A csapból is ez folyik |

A csapból is ez folyik

Naponta jönnek szembe velünk a vízzel kapcsolatos hírek a nagyvilágból. Már nem dughatjuk a fejünket a homokba. Szembe kell néznünk azzal, hogy a tiszta víz és főleg az ivóvíz kérdése globális krízissé nőtte ki magát. A megoldás viszont a kezünkben van, rajtunk is múlik, hogy lesz-e a jövőben ivóvizünk és az milyen lesz. Mit tehetsz azért, hogy más legyen, a saját szinteden?

Most akkor igyunk vagy ne csapvizet? 

A világban körülnézve most hetek óta megint előtérbe került az élő vizek és az ivóvíz tisztaságának kérdése. Hol kevés van belőle (pl. Rómában), hol sok (USA hurrikán sújtotta területei, Dél-Ázsia), de a legtöbb helyen szennyezett és a hírek szerint műanyaggal van teli. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor most egyáltalán biztonságos dolog csapvizet inni? A válasz itt, Magyarországon még mindig inkább igen, mint nem. Néhány szélsőségesen lemaradt és szegregálódott települést, nyomortelepet kivéve a hazai csapvíz minősége még mindig bőven elég jó minőségű annak ellenére, hogy jócskán találtak az élő vizekben mikro-műanyag részecskéket. Sőt, azzal is csökkentjük a további szennyeződést, ha leállunk az egyszer használatos műanyag palackokba zárt vizek fogyasztásával. Többek között ugyanis éppen ezeknek a palackoknak köszönhető, hogy a vizek tele vannak műanyaggal. Persze, más műanyag termékek is hozzájárulnak ehhez: műszálas ruhák, műanyagszemcsés tisztálkodó szerek és még egy sor más termék használata, amire talán nem is gondolnál. Íme a tegnapi videó az Instagram-on, hogyan kerül a vizekbe a műanyag:

A megoldás: kevesebb műanyag és vegyszer

Mindennapjainkban át kell gondolnunk a gyakran vagy nem annyira gyakran használt dolgainkat.

  • A konyhában, fürdőszobában használt tisztálkodó és mosószerek, takarító szerek leváltása természetesebb anyagokra. Talán itt van az átlag háztartásban a legtöbb vegyszer. Pedig a sokszor drága és egyre többféle vegyszer helyett nagyon jó házi alternatívák vannak és egyre több műanyag mentes használati eszköz: fa fogkefe, mosogató kefe és WC-kefe is kapható.
    A hulladékmentes.hu oldalon és Facebook oldalon érdemes körülnézni. egyre több tematikus Facebook csoport is indul.
    A tusfürdő kiiktatása már azonnal jóval kevesebb műanyagot jelentett nálunk is. Kevesebb, jó minőségű kozmetikum, lehetőleg üveg tárolóban. Ahol kicsi gyerek van, ott lehet,hogy tényleg nem annyira praktikus a sok vegyszer, igaz, az üveg holmit is érdemes elég magasra tenni, ahol nem éri el.
  • Konyhai műanyag edények – ez még nálunk is kiiktatásra vár…
  • Műanyag palackok – ezeket kivontuk a forgalomból
  • Minél kevesebb műszálas ruha – sosem szerettem igazából, de azért akad…  A ruházkodásról indult sorozatot ajánlom…
  • 30 egyszerű tipp a műanyagok csökkentésére…

Hulladékmentesen iszunk

Víz üvegpohárban... Kép: Pixabay
Víz üvegpohárban…
Kép: Pixabay

Ha  mégsem igazán bízol a csapvíz minőségében, akkor egy házi víztisztítóval akkor is jobban jársz, anyagilag is és egészségileg is. A ma kapható házi szűrő rendszerek közül még a legdrágább is igen hamar megtérül, az olcsóbbak pedig biztosan. 15-20 000 Forint környékén már egészen jó szűrő rendszert vettünk és a fenntartása is kijött eddig évi 10 000 Forintból.

Feltűnt, hogy sok helyen eltűntek egy időben az ivókutak?

Nem csak nekem. Viszont most, mintha megint kezdenének felkerülni helyenként – ez is feltűnt. Több vidéki városban és itt, Budapesten is találkoztam már újra ivóvizes kutakkal. Játszóterek környékén és a kertvárosi környezetben biztosan. A belvárosban talán nem annyira jellemző. Elindult viszont olyan kezdeményezés, hogy a jó fej vendéglátó helyek vállalják a szájhúzogatás-mentes kulacs feltöltést és a hulladékmentesség jegyében egyre többen indulnak el otthonról saját, újratölthető, tartós kulaccsal. A hazai Minimal Mass nagy fába vágta a fejszéjét és feltérképezte a hazai ivókutakat is, majd térképen jelölték (2016).

