lefutott? Átalakítjuk.

Legyártották azt a kanári sárga kabátot is fast fashion kivitelben, amit Melania Trump viselt, eredetileg párezer dollárért (mellesleg őt, nem egyszer látni ritka előnytelen, pedig állítólag nagyon drága darabokban vonulni). Ha nem lehet eladni, gondolom, inkább átszabják, átfestik, vagy új szlogent gyártanak hozzá. A vevők többségben legfeljebb halvány deja vu érzés dereng, a mintha már láttam volna valahol ezt korábban… Hát persze!

(Hamarosan írok a divat alakulásának folyamatáról).

Vélemény, hozzászólás?

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás