Csere-bere a 21. században |

Csere-bere a 21. században

A csere megoldást arra jó használni, hogy korlátozott számban, időszakonként, különösebb anyagi ráfordítás nélkül felfrissítsük a ruhatárunkat egy kicsit és elengedjük, ami nem szolgál valami másért cserébe.

 A csere koncepciója

trade-1311576_640Őszintén pártolom a használt ruha bizniszt és a cseréket és általánosságban hasznos, fenntartható és gazdaságos megoldásnak tartom, ha mindenki betartja az etikai kódexet – íratlan vagy leírt játékszabályokat. Valamilyen szinten ez egy játék is. Adsz és kapsz. Valami változik.

Akkor működik hatékonyan, ha mondjuk, évszakonként 10-15 darabot lecserélsz (a szám változhat, igazából a volumen a lényeg), a ruhatárad, tárgyaid egy kisebb százalékát cserélgeted valami másra. Újabban sok csere börzén nem csak ruhaneműt lehet cserélni, hanem más tárgyakat is. Többnyire darab-darab alapon működik. Amennyit viszel, legfeljebb annyit hozhatsz el és a végén megmaradt készletet, ahogy van, jótékony célra adományozzák vagy újra felhasználják, átlakítják művészek.

Az előnye, hogy frissül a készlet, pénzmozgás nélkül. Alapvetően olyan, még használható darabokat illik elvinni, amit azért még valaki jó érzéssel felvehet és egészséges felvenni, használni mások után (alsóneműt, vagy olyan tárgyat, amit te sem szívesen használnál mások után, nem ajánlatos elvinni).

Akkor érdemes ilyenben részt venni, ha nem azon rugózol, hogy bezzeg te milyen értékes cuccokat vittél, hanem tényleg darab-darab alapon vagy képes kezelni a tárgyakat és gyakorolni az elengedést, ha szükséges. Ez nem az értékekről szól, hanem a változásról. Cserélődik a készlet. Pont. A megunt, kinőtt, nem szeretem, évek óta ott álló darabokért cserébe válassz olyat a kínálatból, ami aktuálisan kiszolgálja az igényeidet. A te holmid meg valaki másét. Akár adományként.

Olyan tárgyakat vigyél tehát, ami használható: nem szakadt, nem törött, működik, tiszta, de már nem használod, vagy a családot nem szolgálja többé, de nem sajnálod elengedni, ha úgy hozza a sors.

Kihívások, amivel sokan megküzdenek a cseréken

Forrás: Pixabay
Forrás: Pixabay

Az értéken rugózol vagy éppen az „ingyenesség” illúziójába esel, holott a saját holmidért, amit elviszel, valaha valaki fizetett. Ha nem te, akkor az, aki neked vette. Attól, hogy nincs pénzmozgás, a cserébe bocsátott tárgy nincs ingyen. Van egy értéke, még akkor is, ha a ruha olyan ingóság, ami nagyon gyorsan értékét veszti, de ebbe az érték csapdába beleragadni se érdemes. Darab-darab alapon megy a csere. Mérettől, tényleges ártól függetlenül.

Nehéz megjósolni, hogy a vitt ruha minőségével arányosan kapsz majd vissza, vagy sem, ezért csak olyanoknak ajánlom, akik nagyon lazán tudják kezelni az érték témát, könnyen el tudják engedni a meglévőt. Olyan tárgyakat vigyél, amiket még valaki használhat, de nem bánod, ha esetleg az adomány kupacba kerül a végén, vagy azt se, ha nem találsz annyi darabot, amennyit vittél. Légy nagylelkű. A legtöbb börze végén – legalábbis egy időben így volt – a megmaradt készletet, amit senki nem vitt el, jótékony célra adják oda és alapvető szabály, hogy nagyjából annyit vihetsz haza (maximum), amennyit hoztál és nagyon lutri, hogy találsz-e a méretedben adott idő alatt megfelelő csere darabokat. Ez szinte teljesen orosz rulett jellegű. Vagy találsz, vagy nem.