Ebből kifolyólag már egyre ritkábban kell itthonról vizet vinni. A környéken (16. kerület) is egyre több játszótéren és ponton van ivókút.

Váltás tartós kulacsra

Tartós, Bisfenol-A mentes kulacs vagy üveg, vagy műanyag - nem nehéz magaddal vinni: Kép: Piabay
Tartós, Bisfenol-A mentes műanyag kulacs vagy üveg, esetleg fém kulacsot válassz – nem nehéz magaddal vinni:
Kép: Piabay

Idén nyáron én is váltottam, mert totál elegem lett a nagy palackokból, amiket magammal cipeltem. Már évek óta fogyasztunk itthon tisztított csapvizet és többnyire magammal is vittem nagy, 1-2 literes vizes palackokban. Amíg a férjemmel ketten együtt évekig autóval indultunk reggel a közös munkahelyünkre, addig a nagy palack víz szállítása járható út volt. Igazság szerint nem is nagyon volt más mód arra, hogy napközben eleget igyunk. A munkahely időközben változott és közben felfedeztem, hogy van kisebb kulacsunk is. Korábban (2007-09), az egyik munkahelyemen már volt víztisztító. Itthon nem. Ha jól emlékszem, 2011 környékén lett itthon is, a szüleimnél, de lehet, hogy 1 évvel később. Fém kulacsunk is volt már évek óta, de idén tavasz óta használtuk egyre többet.

A váltásnak több oka volt:

  • Jelen voltam Bea Johnson tavaszi előadásán és mélyen elgondolkodtatott amit ott láttam. Nem kicsit.
  • Sorban jöttek a cikkek egész nyáron a hulladékmentesség témában és úgy éreztem, ha már én is évek óta ezt az  oldalt vezetem, hogy néz már ki, hogy műanyag flakonokkal futkosok?!
  •  A gyereknek is kellett az oviba egy rendes és könnyen kezelhető kulacs, amikor már melegebb lett az idő, mert az oviban magukkal viszik az udvarra és mindenki tölti a sajátját. Az ovi korábban már elnyerte a “Zöld Óvoda” címet -részben (a nyilvánvaló közelségen kívül) ez is szerepet játszott abban, hogy oda írattam be. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal. Érdekes módon, ha szomjas, itthon is vizet iszik. Simán megy a csaphoz, tisztítóhoz és tölti a poharát. Ő már ebbe nőtt bele. Ezt szokta meg, látta tőlünk is. A családi minta is az, hogy vizet iszunk főleg.
  • A fenti ok: nem akarok már sokat cipelni, megoldom másképpen. Idén az egész családot elláttam tartós fém kulacsokkal – ami ugyan csak fél literes, de a nyitása és zárása szinte gyerekjáték. A PET palackok meg mentek a szelektívbe.

A palackozott víz csak egy jó biznisz  – amíg hagyjuk

A műanyag palack nagy hasznú üzlet a világon. - Támogatod? Kép: Pixabay
A műanyag palack nagy hasznú üzlet a világon. – Támogatod?
Kép: Pixabay

Annak ellenére, hogy időnként felmerülnek problémák a hazai természetes vizekkel, az ivóvíz a legtöbb helyen még mindig elég jó és, mint fentebb írtam, házi módszerekkel is tovább javítható  a minőség. Azt azonban már nem csak a környezetvédők mondják ki egyre gyakrabban, hogy a palackozott víz pénzkidobás és káros. Elég csak kiszámolni, mennyi pénz megy el egy átlagos háztartásban palackozott vízre és rájöhetünk, hogy mennyire drága. Arról pedig még szó se esett, hogy az előállítása mennyire drága és mekkora környezeti terhet jelent.

Az elmúlt napokban posztolt, vízzel kapcsolatos cikkek és a téma margójára ajánlom az alábbi riport részletet elsőként, főként a második bekezdést a palackozott vizekről. Az idézet egy magyar származású fotóstól, Gárdi Balázstól származik, aki a víz témát dolgozza fel már évek óta (Facing the water crisis) 

….. – A vízzel a legtöbb helyen gond van, vagy kevés van belőle, vagy túl sok.

– Ez a két dolog csak a felszín, de ha mélyebbre ásol, sokkal érdekesebb a kép. Más, hasonlóan fontos témákat is lehetne találni; a víz problémakörét többek között a tét teszi elsődlegesen fontossá, ami nem kevesebb, mint a puszta létezésünk. Földünk elérhető vízkészleteit folyamatosan pazaroljuk és szennyezzük. Át nem gondolt döntéseink a termőföld eróziójához, elsivatagosodáshoz és hirtelen áradásokhoz vezetnek, aminek egyenes következménye sok esetben az éhínség, a népvándorlás és nem ritkán az ezeket követő fegyveres konfliktus.