Nem csökken az otthoni készlet darabszáma csak akkor, ha nem viszel haza annyit, amennyit vittél. Mivel cserélsz, a darabszám nagyjából marad. Csak a számodra reális téttel indulj,olyannal, amit rászánsz és amit biztosan elengedsz, de ha vissza is kapod, akkor lesz hova tenned, amit hazavittél.
A csere börzék működtetése

A csere börze egy külön műfaj. Azzal együtt, hogy van egy sajátos hangulata, hatalmas önkontrollt és nagyon jó szervezést igényel. Mivel tényleges pénzmozgás nincs, szinte csak önkéntes alapon lehet megszervezni és a helyszínt is jótékonysági lapon kell biztosítsa valaki. Legjobb egy kávéház, vendéglátóhely , ahol a csere-berére érkezett látogatók jó eséllyel fogyasztanak is vagy kultúrház, iskola, ahol belefér a helyszínt biztosítóknak, hogy egy bevétellel nem járó eseményt levezényelnek, mert vannak más, fizetős vagy érdeklődőket vonzó események, illetve szülői munkaközösséget, dolgozókat be lehet vonni önként. Az esemény közösségi élmény is egyben, nem a pénzről szól. Jótékonysági vásárral egybeköthető.

A kis és nagy létszámú nyitott börzéken kívül egyre gyakoribb a zárt láncú vagy házi szervezés is, amikor zártabb baráti vagy ismerősi körben megy a csere. A suliban anno, a 80-as években már alakultak ilyen kis csere körök, néha ideiglenes cserékkel is.  Tudomásom szerint 2008-10 környékén, vagy már helyenként előbb is, futott be a nyitott börzék jelensége és vált egyre elterjedtebbé. Azóta többé-kevésbé módosult vagy átalakult, illetve több változata ismert.

A lényeg, hogy a részvevők értsék a szabályokat és világosan legyenek kihirdetve előre a játékszabályok. Legyen tisztában mindenki azzal, hogyan megy a csere. Értsék meg az elvet és persze a megmaradt tárgyakat is valóban elvigye, befogadja valaki. Erről – akár van tárolási kapacitás, akár nincs, érdemes előre gondoskodni és legkésőbb a helyszínen legyen közzé téve, ki kapja meg, ki viszi el jótékony célra.

Családsegítő központok és adományboltok szívesen fogadják, feltéve, hogy a minőség nem esik egy szint alá. A nagyon alacsony minőségű holmit ruhás konténerekbe szállítsuk el mielőbb. Legyen világos a maradék sorsa.

Buktatók és szervezési trükkök

Sajnos, mint mindenben, ebben is túlzásba lehet esni. Mert ami olcsó, vagy netán cserébe,”ingyen” van, abból könnyebben megszalad az ember keze és már viszi is a „kasszához”, pontosabban az elszámoló pulthoz.  Egy időben nagy csere-bere rajongó voltam, szervezésben is tevékenyen részt vettem, de bizony az árnyoldalát is megtapasztaltam. Merthogy azért akad egy pár dolog, amit kezelni kell, néha menet közben merülnek fel.

Rendesen bele lehet szaladni a felhalmozásba, és könnyen kaotikussá válik az esemény, ha nem vagy észnél. Én az alábbi tapasztalatokkal gazdagodtam:

  1. Mivel annyit vihetsz a legtöbb börzén, amennyit hoztál, ott kísért a „csakazértse hagyok bent pontot” mumus. Bár a maradék a legtöbb börze végén jótékony célra megy, sokan esnek bele abba a kísértésbe, hogy mindenképp haza akarnak vinni legalább annyit, amennyit hoztak. Mert az jár és kész.
    Néha beindul a trükközés is extra pontokért, a választás vagy lemondás, elengedés pedig komoly erőpróba egyeseknek. Egyesek együtt, csoportosan mennek, vagy helyben alkudoznak másokkal. Ha van kevésbé felhalmozó természetű ismerős a színen, aki nem akarja kihasználni a pontjait, vagy nem talál annyi magának valót, amennyit vitt, akkor még az ő kontójára is lehet pár tuti darabot hazavinni. Meg aztán van az a típus, aki a fél házat elviszi és nem is csoda, ha nem talál annyit. Erre a legjobb megoldás a Kesztyűgyár Közösségi Házban bevezetett megoldás volt, amikor még rendszeresen volt ott börze: a továbbvihető pontok megvédtek a felhalmozástól, legalább részben, de így az adományozást helyben kellett megoldani, pl. ingyen elvihető darabokkal, illetve a helyi közösség kapkodhatta szét a végén a maradékot. Persze sokan így is a „jaj csak még ezt hadd vigyem” kísértésbe estek.
  2. Legtöbb esetben – éppen az előző pontban részletezett csapda miatt – nem csökken otthon a készlet, sőt. Néha volt szerencsém olyannal menni, aki sokat hozott és nagylelkűen nekem is válogatott, hogy ne maradjon már bent pontja. A vége az lett, hogy bár ő kevesebbet talált, nekem viszont annál több lett. Így nemhogy egyensúlyba került volna a gardróbom, úgy felszaporodott, hogy csak lestem. Idővel, persze kiszórtam sokat, de még mindig érzem az utóhatást. Nekem régebben nem volt nagyon sok ruhám, és bevallom, kicsit lubickoltam is a nagy bőségben.  Nagyon erősnek kell lenni, hogy el tudd és merd utasítani, amire nincs szükséged. Persze, ha jó cuccokat szed össze neked valaki, akkor ez nem könnyű. Legjobb, ha egyedül mész, vagy olyannal, aki hozzád hasonló szemlélettel rendelkezik. Ha nem akarsz halmozni, akkor olyannal, aki szintén nem halmozó típus. hatalmas munkámba és erőfeszítésembe került „leaprítani” a felesleget, mégúgy is, hogy néha zsákszám passzoltam el adományba, ami végül nem kellett. Most, majdnem 5 évvel az utolsó csere után is még szórok ki olyat, ami itt ragadt, vagy azóta elhasználódott. Sok időt és energiát emésztett fel a sok holmi hurcolászása, menedzselése. Ez is csak akkor jó, ha ésszel és mértékkel csinálod.
  3. A próba lehetőség hiánya: ha olyan a börze helyszíne, hogy nem lehet jól próbálni, ráadásul kapkodni kell, hogy a jó darabokra lecsaphass még időben, fennáll a lehetőség, hogy méretre, színre stb. jól beleválasztasz. A ”nem baj, úgyis ingyen van” csapda itt is érvényesül és a „majd legközelebb elhozom, ami nem lett jó” szólam is gyakori. Sebaj, ha becsúszik pár nem kívánt darab, legközelebb majd elcserélem.
  4. Őrült nők ketrece”:  A kapkodós, kapd el, mard el stílusú börzéken sajnos beindul kicsit a csorda szellem. Na jó, néha nem kicsit. Bár volt szerencsém néha nyugodt, hangulatos börzékhez, az esetek többségében az volt jellemző egy időben, hogy sötét, alagsori szórakozóhelyen, próba nélkül, gyorsan össze kellett kapkodni a megfelelő pontokért cserébe várt mennyiséget. Totális káosz, őrület a köbön. Rémálom.
    A legjobb még a szabad levegőn, világosban szervezett Ökoteregetés volt minden évben, ami ugyan időjárás-függő volt, de április vége felé azért a legtöbb esetben jó időnek örülhettünk. Én 2013 óta nem voltam börzén, utoljára 2013 őszén, mikor a fiam még aprócska volt. Részben azért is, mert a tömeget és a káoszt, a bezsákmányolási szellemet nehezen viselem. Na meg más lett a fontos.
    Egy idő után már egymást érték időben és térben a börzék, akkor már sokkal nyugisabb volt, de jobban fel is hígult a kínálat, mert sok volt az alkalom, és a minőség szemmel láthatóan romlott sok helyen, de mindenesetre higgadtabb vagy rezignáltabb, unottabb volt a látogató gárda., vagy beért a szellemiség egy idő után.
    A kapkodás és a csorda szellem a nagy börzéken jellemzőbb, de helyszíne és társasága is válogatja. Sajnos ez az emberi halmozási és érvényesülési vágyból fakad.
    Valamennyire kontroll alatt tartható, ha a teljes „nyitva tartás” alatt, vagy az utolsó fél óráig lehet leadni is hozott holmit és a tovább vihető pontok rendszere is fékező erő, vagy a kellőképpen visszafogott társaság.