Vannak persze sokkal ritkábban publikált vonatkozásai is ennek a témának. Kevesebbet hallunk a palackozott víz előállítására szakosodott iparról, ami sokszor ezerszeres profitot termel néhány nemzetközi óriáscégnek, miközben a végtermék szállítása, illetve az irdatlan mennyiségű műanyag hulladék elképesztő mértékben szennyezi a környezetünket. Könnyen elfelejtjük, hogy palackozott víz, egy-két ritka kivételtől eltekintve, szinte nem létezett egy évtizede. (kiemelés tőlem!) Azt sem mindenki veszi észre, hogy a korábban mindenütt jelenlévő ivókútjaink eltűnnek, a jól karbantartott vízhálózatok minősége pedig sok esetben egyre több kívánnivalót hagy maga után. Persze, ha látjuk a gazdasági érdekeket és ismerjük a szereplőket, akkor kevésbé lepődünk meg azon, hogy ezek az érdekcsoportok akár politikai döntéshozókat is képesek kényük-kedvük szerint irányítani……”

Forrás – itt olvashatjátok el a teljes interjút: boldogsag.net

Miért éppen őt idézem?

Balázst még a gimnáziumi évekből ismerem, azóta őt messze vitte innen az útja és sokat látott, sokat fotózott, főleg vizet vagy néha annak hiányát. Ez azonban főként azért érdekes, mert itt nőtt fel, Budapesten, majd bejárta a világot és nagyjából ugyanazt szűrte le tanulságként – részben saját, empirikus tapasztalatok alapján. Látta, fotózta. Szabadúszó fotósként ma már a téma nagykövete lett, ha lehet ezt mondani.

Érdekes módon az elmúlt hetekben figyeltem fel erre a témájára tudatosan. Nem sokkal ezután szinte minden nap volt valami vizes téma a hírekben. Korábban (augusztusban) egy Facebook posztban már megosztottam egy TED előadását a YouTube-ról. Bár nem annyira friss anyag (2012-es előadás), de azért még mindig nagyon sok igazság és aktualitás van benne. Néhány dolgot azóta az élet megváltoztatott, aki olvas híreket, tudja, mi zajlik most a világban. A nagyjából 20 perces magyar nyelvű videó verzióból ugyan nem minden perc a víz témáról szól, de legalább egyszer érdemes végignézni, mert rendkívül tanulságos. Nem éppen egy habkönnyű leányregény. A palackozott víz témáról viszont már az előadásban is beszél (2012). Nálunk ez a téma akkor még nem kapott ekkora hangsúlyt, sokkal szűkebb réteg foglalkozott csak ezzel. (Lásd a következő szakaszt,)

A fentebb idézett tavalyi interjút (2016 március), a videó megtekintése után a napokban olvastam el. Háttéranyag után kutatva, immár kicsit tudatosabban beleásva magam a Facing the Water Crisis  (Nézzünk szembe a vízzel kapcsolatos problémával!) témába. A kiemelt rész ismét megragadta a figyelmemet (a többi is, de ezt kiemelten fontos kijelentésnek tartom).

Ellepett bennünket a palackozott víz

Nos, ha visszatekintünk a hazai közelmúltba, tényleg láthatjuk, hogy az utóbbi 15-20 év alatt szinte elleptek minket a palackozott ásványvizek, de hangsúlyosan az utóbbi 8-10 évben. Az elmúlt néhány évben nem véletlenül, itthon is egyre többen foglalkoztak a témával, de talán idén figyeltem fel először arra, hogy ez már a közmédiát is foglalkoztatja. Korábban inkább csak szűkebb, civil szervezeti szinten és életmód magazinoknál találkoztam ezzel a témával önkéntesként és dolgozóként. Szigorú értelemben kb. 2002 óta foglalkoztam öko témával, de valójában jóval előbb is. Ennek ellenére a palackozott víz téma és a hulladék kérdés még jó ideig nem került erősen a fókuszba. Valahogy nekem is úgy tűnik, hogy egyszerűen nem volt ennyi hulladék, mint most. Vagy csak nem foglalkoztunk vele…

Találkozásom a víz témával 

Szigorúan véve 2002 őszétől egyre erősebben jelen volt az életemben a fenntarthatóság témaköre. Akkor a Budapesti Gazdasági Főiskolán felvettem a Környezetgazdaságtan tantárgyat. Előtte is volt néhány gazdasági egyetemet és főiskolát látogató kollégám, akitől már hallottam erről. Azért vettem fel a tantárgyat, mert már foglalkoztatott a téma.

2003-tól Elsőként a Mandala-Veda Kiadónál megjelent, A tested vízért kiált c. könyvben, aztán sorban egyre több könyvben, nyomtatott és online magazinban. Életmód könyv és magazin szerkesztőként elég sokat találkoztam a víz témával.

2009 óta, amikor a blog indult, mostanáig nem kapott igazán nagy publicitást a téma, bár a Víz Napjáról és a Föld Napjáról már nálunk is megemlékeznek.

2011 őszén ugyan magam is részt vettem a Zöld Fiatalok Egyesület Erdő Filmek fordításában és feliratozásában, amiben ez a – erózió, pusztítás – már téma volt, de még mindig nem nagyon léptünk ki a civil közegből.

2012-16 Ezután egy ideig szinte csend volt a témában, vagy legalábbis nem sok feltűnően új infó jutott el hozzám. Zajlott az élet, de egyszerűen nem rémlik, hogy ez a tömeg médiát nagyon megmozdította volna a hétköznapokban.

2017 A nyáron vagy tavasszal, szinte berobbant  a téma újra. Hetek óta másról se hallok. Vagy csak azért, mert most erre fókuszálok? Tény, hogy egyre jobban feltűnt, hogy ma egy nagyobb hipermarketben járva ma már tényleg egész sorokat töltenek meg a műanyag palackos italok – nem csak víz, hanem a többnyire agyoncukrozott és végképp felesleges szénsavas italok. Nagyjából Bea Johnson érkezése körül egyre jobban zavart ez…

A töredékét hasznosítjuk újra és úgy is szennyező

Ma már minden üzlet lehet, amíg ez támogatjuk és hagyjuk. Minden megvásárolt palack vízzel egy szinte feleslegesen óriásra duzzasztott bizniszt is támogatunk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a pénzünkkel szavazunk, és amíg vesszük, addig igényt formálunk rá.  Előfordul persze, hogy néha van létjogosultsága olyan helyeken, ahol tényleg nehéz lenne megoldani a tiszta ivóvíz ellátást, de valószínű, hogy hazai pályán már nem sok olyan település van, ahol nincs tiszta ivóvíz. Városi környezetben már szinte elvétve. Falvakban még mindig sok helyen van fúrt kút és sokan használnak öntözésre esővizet is. Ezzel együtt, még mindig nagy forgalma van a palackozott víznek, pedig nagyon sokba kerül az előállítása:

Tudtad, hogy 1 darab, 2 literes eldobható palack előállításához

6 liter víz
1/5 liter kőolaj
2 kWh áram! (60 pirítós elkészítésére elég áram) kell

és 0,5 kg szén-dioxid kerül a levegőbe?

Egy időben lehetett üveges vizet is kapni. Ma egyre kevesebbet látok. Korábban volt szódás szifon és csapvíz, esetleg szörpök és tea. Ma rengeteg műanyag palack van.

Bár rengeteg kezdeményezés van a pille palackok újrahasznosítására, a végeredmény akkor is olyan hatalmas mennyiség, hogy gyakorlatilag csak a töredéke kerül újra felhasználásra iparilag is. A hulladékot is szállítani kell, újra feldolgozni és a másod-nyersanyag nem is olyan jó minőségű. Ezért  is, csak egy részét lehet újra műanyagból pótolni a gyártás során. Ráadásul ezzel is rengeteg energia megy el, a szállítással  rengeteg üzemanyag, a begyűjtéssel és mozgatással rengeteg idő is.

Arról már nem is beszélve, hogy még mindig csak egy része kerül a szelektív gyűjtőkbe, a többi a kommunális hulladék lerakókba kerül és ott oxigén hiányában csak áll. A normál lebomlási idő 400 év. Még rosszabb esetben elégetik és káros anyagok szabadulnak fel, bekerül a vizekbe, talajba, levegőbe…

De ha ez nem elég ellenérv: a műanyag palackban tárolt víz minőségébe belegondoltál már?

Ajánló: Nézd meg a Hulladékból Termék kiállítást és a honlapját, ahol további hasznos információt találsz a műanyagok és egyéb anyagok újra felhasználásáról, gyűjtéséről és hatásaikról.

Rajtunk áll tehát, hogy tovább támogatjuk ezt a világméretű bizniszt vagy egyszerűen változtatunk a szokásainkon és ha kell, akkor a kormányzatból is kipréseljük az ivókutakhoz való jogot. A saját, tartós kulacs pedig nem nehéz…

Vélemény, hozzászólás?

error: Content is protected !!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Az Uniós Törvények értelmében fel kell hívnom a figyelmed arra, hogy az a Weboldal ún. "cookie"-kat vagyis sütiket használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el a számítógépeden, hogy minél egyszerűbbé tegye számodra a böngészést. A sütiket letilthatod a böngésződ beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszed meg, illetve, ha az "engedélyezem" feliratú gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát. További információ

Bezárás