  5. Börze függőség– sajnos ez egy olyan műfaj, amit nem lehet egyszeri eseményként megúszni. Legtöbbször kialakul a visszajárási függőség – vagy, mert rákap az ember, vagy azért is, mert mindig viszel haza olyat is, amit nem igazán akartál, vagy már másnap ráébredsz, hogy kicsit túlzottan is bezsákmányoltál. Ilyenkor persze ott a lehetőség, hogy más úton szabadulsz meg a feleslegtől: ruhás konténer, családsegítő központok, stb. vagy ajándékozás, szerencsés esetben akár eladás útján. Könnyen jött, könnyen megy. Ne válj kényszeressé. Engedd el a felesleget néha csak úgy.
  6. Szerencse faktor – jó esetben – főleg a nagy létszámú, nyitott börzéken nagyobb a statisztikai esélye, hogy a te stílusodban és méretedben is lesz megfelelő csere darab, kellő számban. Mindig kedveltem azokat a szervezéseket, ahol egy idő után nem csak ruhát lehetett vinni, hanem más tárgyi kategóriák is voltak. Mert így néha rongyok helyett mondjuk könyvet vagy kávés csészét vagy egyebet is hozhattam. Jómagam erősebb testalkatú, magas nő vagyok, de volt, hogy csupa filigrán, alacsony termetű és jóval fiatalabb csajszival hozott össze a sors egy kisebb vagy házi cserén. Nos, az nem az én napom volt. A másik lutri a hozott és vitt holmik értéke – amit már leírtam. Amikor viszel egy csomó jó cuccot és csak silány darabokat találsz, az elég kiábrándító, de be kell tudni, hogy ez benne van a pakliban.
    Volt, hogy 1 pár bébi irha mamuszt találtam csak érdemesnek arra, hogy elhozzam. Nagyjából öreganyám dohos pincéjéből előrángatott ruha hagyaték volt a felhozatal, de ha már elmentem, vissza a sajátomat nem akartam hozni. Szabadulni akartam a feleslegtől.  Időm nem nagyon volt ott toporogni, illetve világossá vált hamar, hogy azon a börzén nem érdemes. Rettenetes csalódás volt, de betudtam, hogy ez most ilyen volt. Máskor én hoztam nagyon jókat és vittem olyat, ami lehet, adomány zsákba került végül. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy egy esemény, milyen lesz.
  7. Szedett-vedett gyűjtemény – ami az ilyen események előnye, hogy sokszínű, nos éppen az a hátránya is néha. Nehéz egy stílusban tartani a szerzeményeidet. Kapszula-mániásoknak nem ajánlom. Eklektikus a felhozatal. Az Ökoteregetés zseniális megoldása volt egy időben a szivárvány színű teregetés kötélre. Sok önkéntes szorgos munkája kellett, hogy ezt tartani lehessen.
    A másik a Kesztyűgyár egyéni asztalos és ruha állványos kirakodása volt. Egyébként nehezebb átlátni a felhozatalt. Világos, tiszta, fedett helyen és előre kirakodással, folyamatos pótlással, próba lehetőséggel kontroll alatt tartható. Nagy munka. Aki nem bánja, hogy a végén nagyon színes csomaggal megy haza, annak ez kész öröm.
    Szintén kevésbé kaotikus és kisebb szervezést igényel a kedélyes és belsőségesebb kis börze, zártabb körben, kis kávéházakban. Ott a kisebb mennyiség miatt is átláthatóbb, ki mit hozott. Viszont nagyobb rizikó a találati arány. Erre a legjobb talán a nagyon zártkörű baráti csere,, amikor fix, relatíve ismert társaságon belül megy a csere és olyanokkal cserélsz, akikkel kb egy méret vagy,vagy tudod, hogy van köztük olyan is. Kisebb házibulinak is betudható.
  8. Add tovább zsákok – macerás lehet a továbbadás, kell hozzá továbbadási út és gondoskodni kell a szállításról. Ilyenben még nem vettem részt, csak olvastam róla. Nem hülyeség, csak nem az én stílusom. Illetve egyszerűen nincs erre most időm, energiám.
  9. Az idő faktor – az időt erre rá kell szánni, és szervezni kell. Közösségi élmény, nincs pénzmozgás, de biztos,hogy sok időt vesz el, főleg, ha nem jól van megszervezve. Amíg volt erre kapacitásom, gyakran részt vettem a szervezésben is, főleg, hogy így kevésbé vettem ki a részemet a cseréből és nem szaporodott itthon az állomány. Jó volt viszont látni az ismerős arcokat és beszélni velük. Ez néha jobban hiányzik, mint maga a tárgy mozgás. Ezért megérte rászánni az időt. A tárgyak csak tárgyak. Sok idő itthon kiválogatni, rendszerezni, menedzselni, aztán elvinni, hazahozni, megint rendszerezni, karban tartani…  Kis volumenben jó buli, időtöltés.
  10. Törődést, foglalkozást igényel – nagyjából az idő faktorral egy lapon említhető, de tény, hogy elfoglaltságot ad és igazából tárgyakat tologatsz ide-oda.

Vélemény, hozzászólás?

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás